Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

1. 25.

Tudom, tudom szörnyen gyerekes vagyok. Miután kibömböltem magam végre hajlandó voltam elő venni a telefonom. Cam számtalanszor keresett. Több tucatszor hívott, és több tucat SMS-T is írt. Az egyik SMS-ében részletesen le írta, hogy félre értettem őt. És így utólag belátom, hogy talán tényleg félre értettem és túl reagáltam. Elmondása szerint csak a babát féltette és szó sincs arról, hogy nem vagyok elég vonzó számára. De borzasztóan jól esik, hogy ennyiszer keresett, hogy ennyire beakarja nekem bizonyítani, hogy tényleg én értettem félre. Pár SMS-étől el is pirultam.
Miután úgy gondoltam, hogy most már eleget szenvedett - tudom szörnyű vagyok - vissza hívtam. Elárultam neki, hogy hol vagyok és ő már indult is. Nem telt el 10 perc már itt is volt és ráfeküdt a csengőre. Jenna nyitott ajtót de nem tudta sokáig vissza tartani Camet. Ahogy meglátott Jenna hátánál, szó szerint arrébb tette - felemelte a körül belül 58 kilós lányt és egy fél méterrel arrébb letette, hogy be tudjon jönni az ajtón. Oda lépett hozzám és szorosan magához ölelt.
- Sajnálom. - suttogtam a mellkasába.
- Semmi baj Édes. Én is sajnálom. - kicsit eltávolodott tőlem és megpuszilta a homlokomat. - Mehetünk?
- Aha. - motyogtam, majd eltávolodtam tőle és megköszöntem Jennának, hogy elviselt.
Amikor beültünk az autóba és Cam elindult a házunk irányába megszólaltam.
-Nem akarok haza menni. - Cam rám pillantott.
- Akkor nem megyünk haza. -jelentette ki.
- Akkor hová megyünk? - újra felém pillantott és olyan mosoly ült az arcán mint egy kisgyereknek aki sikeresen elhitette, hogy beteg és nem kell menjen suliba.
- Meglepi. - nem kérdeztem semmit. Nem beszélgetünk út közben de ez nem az a fajta kínos csend volt. Csak simán élveztük egymás társaságát anélkül, hogy egyikünk is megtörte volna ezt a tökéletes csendet. Cam egyik keze a combomon pihent és csak akkor vette el onnan, ha muszáj volt.
A partra mentünk. Cam egy elhagyatott de gyönyörű partszakaszra vitt ki. A csomagtartóból kivett egy plédet, amit leterített a homokba. Úgy döntöttünk meg nem ülünk le. Mindketten lehúztuk a cipőnket és csak sétálgatunk a víz mellett és közben végig fogtuk egymás kezét. Annyira tökéletes volt. De valami nem hagyott nyugodni.
Az, hogy hol járt amikor nem jött haza. Hogy miért ment el egyáltalán. Nem akartam elrontani a napunkat - még annál is jobban , hogy reggel elrohantam- de egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Felőrölt a kíváncsiság.
Egészen addig bírtam magamban tartani a kérdést amíg vissza nem mentünk a plédhez megpihenni.
- Cam... - mondtam ki a nevét. Lenézett rám mivel az ölében feküdtem és láttam rajta, hogy tudja, hogy hogyan akarom folytatni.
- Igen, Édes? - láttam a szemében, hogy nem akar erről beszélgetni de mégis hajlandó rá.
- Hol jártál akkor? - egy ideig csak hallgatott. Majd mély levegőt vett és válaszolt.
- Minden felé. Beszélnem kellett valakivel és az a valaki elég távol van így elég sok időbe telt amíg megjártam. Amikor haza jöttem leittam magam az első bárban és amint olyan állapotba kerültem vissza mentem hozzád.
- Kivel bunyóztál? - még ideje se volt levegőt venni én már fel is tettem a következő kérdést.
- Nem tudom. Egy srác belém kötött én meg kiborultam és neki mentem.
- Mit mondott neked Harry, hogy elmentél?
- Semmit.- vágta rá egyből.
- Akkor miattam mentél el?- a hangom halk volt de hallotta.
- Egy részben. Gondolkodnom kellett. És féltem sőt még most is félek de meg akarom próbálni. Szeretlek, már nagyon rég óta, de félek ettől az érzéstől. Félek, hogy rosszul csinálok valamit és elveszítelek. De nem lehetek gyáva ha ezzel mindkettőnknek ártok. Harry erre mutatott rá, csak mielőtt bele rángattalak volna téged az életembe új fejezetet kellett nyitnom, de ahhoz előbb a régit kellett befejeznem. - feltérdeltem és megcsókoltam.
- Én is szeretlek Cam. - mondtam neki, majd csak ültem tovább csendben. Még valamit meg akartam kérdezni.
- Mi az amit le kellett zárnod? - lehajtotta a fejét.
- Bízz bennem, el fogom mondani csak nem most. - bólintottam és vissza feküdtem az ölébe.
Szeret és én is őt, csak ez számít.
Sziasztok!! 😍
Itt egy újabb rész. Remélem tetszett.😊 És meg szeretném köszönni nektek azt, hogy ennyien olvassátok a sztorimat. El se akartam hinni amikor megláttam, hogy hányadik helyen áll a könyvem a véletlen kategóriában. Imádlak benneteket!! 💕
Puszi. 😘
C. 💞