Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

1. 37.

Annyira félek. Itt fekszem a mentő autóban, a mentős nővér fájdalom csillapítót adott nekem és görcs oldót, de egyáltalán nem használ. Kibírhatatlanul fáj. Csak fekszem a hordágyon és zokogok. A fájdalom miatt,  mert senki nem csinál semmit és még azt se engedték, hogy Cam velem jöjjön.
  A kórház tíz percnyi autó útra van, de nekem egy egész örökké valóságnak tűnt, mire megérkeztünk. Amint a mentő megállt minden a felgyorsult.
Kivettek a mentőből és vagy négy nővér és egy orvos tolt be az egyik szülő szobába. Ott át tettek egy ágyra és mindenki rohangált körülöttem. Vérnyomást mértek, perfúziót is köttek be és hoztak egy ultrahang gépet.
- Zack mindjárt itt lesz addig én fogok önnel foglalkozni. - mosolygott rám a közép körű férfi. A mosolya egyáltalán  nem nyugtatott meg. Nem sírhattam tovább. Erősnek kell lennem, hogy világra hozzhassam az én kis hercegnőmet. Az orvos épp csak a zselét kente el a pocakomon, amikor kivágódott az ajtó és Zack jött be rajta. Na az ő mosolya már nyugtatóbb volt még úgy is, hogy ismertem az orvosom annyira, hogy tudjam nem igazi.
- Helló Avery. -  köszönt és már állította is félre a másik orvost. - Nézzük mi van itt. - mondta és a figyelmét már csak a gépre fordította.
Csak nézte a képernyőt és hümmögött.
- A babával nincs baj de minél hamarabb ki kell hoznunk onnan. -  egy darabig újra a képernyőre meredt. -  Ha nem vagy eléggé kitágulva akkor muszáj császár merszést végeznünk. -  őszintén nem érdekelt hogyan csak az, hogy egészségesen jöjjön világra az én kisbabám.
- Camről nem tudsz valamit? - kérdeztem majd hangosan felnyögtem egy újabb fájdalmas összehúzodás miatt.
- Mindjárt itt lesz. Utána meg gyorsan be kell öltöznie. Mire elkezdődik a szülés már itt lesz. -  Nagyon remélem, hogy igazat mond.
  Rákötöttek egy újabb gépre, ami az összehúzódásokat figyelte, majd Zack megállapította, hogy nincs szükség császármetszésre.
Zack már épp készült beadni az érzéstelenítőt, amikor újra kinyílt az ajtó és végre Cam jött be rajta. Egyből oda szaladt hozzám és megfogta a kezem.
- Avery, ez egy kicsit fájni fog. - figyelmeztetett Zack. Én csak bólintottam, mély levegőt vettem és összeszorítottam a fogam.
   Egy kicsit?! Ez nem egy kicsit fájt. Rosszabb volt, mint az eddigi leghosszabb összehúzodás. Egy könnycsepp kiszökött a szememből, amit Cam egyből le is törölt, majd kaptam egy gyors csókot.
- Várnunk kell egy kicsit a nagyobb összehúzodásokra de bármelyik pillanatban elkezdődhet.
-  Azt hittem soha nem érsz ide. - suttogtam Camnek.
- Olyan gyorsan jöttem, ahogy csak tudtam. Bármit megtettem volna, hogy itt lehessek most veled. - most egy picit hosszabb csókot adott. -  Avery én mindennel jobban szeretlek. - súgta a fülembe.
- Én is nagyon de nagyon szeretlek Cam. -  meg akartam csókolni de egy összehúzodás tönkre tette a pillanatot. Cam úgy kezdte venni a levegőt, mint ahogy a terhes tornán tanították. Nem bírtam ki nevetés nélkül, viszont nem tartott sokáig a jó kedvem.
  Egy darabig így ment.  Cammel beszélgettünk aztán jött egy újabb összehúzodás. Nyílt az ajtó és két nővér jött még be. Lassan itt az idő.
- A szüleink? - néztem fel a szerelemre.
- Az is lehet, hogy már itt vannak.
- Zack ha itt van az anyukám be jöhetne? -  néztem az orvosom irányába, aki már készülődött. -  Cam szeretnéd, hogy Hanna bent legyen?
- Nem szükséges. Ahogy akarod. - nézett le rám.
- Zack?
- Ők ketten még bejöhetnek. Nővér behívná őket? - a nővér akinek mondta kiment. -  Megvárjuk amíg ők is megérkeznek aztán el kell kezdened nyomni. - felsóhajtottam. Itt az idő.
Egy kis idő után bejöttek anyuék, ők is be voltak öltöztetve.  Fenomenálisan állt nekik a kék mütős ruha. De Cam se volt semmi benne.
  Cam a jobb kezem fogta, anya a balt és Hanna az izzadtságot törölte az arcomról.
  - Jól van Avery kezdhetsz nyomni, ha szólok. - mondta Zack, amint minden a helyére került. -  most. - szólt rám amikor jött egy újabb fájás.
  Nem sokra emlékszem a következő három  órából. Ordítottam, sírtam, kiabáltam anyával, hogy miért nem mondta, hogy ez ilyen fájdalmas, kiabáltam Cammel, amiért felcsinált és Zackell, amiért nem hat az a szar érzéstelenítő.
- Avery még egy és kint van. - nézett fel Zack a takaró takarásából.
Jött is a következő összehúzodás és én minden erőmet beleadtam.  Meg is volt az eredménye, mert meghallottam az én hercegnőm hangját.
- Annyira büszke vagyok rád szerelmem. Megcsináltad. - puszikkal lepte be az arcom, majd lágyan megcsókolt.
- Cam segítesz? - kérdezte Zack. Cam ott hagyot és én gyönyörködtem abban, ahogy elvágja a kislányunk köldök zsinorát.
Sziasztok!! 😍
Kissé késve de még hoztam a részt. :)
Puszi mindenkinek. 😘
C.❤