Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

2.14

Kómában vannak...
Még most se tudom felfogni, pedig egész éjjel ezen katogott az agyam.  Egy szemhunyásnyit se aludtam. Csak forgolodtam és bámultam a fehér falat miközben az agyam azon dolgozott, hogy képes legyek befogadni ezt a sokkoló információt.
   Elbukott.
A nap első sugarai már beszűrődtek a kórház aprócska kis ablakán. A folyosón már jöttek mentek az ápolók, az orvosok és a betegek. Lassan kezdett feléledni az osztály de én még mindig csak mozdulatlanul feküdtem és arra vártam, hogy felébredjek, vagy valaki bejöjjön és közölje, hogy ez az egész kómás história csak egy rossz vicc volt és a fiúk otthon vannak, videó játékoznak, pizzát zabálni és hatalmas felfordulást csinálnak a házban, vagy hogy épp egymást szívatják és hamarosan egymásnak esnek mint anno amikor tíz éves kis srácok voltak.
Egy új nővér jött be hozzám a reggeli vizitkor, gyorsan ellenőrizte az állapotomat majd közölte, hogy reggeli után amint elkezdődik a látogatási idő a szüleim jöhetnek utánam.
Amikor megérkezett a rántotta - legalábbis az a valami  amit annak állítottak be- automatikusan enni kezdtem. A nő aki a reggelimet hozzta  még beszélt hozzám, kerdezősködött de nem hallottam a hangját. Az indulás előtt való esti beszélgetésünk játszódott le a fejemben. Anyáék már rég vissza vonultak, Ash bent a szobában aludt mi hárman pedig a teraszon ültünk, a fiúk sört ittak én pedig valami jeges gyümölcslevet szűrcsölgettem.
- Basszus gyerekek, néha el se tudom hinni, hogy ez tényleg a mi életünk. - szólalt meg Logan és ezzel megtörte a kellemes meleg csendet ami ránk telepedett.
- Mert? - szólalt meg Cam, fejemet Logan irányába fordítottam és vártam a válaszára. Teljesen  elfolyt a kerti székben, fejét pedig az ég felé fordította és a csillagos eget bámulta.
- Gondolj csak bele tesó, te gondoltad volna, hogy egyszer valaki felkoppintja Averyt? És gondoltad volna, hogy épp te leszel az? - én kuncogni kezdtem de Cam hangosan elnevette magát mire az oldal bordái közé szúrtam a könyökömmel.
- Csendesebben, ha felébred te fogod egy órán át fel- alá sétálva rángatni őt. - Cam azonnal elhallgatott és valami igenlő választ motyogott az orra alatt.
- Na látjátok pont erről beszéltem. Mindig is azt hittem, hogy Cam leéretségizik, majd elhúz innen valahova jó messzire bajt keverni, mi pedig itt maradunk, folytatjuk a sulit és végre kilépünk a komfort zónánkból. És Cam végzett, de nem megy el, itt marad az új  családjával. Avery te pedig hamarabb befejezted a sulit, hogy több időd legyen Camre és az én csodálatos unoka húgomra. - egy kis szünetet tartótt.- Viszont nekem úgy kellene élnem az éltem mintha nem történt volna semmi. Mintha a bátyám nem azt tervezgetné, hogy elveszi a legjobb barátomat. Mintha a világ nem állt volna a feje tetejére. - hirtelen elhallgatott, mintha csak most eszmélt volna rá, hogy mit is mondott. Cammel egymásra néztünk és a tekintetünkkel kommunikálunk. Némán kértem arra Camet, hogy hagyjon magunkra egy kicsit. Lassan felállt és mielőtt belépett volna a szobába még egy bátorító pillantást küldött Logan felé és vállon veregette, ezek a pasis szokások, soha nem fogom megérteni őket, de Logan elmosolyodott szóval úgy nézett ki használt. Miután becsukodott Cam után az üveg ajtó intetem Logennek, hogy üljön át hozzám.
- Tudom, hogy amióta ez az egész elkezdődött szörnyű barát vagyok. Túl sok minden szakadt a nyakamba és teljesen elfeletkeztem rólad. Most viszont itt vagyok. Logan, mi a baj? - nem nézett rám. Meztelen lábátfejét bámulta. Ismertem a barátomat tisztában voltam azzal, hogy idő kell neki.
- Magányosnak érzem magam. A tesómnak sokkal fontosabb dolgai vannak annál, mint hogy szokás szerint délután lenyomjon velem egy meccset a felhajtón. A legjobb barátom pedig a kislányát nevelgeti miközben és a suli miatt szívok. Tisztában vagy azzal, hogy nem sok barátom van a suliban. Te voltál, aztán jött Jenna.. - újra el hallgatott, valami van itt a háttérben de amíg nem említi magától, én nem kérdezek semmit. Nem vagyok most olyan helyzetben. - Egyszerűen úgy érzem, hogy egyedül maradtam. - láthatta az arcomra kiült tömény bűntudatot mivel folytatta. - Nem hibáztatlak titeket. Megértem, hogy nektek se könnyű Ash és a többi szarság mellett. Talán neki kellene fognom barátkozni. - fogalmam se volt, hogy mit mondhatnék neki. Egyszerűen csak magamhoz öleltem. Ez használt. Pár perc  múlva el engedtük egymást és Logan arcán halvány  mosoly játszott.
- Logan, bármikor átjöhetsz ugye tudod? Lehet, hogy el költöztünk és egy új fejezetet kezdtünk az éltünk könyvében  de te még mindig benne vagy. Te vagy az egyik főszereplő.
  Ezek után még beszélgettünk egy ideig. Rettentően jó volt újra a barátommal lenni, majd amikor már úgy éreztük mindketten, hogy elég késő van, vissza vonultunk. Arra számítottam, hogy Cam már rég alszik de nem. Az ágytakarón fekve várt rám.
- Mi a helyzet az én öcsikémmel?
- Úgy érzi magára maradt. De megbeszeltem vele a dolgokat. - Cam csak határozottan bólintott és intet, hogy feküdjek mellé. Tettem amit mond. Amikor a karjai közé kerültem úgy éreztem haza értem és semmi nem árnyékolhatja be a boldogságunkat...
  Istenem, mekkorát tevedtem.
Nemsokára jöttek anyuék, míg apu a papírokat intézte anyu segített elkészülni, az ajtó előtt állt amíg valahogy nagy nehezen letusoltam. Majd segítet hajat szárítani, öltözködni és össze pakolni.
Amint kiléptem a kórterem ajtaján hirtelen megálltam.
- Hová akartok vinni?
- Haza, édesem, pihened kell. - válaszolta anyu.
- Szó se lehet róla, én a fiúkhoz megyek!

Sziasztok Pillangók!💞
Újabb hosszú kihagyás de ezt a részt próbáltam hosszabbra írni, hogy kárpótoljalak titeket. 😁 Remélem tetszik nektek! 😊
Puszi mindenkinek! 😗
C. ❤️