Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

1. 22.

Két lehetőség között vacilláltam. Vagy Cam nyakába ugrom és megcsókolom vagy lekeverek neki egy Isten Márjás pofont.
Tekintettel az arca állapotára egy harmadik lehetőség mellett döntöttem.
Oda léptem hozzá és elkezdtem püfölni a mellkasát miközben mindennek elmondtam ami egyszer csak létezett.
-.. Te idióta, seggfej! Neked nincs meg az egyik kereked! Eltűntél majdnem két napra! Normális vagy te? - kiabáltam vele. Hirtelen elkapta a kezem és leállított. Annyira meglepődtem, hogy hirtelen elhallgattam, felnéztem rá és csak néztem őt.
Hirtelen elnevette magát és én már nem tudtam vissza tartani a könnyeimet. A stressztől, na meg a hormonoktól keserves sírásra fakadtam.
- Neked ez még vicces? - kirángattam a kezem a szorításából és hátrább léptem tőle. - Tudod te min mentünk keresztül miattad? A szüleid, a nagyidék, Logan, Harry, az én szüleim, mindannyian téged kerestünk! Te nem gondoltál rájuk? Nem gondoltál rám? A babára? Már azon gondolkodtam, hogy ha majd annyi idős lesz, hogy fogom elmagyarázni neki, hogy az apja csak úgy hirtelen lelépett! - mély levegőt vettem és lehalkítottam a hangom. - Annyira féltem, hogy soha nem láthatlak többé... Cam annyira féltem, hogy elveszítelek.- ahogy ezt kimondtam, lehajtottam a fejem, mert féltem attól, hogy hogyan fog majd reagálni erre.
- Avery... - nem néztem fel rá, tovább bámultam a padlót. - Avery, kérlek. Nézz rám. - Most se tettem amit kért. Ezért az állam alá nyúlt és felemelte a fejem. - Avery én... Szeretlek! - azt hittem rosszul hallok. Kételkedve néztem rá. - Kimondhatatlanul szeretlek, Avery. Már azelőtt is szerettelek mielőtt még terhes lettél volna. De így- lenézett a pocakomra. - még jobban szeretlek. De meg kell értened, hogy féltem az érzéseimtől és rengeteg idő kellett amíg rendbe tudtam hozni magamban a dolgokat. Végre sikerült és itt vagyok. - nagyot sóhajtott. - Lehet, hogy már késő. De akkor is meg akarom próbálni. Lehet , hogy te már nem ezt akarod, ha ez így van én elfogadom és.. - nem hagytam, hogy tovább mondja. Lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam. Mindent bele adtam abba a csókba. Azt akartam, hogy érezze mennyire szeretem és, hogy tudja mit jelent ő nekem. Hosszú, lágy és szenvedélyes csók volt. Csak azért szakadtam el tőle mert már nem kaptam levegőt.
Cam a homlokát az enyémnek támasztotta.
- Én is szeretlek Cam. - suttogtam. Nem tudom meddig állítunk ott egymást ölelve de egyszer csak eszembe jutott valami.
- Basszus a többiek még mindig téged keresnek. - kibontakoztam az öleléséből és a elvettem a telefonom az éjjeli szekrényről. Felé fordultam és rá jöttem, hogy ha így lássa majd meg Hanna szívbajt kap.
Camet beirányítottam a fürdő szobába, leültettem a kád szélére, elő vettem az elsősegély készletet és kitisztítottam a sebeit. Szerencsére egyik se volt vészes. Csak a rászáradt vér miatt tűntek előre súlyosabbaknak.
- Zuhanyoz le én addig át megyek hozzátok és hozok neked valami ruhát, na meg szólok a nagyszüleidnek, hogy végre elő kerültél ahogy a többieknek is. - feltápászkodtam a földről és ott hagytam őt. Útközben hívtam Hannat. Első csengés után fel vette.
- Itt van velem. - szóltam bele.
- Avery? Ott van? Haza ment? - hallottam a hangján, hogy megkönnyebbül.
- Hozzám jött és nálam van de vissza jött. Hanna egy ideig csendben volt majd hallottam, hogy szipog a vonal túlsó oldalán. - Minden rendben, jól van. - próbáltam meg nyugtatni.
- 15 perc és ott vagyok. - mondta.
- Én szólok anyudéknak és fel hívom a szüleimet, te szólsz a többieknek? - kérdeztem.
-Persze. Hamarosan találkozunk. - ezzel le tette. Mielőtt még át értem volna hívtam a szüleimet és ők is elindultak haza.
Cam nagyszülei a nappaliban ültek. Úgy tettek mintha a tv-t néznék de egyikük se arra figyelt.
Először Cam nagymamája vett észre.
- Avery, baj van? - állt fel a kanapéról. Rá mosolyogtam.
- Nincs, sőt. Cam vissza jött. Nálunk van. Mindenki elindult haza. Cam pedig épp nálam zuhanyzik. Szerintem a többiek is hozzánk jönnek. Nem jönnek át maguk is?- mind ketten bólogattak.- Menjenek csak nyugodtan én még valami ruhát kell keresek Camnek. - Úgy döntöttek, hogy megvárnak így miután gyorsan össze kapartam pár cuccot vissza indultunk hozzánk.
A nagyszülők úgy döntöttek a nappalinkban várják meg, hogy Cam végezzen.
Kopogtattam a fürdőszoba ajtaján.
- Avery? - kiáltott ki Cam.
- Igen én vagyok.
- Gyere be. - Benyitottam de ahogy megláttam Camet megtorpantam. Épp a haját törölte meg persze nem volt rajta semmi. Már mentem is volna ki de utánam szólt.
- Ugyan már Avery. Láttál te már így engem. - majd egy picit később hozzá tette. - Nem is egyszer. - erre hozzá vágtam a ruháit és becsaptam az ajtót.
- Siess már vannak itt olyanok akik le akarják szedni a fejed. - egy kicsit hallgattam, majd újra be kiáltottam hozzá.
- Ugye tudod, hogy a neheze csak most jön. - ezzel leindultam a nappaliba.
Sziasztok!! 😍
Itt is a kövi rész. 😊
Most pedig reklám következik. 😀 A legjobb barátnőm ( Szeretlek Édes 😍😍) kirakat az első történetét. Ha gondoljátok olvassátok el. A címe : Egy felejthetetlen nyári szerelem. 😊
Amúgy a főszereplő legjobb barátnőjét rólam mintázta. 😀
Puszi. 😘
C. ❤