Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

1. 32.

- Csak egy lépés és vége. - mondta Ian miután a kést a nyakamhoz szorította. Alig kaptam levegőt és meg se mertem moccani mert arról féltem, hogy a kés elmetszi a bőröm.
Ian óvatosan mögém került és lassan elkezdett lehajolni.
A rendőrök csak tehetetlenül álltak. Nem tudnak segíteni nekem... Láttam a szemükben, hogy tehetetlenek. Ha azt akarják, hogy ne essen bajom várniuk kell a megfelelő pillanatra ami lehet, hogy el se fog jönni.
Ian eloldozta a kezeimet én viszont meg se mertem mozdulni. Azt a kötelet is eloldozta ami a mellkasomat szorította a fotelhez.
- Senki nem mozdul csak mi. - mondta Ian a rendőröknek és persze Camnek. - Aranyom most ügyesen előre hajolsz és eloldozod a lábaid. - úgy tettem ahogy mondta szép lassan előre hajoltam. Ő diktálta a tempót egyszerre mozogtam a kést tartó kezével. Lassan, nagyon lassan előre tettem a kezem és elkezdtem a csomóval babrálni. Annyira remegett a kezem, hogy vagy tíz percbe telt eloldozni azt a kis nyamvadt csomót. Amint kész voltam Ian elkezdte maga felé húzni a kezét ezzel a kést a torkomhoz nyomta és én gyorsan hátra dőltem a fotelbe. Ami nagyon nem volt jó ötlet. Újra a torkomnak szegezte a kést és a hajamba markolt, majd ciccegni kezdett.
- Rossz, nagyon rossz kislány. - megrázta a fejét és rántott egyet a fejemen. Előre nem jöttem rá, hogy mi történt. Csak akkor esett le, hogy a nyakamon is vágást ejtett amikor Camre pillantottam aki a könnyeivel küszködött és a nyakamat bámulta. Észre vehette, hogy őt nézem mivel a szemembe nézet. Láttam ahogy egy könnycsepp végig folyt az arcán. Össze szorította a szemeit majd hirtelen megfordult és kimenet a házból. Azt hittem csak képzelődöm. Nem tudtam el hinni, hogy itt hagyott. Ian hahotázni kezdett.
- A hős szerelmes! - röhögött a képembe.- Na persze még arra se képes, hogy elviselje a büntetését. Gyáva féreg! Itt hagyott nekem. - el tudom képzelni, hogy festhetünk. Ian röhög én zokogok, Ian egy kést tart a torkomhoz és én már amúgy is tiszta vér vagyok. Amint Ian el hallgatott újra megszólalt, de most nem hozzám beszélt.
- Biztos urak. A hölgy most szépen fel áll és maguk hagynak minket kisétálni világos? Különben a lánynak és a gyerekének annyi. Milyen szomorú is lenne. Már látom is magam előtt a főcímet az újságban. " Egy dühös férfi megölte a terhes lányt a rendőrség hibája miatt". Nem lenne túl szép nem igaz?- ennek teljesen el ment az esze. - Na gyere Aranyom sétálunk egyet. - könyörögve néztem az egyik rendőrre aki rám kacsintott. Mi jó büdös franc? Épp el akarnak rabolni erre kacsingat itt nekem. Ha a rendőrökön múlik tuti meg fogok halni. Ian elkezdte felfelé húzni a kést ami azt jelentette, jobb ha megmozdulok. Lassan álltam fel.
A kúrva életbe. Alig tudok megállni a lábamon annyira fájt.
Ian rá vett, hogy lépjek előre párat, ő pedig szorosan a hátam mögé állt. Bassza meg. Mindenki bassza meg. Nem hagyom csak úgy magam, egy kis ideig törtem a fejem, majd egyszerűen hátra rántottam a fejem. Lefejeltem Iant, de sors nem az én oldalamon állt, mivel a kést nem engedte el. Ha eddig nem akart megölni, na majd most.
- Buta, buta kislány. Rossz döntés vo.. - de nem tudta befejezni mert valami csattant egyet. A kés a lábam előtt ért földet Ian pedig a hátamnál. Hátra kaptam a fejem és Cam állt mögöttem kezében egy baseball ütővel. Nem törődtem semmivel, felé fordultam, átléptem Ian felett és Cam nyakába borultam.
Szorosan öleltük egymást miközben mindketten sírtunk.
Nem voltunk hajlandóak el engedni egymást. A rendőrök kivitték Iant és a mentő is megérkezett. A szüleink is befutottak, Logan és Jenna is elő került. Nem maradhatunk így egész életünkben így kisétáltunk a házból. Mindenki lerohant minket. Még riporterek is voltak itt a helyi tévétől. Cam megpróbált el rejteni de nem nagyon ment neki. A többiekkel oda kísértek a mentő autóhoz, majd el búcsúztak tőlem, hogy a kórházba találkozunk. Még Camnek se engedték meg, hogy velem jöjjön amitől nagyon kiakadtam. De nem volt mit tenni.
A mentőben megállapították, hogy a sérüléseim nem élet veszélyesek. Amint a mentő megállt. Egy hordágy várt rám pár nővérrel. Először egy sima kezelőbe vittek, ahol levágták rólam a ruhát majd ellátták a sebeimet, azután kaptam egy adag vért és már vittek is a nőgyógyászatra. Hála Istennek a hercegnőmnek nem esett baja. Amire végre betoltak egy kórteremben hulla fáradt voltam. De még nem aludhattam. A családom látni akart. Az orvos beengedte az egész bagázst és tájékoztatta őket az állapotomról. De nem tudtam figyelni rájuk. Egészen addig amíg az orvos meg nem kérte őket, hogy távozzanak. Nem akartam egyedül maradni.
- Doktor úr nem maradhatnék vele?- kérdezte Cam. Valamennyire kinyitottam a szemem és láttam, hogy az orvos bólogat.
- Még mit nem! - szólt közbe apa. Nincs erre most erőm.
- Apa kérlek. - könyörgően néztem rá mire lemondóan bólintott egyet és kiment a többek után. Az orvos is távozott így végre kettesben maradtunk. Cam oda jött az ágyamhoz, én valahogy nagy nehezen arrább csúsztam és befeküdt mellém. Finoman magához ölelt és egy lágy csókot nyomott a számra.
- Avery én annyira de annyira sajnálom.... Én nem... - közbe vágtam.
-Cam majd holnap megbeszéljük, oké? Most csak örüljünk, hogy még élek és a hercegnőnk is jól van. - mondtam erőtlenül és lecsukottak a szemeim.
- Szeretlek Avery mindennél jobban.- súgta a fülembe.
- Én is szeretlek! - suttogtam majd elnyomott az álom.
Sziasztok babák!! 😍
Nagyon berezeltem tőletek Pillangók mert már megint hoztam egy részt.😂 Nem tudom mi lelt engem. Az első részt amit ma fel tettem kb 4 óra alatt írtam meg erre ez a harmadik amit ma felteszek. 😉Mindegy is remélem, hogy elégedettek vagytok. 😼 Akartam pár dolgot mondani nektek de majd a kövi résznél mivel már fájnak a kezeim addig fogtam ezt a fránya telefont. 😂
Puszi mindenkinek!! Szeri s minden!😘
C. ❤