Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

1.12.

Nem emlékszem, hogy mi volt a mentőben, sőt még arra sem, hogy mi történt a kórházban egészen addig, amíg Zack meg nem jelent.
Elvoltam veszve a gondolataimban, de annyira, hogy észre sem vettem, hogy eltűntek a ruháim és most valami szörnyű kórházi hálóingben vagyok.
Felfektettek a vizsgáló asztalra, Zack már elő készítette a gépet és kezdte volna, de akkor kivágódott az ajtó. A nővérek útját állták az újonnan érkezett személynek. Nem láttam, hogy ki az.
- Avery szeretnéd, hogy Cam bent legyen ami alatt megvizsgállak? - nem hittem volna, hogy még valaha az életben látni akarom. De tévedtem hatalmas kő esett le a szívemről, hogy ott van. Hevesen bólogattam, mire a nővérek végre elálltak az útjából. Cam egyből oda szaladt hozzám és megfogta a kezem.
- Annyira sajnálom! Akkora egy utolsó seggfej vagyok! Nem tudom elmondani mennyire sajnálom!- pár könnycsepp végig folyt az arcán. Ha nem sírtam volna, már alapból is biztos eleredtek volna a könnyeim. Megakartam nyugtatni, de nem tudtam meg szólalni.
- Elkezdem. - szólalt meg Zack.
Mintha ki szívták volna a levegőt a szobából. Úgy éreztem, hogy meg fulladok. Cam se vett levegőt. És mind ketten Zacket bámultuk. Egyetlen egy szavától újra megváltozhat az életünk.
Az ultrahang képernyőjén láttuk a babánkat, de ez még nem jelentett semmit.
Annyira félek, végtelen hosszúnak tűnő ideig vártunk arra, hogy végre megtudjuk. Van-e még gyerekünk vagy nincs.
Zack még mindig nem nézett ránk. A képernyőt figyelte. Minden félét állítgatott rajta.
Végre ránk nézett, de az arcán nem látszott semmi. Biztos voltam benne, hogy elveszítettem a babámat. Aztán Zack megnyomott egy gombot, egy hangos dobogás töltötte be a szoba csendjét. Hallottam már ezt a hangot. Ez a kisbabám szívverése.
Most már az öröm könnyei folytak végig az arcomon. Hangosan felnevettem és úgy éreztem, hogy súlytalan vagyok. Végtelenül örültem. Ahogy Cam is. Felnéztem rá, ő meg le rám. Mindketten nevettünk. Egyre közelebb hajolt hozzám, majd megcsókolt. Egy rövid apró csók volt, de a szívem ettől az aprócska kis csókol is meg bolondult. Nem volt időm azon gondolkozni, hogy mit jelenthetett ez a csók, mert Zack magára vonta a figyelmünket és elkezdett magyarázni.

Sziasztok!! 😍
Sajnálom, hogy ilyen rövid lett ez a rész, de túlságosan fáradt vagyok. (A tököm ki van a sulitól! Gondolom nem vagyok ezzel egyedül. 😂)😊
Puszi. C. ❤