Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

1. 29.

Miután valamennyire lenyugodtam Cammel bementünk a házba. Édes jó Istenem. El se tudtam hinni, hogy itt fogunk lakni. Cam körbevezetett és végig magyarázott nekem. Hogy hol mi lesz, hogy miket kell még átalakítani és, hogy miben kell majd döntsek. A ház nagyjából be volt rendezve de még jó pár dolog hátra volt. Vagyis csak egy szoba. A kis hercegnőnk szobája. Cam úgy akarta, hogy együtt rendezzük be. Erre újra sírni kezdtem amin Cam csak nevetett. Miután végig jártuk az egész házat, ami elég sok időbe telt mivel a ház hatalmas. Hihetetlenül boldog voltam viszont rengeteg kérdés volt a fejemben. Amikor véget ért a kis túránk lementünk a nappalinkba- Uram Isten annyira jó még csak gondolatban is kimondani, a nappalinkba. Össze bújtunk a kanapén és egy ideig csak feküdtünk egymás karjaiban. Viszont engem nem hagyott nyugodni egy kérdés. Erőt vettem magamon és hangosan is kimondtam.
- Cam megengedhetjük magunknak ezt a csodálatos házat? - kicsit hátrébb húzódott tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Igen meg. A nagypapám rám hagyta a házat miután meghalt. Miután végre elrendeződtek a dolgaink és végre össze jöttünk, leültünk beszélgetni a szüleimmel és a te szüleiddel. Már akkor tudtam, hogy mit akarok csak ezt meg kellett beszélni a szüleiddel is vagyis inkább az apukáddal. - mindketten elnevettük magunkat. Hát igen nem lehetett Camnek könnyű dolga apámmal. - Tudtam, hogy nem csinálhatjuk azt amit eddig csináltunk. Egyszer itt egyszer ott, ez a babának se lett volna valami jó. És azt se csinálhattuk volna, hogy valamelyikünk oda költözik a másikhoz. Egy darabig ment volna de nem lett volna jó se nekünk se a szüleinknek. Csak egy megoldás maradt. Mivel a papi egy másik államban lakott és nem akartam, hogy olyan távol legyünk eladtam a papi házat és neki álltam itt a városban keresgélni. Olyan nagy szerencsém volt, hogy pont akkor dobták piacra ezt a házat. Egyből megvettem. Minden jó volt. A ház nem volt túl drága, szép és itt van az utcánkban így közel leszünk a szüleinkhez. A pénzből ami maradt egy kicsit kicsinosítottuk. Csak remélni tudtam, hogy neked is tetszeni fog majd. - egy hajszál választott el attól, hogy újra sírva nem fakadtam. Hülye hormonok.
- De Cam.. - nem engedte, hogy befejezzem.
- Nincs semmi de! Azt akarom, hogy a mi kis hercegnőnk egy igazi családban nőjön fel. Amint minden egyenesbe jön meg fogom kérni a kezed, de nem azért mert a gyerekemet várod, hanem azért mert szeretlek és nagyon remélem, hogy igent mondasz. Nem azért mert lesz egy gyerekünk, hanem azért mert te is szeretsz engem. - erre nem tudtam mit mondani. Másképp nem tudtam kifejezni az érzéseimet. Megcsókoltam Camet.
- Szeretlek. - suttogtam majd a mellkasára hajtottam a fejem.
- Én is szeretlek Avery. - újabb pár perc csend következett. A szívem megnyugvást tálat abban, hogy nem csak azért akar velem lenni mert terhes vagyok. De még mindig volt valami ami miatt idegeskedtem.
- Csak kérdezd meg. - annyira jól ismer, túl jól, talán még saját magammal is jobban.
- Hogy foguk mi gyereket nevelni? Nekem még van két évem a suliból, neked meg jön az egyetem.
- Már mindent elterveztem. Amire a pici megszületik leéretségizek, utána apámnak fogok dolgozni és levelezőn elvégzem majd az építészetit. Nem lesz könnyű de nem lehetetlen.
- Cam el se tudom mondani, hogy mennyire szeretlek. - olyan szorosan öleltem magamhoz ahogy csak tudtam.
Még egy ideig így feküdtünk a kanapén.
- Nem kellene vissza mennünk?
- Nem, mondtam nekik, hogy ma este itt alszunk.
- És apám ezt jóvá is hagyta?
- Hát nem volt más amit tehetett volna. - nevetett. - Rá bólintott, tudja, hogy nem foglak felcsinálni... még egyszer .- úgy tettem mintha megsértődtem volna de nem ment túl sokáig. Miután kinevettük magunkat felálltam és Cam is. Megfogtam Cam kezét és a háló szobánk felé vettem az irányt.
Helcsi Pillangók!! 😍
Itt egy újabb kis romisabb rész. 😊 A következő egy kicsit érdekesebb lesz ígérem. 🙈
Puszi mindenkinek!! 😘
C. 💞