Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

2.22

  Ma kivételesen nem Ash sírására ébredtem. Az én drágám még édesdem aludt a kiságyában. Hatalmas mosolyal az arcomon figyeltem őt. Jézusom el se hiszem, hogy eljött ez a nap is...

Ha bele gondolok, hogy fél évvel ezelőtt csak egy reményvesztett lányvoltam egy vőlegénnyel aki komában feküdt és egy kislánnyal még most is könnybe lábad a szemem. Azt ami velünk történt soha nem feledjük el, és ez nem baj. A balesett és az az idő míg a fiúk komában feküdtek megtanítottak minket arra, hogy az élet milyen rövidd is igazából és, hogy minden percet ki kell használnunk együtt. 

Lassan fél éve annak, hogy Cam felébret majd egy héttrel és persze rengetek veszekedéssel később kiengedték a kórházból. Most már ő is és Logan is teljesen fel épültek, az életük is úgy ahogy de vissza állt a normális kerékvágásba és most már mind a következő  lépésre koncentrálunk. 

Az elején meg kellett küzdenünk a családdal, mivel három napig titkoltuk azt, hogy Cam magához tért nagyon megharagudtak ránk, de idővel mindenki megbékélt és helyre állt a rend. 

A falon lévő órára pillantottam és rá kellett jönnöm késésben vagyok. Fél óra múlva az én drága legjobb barátnőmmel és anyukámmal a fodrásznál kell lennünk. Csóda, hogy hagytak eddig aludni. Kimásztam az ágyból és tusolni indultam. Negyed órával később amikor kijöttem a fürdőszobából Ash már nem volt a kiságyában, anyum biztosan lenyulta. Magamra kaptam egy inget és egy farmert és már indultam is le hozzájuk.

-Avery? -kiáltott anyám amint megindultam a lépcsőn lefelé.-Siess. Még meg kell etetnéd a kis unokámat. 

-Neked is jó reggelt anyu. Igen jól aludtam, köszönöm kérdésed. -mosolyogtam rá majd elvettem tőle Asht és már indultam is vissza. Miközben az én kis angyalom evett, írtam Camnek pár sms-t a mai nappal kapcsolatban. Megbeszéltem vele, hogy  pár perc múlva Hanna átjön Ash után és majd amikor vissza értünk át hozzuk. Ez a nap brutális lesz de minden percét ki akarom élvezni. 

A kocsiban át beszéltük a legapróbb részleteket is és hatalmas lelkesedéssel tértünk be a szalonba szépülni. Órákat ültünk ott. Valamikor 11 körül Hanna is megérkezett és teljes volt a csapat. 

Persze amikor vissza érünk hozzánk késésben voltunk így mindenki körbe körbe rohangált. Mindenki teljes gőzzel készülődött, apa fogadta a vendégeket, anya Ashhel volt elfoglalva emelett mindent próbált a felügyelete alatt tartani, míg engem drága barátnőm öltöztetett, sminkelt és nyugtatott. Csódák csódájára t1z percel hamarebb kész lettem. Lementem a napaliba ahol mindenki elhallgatott amikor leértem a lépcsőn. Anyu sírt, apu csak bámult rám és a mögöttem álló lány büszkén figyelte a reakciókat. 

Őszintén csak most jutott el az agyamig, hogy én ma bizony férjhez megyek. Ma végre hivatalosan is összekötöm az életemet Cammel és örök hűséget fogadok neki, ahogy ő is nekem. 

Az elkövetkező néhány perc zavaros volt. Mindenki ölelgetett és sok boldogságot k1vánt na meg páran sírtak, engem is bele értve. Adjunk hálát a vízálló sminknek. 

Amint mindenki készen állt indulhatunk is a templomba. A többiek elmondása szerint Cam és a családja már ott vár ránk. Jézusom el se tudom hinni.

Hihetetlenül ideges voltam. A gyomrom görcsben volt és úgy éreztem mindjárt vissza jön a reggelim, egyik pillantban sírni a másik pillanatben nevetni akartam. De egyikre se volt időm tekintettel arra, hogy megérkeztünk a templomhoz. Remegő lábakkal szálltam ki a kocsiból és talán ha apu nem segített volna meg se tudtam volna állni a hatalmas égbe kiáltó  magassarkúimban. Öt perc és kezdődik. Lassan felsétáltunk a templom lépcsőin. Anyu a vendégekkel be ment. Jane átvette tőlem Asht mivel a két koszorús lányom előtünk fog bevonulni. Apa csak fogta a kezem és némán támogatott szerintem érezte, hogy ha nem fogná a kezem képtelen lennék végig csinálni ezt. 

Nyiltak az ajtók, felhangzott a zene, a koszorús lányok elindultak én meg épp próbáltam nem kiakadni. Végig néztük ahogy Jane előre megy a sorok között karjában a kislányommal akit persze egy puszi erejéig oda kellett adni Camnek, majd beálltak a helyükre. Pár másodpercig csend volt odabent majd felhangzott a szokásos zene . Tüm-tüm-türüm. 

Apu megszorította a kezem és elindultunk. Némán imádkoztam, hogy nehogy orra esek de nem történt meg. Mire észbe kaptam ott is voltunk. Cam csillogó szemekkel figyelt, megvárta, hogy aputól búcsút vegyek, majd a kezét nyujtotta felém. Amint megfogtam felém hajolt és a fülembe súgott. 

-Szeretlek.- ennyi kellett nekem.

Halálos nyugalom és boldogság szállt rám. Ez a nap tökéletes lesz, mindenki itt van aki számít azért, hogy velünk legyenek és támogassanak. A fiú akit szerettek viszont szeret és ma elvesz feleségül. És lehet, hogy az életünk nem lesz tökéletes de bármit is tartogasson számunkra az élet mi mindig itt leszünk egymásnak. Szeretni fogjuk egymást és Asht  na meg a kistestvérét aki hamarosan már közötünk lesz. 

Bár a történetünk nehezen indult és mindazok ellenére ami eddig történt és ezután fog, tudom, hogy happy eendel fog végződni, mert mindent megteszünk, hogy ez így legyen.

Vége.

C.