Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

1.7.

Cam Szemszögéből:
Három hónappal ezelőtt :
Hogy lehettem ekkora barom?! Lefeküdtem Averyvel. Az egyetlen lánnyal, aki jelent is nekem valamit. Kihasználtam az egyetlen lányt, aki iránt érzek is valamit. De nem tudtam ellen állni neki, olyan régóta vágytam már rá. Most itt volt a lehetőség és én kihasználtam, nem törődve azzal, hogy összetöröm a szívét. De én voltam neki az első. Mindig is emlékezni fog rám. És őszintén örülök ennek. Legalább soha nem felejt el, még ha rossz emlékei is lesznek rólam.
Egy hónapja és három hete :
Nem bírom tovább muszáj beszélnem Averyvel. Felkaptam egy üvegsört és a buliból egyenesen a házukhoz indultam. Egész úton azon gondolkodtam mit mondhatnék neki. Csak úgy kattogott az agyam. Legszívesebben elmondanám neki mit érzek, de nem tehetem. Nem akarom, hogy lássa milyen is vagyok valójában. Lehet, hogy szerelmes belém, de nem ismer igazán. Avery a régi énembe szerelmes abba a rendes, kedves srácba aki régen voltam. Gyávának éreztem magam de már itt vagyok nem menekülhettek örökké előle.

Épp kopogni akartam volna, amikor megláttam, hogy az öcsém és Avery együtt sétálnak erre felé. Gyorsan behúzódtam a sötét sarokba és leültem a hintaágyra. Az én kedves kis öcsém az ajtóig kísérte Averyt, milyen lovagias.
-Köszönöm. Nem tudom mi lenne velem nélküled. - ölelte magához Avery Logant.
- Nem kell megköszönöd. Mindig itt leszek neked. Ezt is megoldjuk. Meglátod minden a legnagyobb rendben lesz. - felforrt az agyvizem. Tudja Logan, hogy hogyan érzek Avery iránt és most nagyon úgy tűnik együtt vannak. Felálltam és végig néztem rajtuk majd meghúztam az üveget, még több pia kell. Egy szó nélkül sétáltam el mellettük. Avery csak bámult utánam, vele ellentétben Logan már utánam jött, csak a nappalinkban ért utol.
- Hogy teheted ezt? - ordítottam le az öcsém fejét.
- Nem az van amire te gondolsz! - ő se volt valami csendes.
- Akkor mi van?? - vontam kérdőre újra.
-Az, hogy elcsesztél valamit, én meg most próbálom helyre hozni! Mostanában mindig én hozom helyre, amit elcsesztél és már kurvára elegem van belőle! - ezzel ott hagyott. Én meg a pince felé vettem az irányt, ahol a dugi piám van.

Jelen:

Ma Avery és a családja át jön hozzánk vacsorára. Őszintén megmondom, gyomor idegem van, valami történni fog érzem. Én már az asztal mellett vártam a vendégeket amikor kopogtattak. Előre csak a szülei jöttek be, Nora, Avery anyukája oda jött hozzám és ölelésre tárta szét a kezeit így feláltam és hagytam neki, hogy megöleljen majd meg is puszilt, elég jóban vagyunk de azért nem ennyire, nem értettem miért ölelgetett meg de nem panaszkodtam érte, mit is tehettem volna? Bár Nora örült nekem, vele ellentétben Greg már más tészta volt. Szerintem ha tehetné, itt helyben megölne, legalábbis ezt láttam az arcán. Kezet nyújtottam neki, amit el is fogadott, de olyan erővel szorította meg, hogy úgy éreztem összeroppantja a csontjaim. Végre megérkeztek a szüleim is és mind leültünk. Nem kellet sok, ők is bejöttek.
Avery most még gyönyörűbb volt, mint máskor. Logan a megszokott helyére ült le így Averynek muszáj mellém ülnie, aminek nem nagyon örült és én sem nem tudom, hogy lehetne e ez az este ennél kínosabb.

A vacsora elég szar volt, mármint nem a kaja, hanem a hangulat, én csak hallgattam, ahogy a többiek beszélgetnek. Az este akkor lett érdekes amikor Anya a tojásos krumpli-salátát hozta be, Avery hirtelen felugrott és kirohant a mosdóba. Valami kellett legyen a dolog mögött, hiszen Logan és Nora egyszerre akarták menteni a helyzetet, de nem nagyon ment. Amikor Avery visszajött igazat adott nekik, de én tudtam, hogy itt van valami a háttérben. Nem kellett sok idő anya rá is jött.
- Terhes vagy. - jelentette ki. Ez a kijelentés nem nagyon lepte meg se Logan, se Averyt, se a szüleit. Averyt kezdtem bámulni. Édes Istenem.. mi van, ha igaza van anyának?
- Igen az vagyok. - nem tagadta. Terhes, édes istenem! Még az is lehet, hogy az enyém. A kurva életbe hisz nem védekeztünk. Azt a Hétszentségit. Anyám a szüleit bámulta. - Már rég tudják, ahogy Logan is. És mielőtt valaki meg kérdezné ki az apa, azt is tudom. - csak bámultam rá. Őszintén remélem, hogy az enyém a gyerek, mert ha nem, nem tudom mi lesz velem. Egy darabig síri csend volt a szobában majd anya felugrott és elkezdett Logannel veszekedni.
- Nem hittem volna, hogy ennyire felelőtlen vagy! - ordított az öcsémmel. Ha igazam van, akkor rossz gyerekével ordibál.
- Mégis honnan veszed, hogy én vagyok az apja?-kérdezte Logan.
- Amikor terhes voltam veletek én is ilyen rosszul voltam a tojás szagától mint most Avery. - kis szünet. Adja Isten, hogy az enyém legyen. - Édes Istenem. Teherbe ejtetted őt és tudsz róla és amikor én tegnap megkérdeztem mi van köztetek majd leharaptad a fejem, mert ti csak barátok vagytok. - sopánkodik tovább anya.
- NEM ÉN EJTETTEM TEHERBE!! ÉRTSD MÁR MEG, HOGY MI TÉNYLEG CSAK BARÁTOK VAGYUNK!! - akadt ki Logan.
- Ha nem te akkor.... - apa nem tudta befejezni, mert felpattantam a székről és kirohantam a házból, elakartam tűnni innen. Nem mertem elhinni, mert ha mégsem igaz, akkor teljesen összetörik a szívem és azt nem bírnám ki. A kis faházba vonultam vissza. Nem telt el sok idő, valaki utánam jött. Avery. Fel se kellett nézek, hogy tudjam, ő az.
Nem szólt semmit, csak leült velem szemben. Nem néztem rá. Ő csak ült csendben és engem bámult. Nem tudtam tovább várni tudnom kellett.
- Tényleg az enyém? - magam elé bámultam még mindig amikor megkérdeztem. Megpróbáltam elrejteni az érzéseimet.
- Igen, Cam, a tiéd. - válaszolta. Hatalmasat dobbant a szívem.
-Az én kis babám van a pocakodban? - kérdeztem újra és rá nézetem.
- Igen. - majdnem elsírtam magam annyira megkönnyebbültem.
- Miért nem mondtad el? - vajon nem akarta, hogy tudjak róla vagy még félt közölni velem?
- Alig pár hete tudom, hogy terhes vagyok. Bepánikoltam. Egyszer magamban kellett elrendeznem. Aztán a szüleimnek kellett elmondanom. - nem csodálom, hogy megijedt. Én is félek. Kis szünetet tartott. - Cam őszintén annyira féltem. Csak egy alkalom volt erre én teherbe esek. Még csak 17 éves vagy. Ez tönkre teheti az életedet. Azt tudnod kell, hogy nem lennék képes elvetetni. Nem akarom, hogy úgy érezd, muszáj törődnöd vele. Nem várom el, hogy emiatt velem legyél. Csak azt akarom, hogy tudj róla. - határozottan láttam, hogy alig kap levegőt. Alig hittem a fülemnek. Saját magát hibáztatja mindenért, miközben én is ugyanolyan hibás vagyok. Sőt az egész az én hibám. Ha a gatyában tudtam volna tartani a szerszámomat, nem lennénk ilyen helyzetben és nem menne tönkre az élete. Láttam rajta, hogy fél. Legszívesebben magamhoz öleltem volna és nyugtatni kezdtem volna, de nem tehetem. Hiába akarom, hogy velem legyen... Nem lehet. Nem okozhatok neki még nagyobb fájdalmat. Annyi mindent elakartam neki mondani.
- Hó hó! Lassíts! Egy. Nem a te hibád, hogy ez lett. Nem csak neked nem jutott eszedbe a védekezés. Én is ugyan olyan hibás vagyok, mint te. Kettő. Avery te csak 16 éves vagy. Az én életemet is megváltoztatja, nem hogy a tiédet. Más bulizik ennyi idősen te pedig babázni fogsz. Három. Soha nem kérnélek arra, hogy vetesd el. Négy. Ismerni akarom a kislányomat. Ott akarok lenni amikor megszületik, ott akarok lenni a fontos eseményeken az életében. Első nap a suliban, szülinapok, ballagások stb. És azt akarom, hogy ismerjen. Az élete része akarok lenni. És nem azért akarom mert kötelességemnek érzem, hanem mert tényleg ezt szeretném. -Láttam rajta, hogy lassan megnyugszik. Nem bírtam ellen állni lekellet nézzek a pocakjára. - Avery nem tudom, hogy jó apa leszek-e, de mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy az legyek. - Megfogtam a kezét. - Őszinte leszek veled.- hazudtam. - Avery én nem...-hogy is mondhatnám, hogy ne okozzak neki nagyobb fájdalmat? Sajnos nem jöttem rá de folytattam. - Én nem akarlak át verni. Nem ígérhetek, olyat amit nem tudok megtenni. Tudom, hogy te szerelmes vagy, vagy voltál belém - most következik a legnagyobb hazugság . - de én nem érzek így irántad. Jelen akarok lenni az életedben és a kicsi életében. De lehet, hogy nem tudom betölteni azt a szerepet, amit te adnál nekem. - nem tudtam leolvasni az érzelmeket az arcáról. Egyszerre tűnt boldognak és végtelenül szomorúnak.
- Cam én csak annyit szeretnék, hogy a gyerekem tudja ki az apja. Nem várok többet. - most meg fájdalom látszik a gyönyörű barna szemeiben. Legszívesebben laposra vertem volna saját magam. De ehelyett rá mosolyogtam és a jó dolgokra koncentráltam.
-Uram Isten.. el se hiszem, hogy gyerekem lesz. - nevettem fel és magamba hozzá tettem, hogy attól a lánytól akit szeretek.
- Az előbb azt mondtad, „ismerni akarom a kislányomat", mégis honnan veszed hogy lány? - kérdezte.
- Csak tudom és kész. Lesz egy gyönyörű kislányunk és kész. - lesz egy olyan gyönyörű kislányom, mint az anyukája. Mindketten el nevettük magunkat. Elő vette a telefonját, levette róla a szilikon tokot és felém fordította azt. Egy ultrahang felvétel volt bele ragasztva. Kikaptam a kezéből. Csak bámultam az én édes kis babámat. Nem tudtam megszólalni. Majdnem el is sírtam magam, de ellen álltam. Viszont egy könnycseppet nem tudtam visszatartani.
- Már most gyönyörű. - jegyeztem meg magamnak. - Megkaphatom a képet? - remélem, hogy igent mond.
- Még van egy pár. Ha át jössz többet is adok. - egyből talpon voltam. Hamar lementem és lentről néztem, ahogy Avery lassan úgy mászik le, hogy védi a mi babánkat és igazából igen szórakoztató volt a látvány. Milyen szépen is hangzik. A mi babánk. Feléjük kezdtünk sétálni de én legszívesebben rohantam volna.
- Cam jövő héten újabb vizsgálatra kell mennem. El szeretnél jönni? - annyira boldoggá tett ezzel a kérdéssel. Egyből rá is vágtam a választ.
-Ki nem hagynám!

C. ❤