Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

1.40.

- Édes Istenem....  Az eddig nem volt ott... Jézusom, férjhez mész!! - mondta miközben egyhelyben ugrált. Előre mindenki őt bámulta majd engem aztán Camet. Mi lesz most itt?
 
  Mindenki nagyon jól fogadta a hírt persze apumon kívül, mindenki. Bár csodálkozunk? Meg csak 18 se vagyok de már van egy kislányom és hamarosan férjhez megyek. Engem se vette szét az öröm ha az én gyerekem lenne ilyen helyzetben. Főleg ha ez én egyetlen kislányom.  Az első pár nap elég csendes volt de egy idő után elfogadta a helyzetet és velünk őrült.
  Sajnos Camnek vissza kellett mennie a suliba így amikor haza engedtek minket nem tudott ott lenni velünk.
Helyette apa jött értünk pár nappal  Ashley születése után. Mivel minden rendben volt így hamarabb haza engedtek minket, aminek nagyon örültem. Végre a saját agyamban alhatok ha keveset akkor is. Apa reggel kilencre jött. Segített össze pakolni,  Ashleyt rendesen felöltöztetni, majd el intézni a papírokat.   Végre szabadok voltunk.  Apa Cam kocsijával jött amit nem értettem egészen addig amíg meg nem láttam a baba ülést hátul. A torkom össze szorult, a szememet pedig el homályositották a könnyek. Imádta az autóját. Az autója az szent dolog volt erre betett egy gyerek ülést.
  Apa értetlenül nézte, hogy mi történik velem, nem értette, hogy mi a fene bajom van.
- Avery? Kicsim? - gyorsan be rakta a táskát a kocsiba és oda jött hozzám.
- Annyira szeretem.- mondtam szipogva. Apa nem kérdezett semmit csak elvette tőlem a hordozott a benne lévő kis lányommal majd bérelt azt a kocsiba, úgy ahogy kell és közben végig magyarázta,  hogy mit hogyan kell csinálni. Majd kivette és a kezembe nyomta, hogy most én jövök. Ismerem már annyira az apámat, hogy tudjam mi után mi jön így figyelmes voltam és sikerült megcsinálnom.
- Talán nem is lesztek olyan rossz szülők. - nevetett.
- Szóval úgy gondolod, hogy rossz szülők leszünk? - tetettem a sértődött.
- Nem gondolom, tudom. Mi is azok voltunk. - mondta miután segített beülni az autóba.
- Hé nem is voltatok olyan rosszak. Össze hozztatok engem, majd felneveltetek. - mutattam rá.
- Avery 16 éves vagy és most viszlek haza a kórházból téged és az unokámat. - nem bírtam ki hangosan felnevettem.
- Látod nem is az én hibám. - nevettem. Apa erre már nem válaszolt. Csendben auzokaztunk hazafelé.
Miután apa kitett minket otthon, kocsit cserélt és ment is vissza dolgozni. Első dolgom az volt, hogy meg etettem Asht majd ami után el aludt, engedtem magamnak egy nagy kád vizet és végre rendesen megfürödtem. A kórházba csak tusolni tudtam és az nem volt az igazi.
  Úgy terveztem, hogy sokáig áztatom majd magam de nem jött össze. Ashley közbe szólt. Felébredt és nem tetszett neki, hogy egyedül van. Szóval gyorsan kimásztam a kádból és már repültem is az én hercegnőmhöz.
  Ha minden igaz Cam olyan 4 felé jön majd haza így neki álltam ebédet főzni, semmi extrát csak egy kis levest, spagettvel és palacsintával  az első családként együtt töltött napunk tiszteletére. Csak annyi az eltérés egy normális család és a miénk között, hogy én Camet nem a munkából, hanem a suliból várom haza, még egyelőre!
  Még csak akkor fogtam neki sütni a palacsintákat amikor hallottam nyilni majd csukodni az ajtót.  Cam sétált be a konyhába.
- Avery, miért nem pihentél inkább? - mutatott a tűzhely felé.
- Mert nem vagyok fáradt. - fordultam felé és kitártam a karomat . Nem kérette magát egyből megkaptam az ölelésem és a nekem járó forró, szenvedélyes csókot.
- Alig vártuk, hogy haza gyere. - sugttam a fülébe miután véget vehetünk a csónak.
- Tényleg. -  csillant fel a szeme. - Hol van az én egyetlenem?-kerszete és el is engedett.
- Ennyi, én már  nem is kellek. - megprobáltam komoly képet vágni, hát  nem ment. Két másodperc után elnevettem magam. A baba hordozóra mutattam, ami a nappaliban lévő egyik fotelben volt. Oda raktam le ahol szem előtt  van, de az apja meg így sem vette észre.
  Cam Ahssel foglalkozott amíg én befejeztem a kaját majd asztalhoz ültünk.
  Csodálatos volt a mai napunk.
Bárcsak az életünk további része is ilyen lenne. Ilyen felhőtlenül boldog.
  Ebben nem voltam biztos de abban igen, ha ők velem lesznek mindent kifogok bírni. És mindig boldog leszek.
Sziasztok!! 😍
Hozztam a kövi részt, remélem nem lett olyan béna mint ahogy én látom. 😁😁 ITT AZ ELSŐ ÉVAD VÉGE!!  Nagyon hálás vagyok, hogy eddig olvastátok a könyvem és remélem, hogy ezután is velem maradtok!! Szeretlek titeket!! 😍😍
Puszi mindenkinek!! 😘
C. 💜💜