Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

1. 20.

Alig bírtam megállni a lábamon. Annyira féltem, féltem attól, hogy bántani fogják egymást, féltem attól, hogy Cam bántani fogja Harryt és féltem attól, hogy végleg elveszítem Camet. Nem is féltem rettegtem. Csak rájuk figyeltem. Mind kettőjükön láttam, hogy egyre dühösebbek lesznek.

- Ne keverd bele őt!- ordította Cam Harry arcába. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy nem rólam van szó. És, hogy ezek ketten ismerik már egymást. Harry közelebb lépett Camhez. Az itt maradt diákok még jobban hegyezték a fülüket és várták, hogy mi következik ez után.
- Logan nem kellene leállítanunk őket? - Jenna tette fel a kérdést de én is ezen gondolkoztam.
- Maguk között kell megoldják. Csak rontanánk a helyzeten.
- Nem értesz semmit!- kiáltotta Cam. Harry még közelebb lépett Camhez mondott neki valamit majd felém indult. De én csak Camre tudtam figyelni.
Még pár pillanatig ott állt mozdulatlanul, majd hatalmas léptekkel a motorjához ment, felpattant rá és elhajtott. Utána a csak az égett gumi szaga maradt.
Harry oda jött hozzám és megakart ölelni de nem hagytam neki.
- Mi volt ez az egész? - néztem fel rá.
- Csak megbeszéltünk pár dolgot. - csípőre tettem a kezem.
- Na és mégis miket? Miért van egy olyan érzésem, hogy nem most találkoztatok először? - vontam kérdőre.
- Mert ismerem Camet egy jó pár éve. - számtalan kérdés merült fel bennem.
- Mennyire voltatok jóban?
- Hát.. Legjobb barátok vagyunk. - érdekes, hogy ezt mondja.
- Te hallottál rólam mielőtt találkoztunk volna? - lehajtotta a fejét. Szóval igen.
- Avery.. Nem beszélhetnénk ezt meg máshol? - tudtam, hogy azért akár el vinni innen, hogy ne itt akadjak ki.
- Vigyél haza. - nem vártam választ. Oda sétáltam a kocsijához, beültem, ő is, majd el indultunk hozzám. Egyikünk se szólalt meg a tíz perces út alatt.
Anyáék még dolgoztak így csak miénk volt a ház. Bementünk a nappaliba, Harry a kanapéra ült le én meg vele szemben a fotelre.
- Mesélj szépen. - nagyot sóhajtott majd rám nézett. Nem tudtam a szemébe nézni.
- Camet négy évvel ezelőtt ismertem meg egy bulin. Dumáltunk, haverok lettünk aztán mindenhova ketten mentünk. Vagyis bulizni. A legjobb haverom lett. Sok mindenben ketten vagyunk. Mi ketten a világ ellen. - kis szünetet tartott. - Ezt a nyarat Londonban töltöttem. Csak akkor jöttem haza amikor az egyetem kezdődött. Persze beszéltem Cammel amíg odaát voltam és mondta, hogy ha haza jövök egy este mindent elmond majd, mert ami vele történt az nem telefon téma. És így is lett. Második este elmentünk egy bárba és mindent elmesélt. Hogy lefeküdtetek, hogy felelőtlen volt és teherbe estél. Elmondta, hogy nagyon fél de örül is a kicsinek. Én azt tettem amit egy igazi legjobb barát ittam vele és támogattam. Aztán egy időre megint eltűnt. A Britnys eset után hívott fel újra. Annyira kétségbe volt esve és én nem tudtam segíteni neki. Elhatároztam, hogy beszélek veled. Hétfőn ott voltam a suliban. Láttam, hogy beszélgettek majd te otthagyod őt. Utánad mentem. Csak beszélni akartam veled de nem tudtam elmondani ki is vagyok valójában. Elvarázsoltál. Ezért elhívtalak randira. És te bele mentél. Nem gondoltam, hogy ebből valami komoly is lehet. Csak meg akartalak ismerni. Aztán egyre jobban megkedveltelek és nem mertem elmondani az igazat. Nagyon megkedveltelek. Csodálatos lány vagy... - félbe szakítottam.
- Ne szépítsd csak mond el az igazat. - bólintott.
- Azt terveztem, hogy a barátod leszek és ha netalántán nem tér magához az én drága barátom, hát én ott leszek neked. Igaz az amit az anyámról meséltem és nem akartam, hogy te is azon menj át amin ő.
- Megsajnáltál.- vágtam közbe.
- Nem... - tudtam, hogy hazudik. - De aztán több lett. És boldog voltam veled. Ahogy te is velem. Én nem akartam közétek állni. És nem is akarok. Neked kell döntened. - nem sok választott el a sírástól. Nem tudtam, most ezzel mit kezdeni. Már nem volt erőm ezzel foglalkozni.
- Harry kérlek most menj el. Gondolkodnom kell. Majd felhívlak. - nem tetszett ez neki. Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit de nem hagytam neki.
- Kérlek csak menj el. - egy szó nélkül felállt és kiment a házból. Fél perc múlva hallottam, hogy elindította az autóját majd el hajtott.
Zombi módjára mentem ki a konyhába és ettem valamit. Alig tudtam lenyelni a kaját de muszáj ennem a pici miatt. Miután elmostam a tányérom felmentem a szobámba és álomba sírtam magam.
Sziasztok!! 😍
Itt is a rész. Remélem tetszett. 😊
Puszi! 😘
C. 💜