Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

1.14.

Akár mennyire is nem vártam mégis reggel lett. Lezuhanyoztam, enyhén kisminkeltem magam, majd felöltöztem. Mivel az idő is alkalmazkodott a hangulatomhoz elég hűvös volt és talán még esni is fog így egy sima csőnadrágot egy magas szárú cipőt és egy pulcsit választottam . De ne arra a hatalmas pulcsira gondoljátok amibe még valaki bele fér. Nem, nem, egy olyan pulcsit vettem fel amiben látszik az egyre jobban gömbölyödő pocakom. Mostanra már úgyis tudja mindenki, nincs értelme rejtegetni. Sőt, Logantől tudom, hogy sokan azt terjesztik, hogy nem is voltam terhes csak el játszottam. Ahogy a vetélést is. Most be bizonyíthatóm, hogy igenis terhes vagyok és nem csak így akarok följebb jutni a ranglétrán.
Még reggeliztem amikor Cam dudált, hogy itt van. Felkaptam a maradék pirítósomat és már mentem is ki az ajtón. Egész út alatt mind ketten hallgatunk. Ő görcsösen szorította a kormányt, én meg a szám belsejét rágtam. Tíz perc néma autózás után megérkeztünk a sulihoz. Cam le állította a motort majd felém fordult.
- Avery, kérlek ne stresszeld magad. Nem éri meg, hogy ezek miatt legyen baja a mi kisbabánknak. - igaza volt de az én agyamban most három szó visszhangzott  újra meg újra. " A mi kisbabánk". Mivel nem válaszoltam folytatta . - Ha bárki is zaklatni mer csak szólj nekem , vagy az egyik tanárnak . Oké ? - csak hevesen bólogattam.
- Minden rendben lesz. - mondtam neki bár egyáltalán nem voltam benne biztos. És ezt ő is látta rajtam. Mikor ki akartam szállni a kocsiból megragadta a kezem.
- Mit szólnál hozzá ha el kísérnélek az első órádra? - hatalmas kő esett el a szívemről de nem akartam, hogy lássa mennyire örülök ennek ezért csak megvontam a vállam. Egyszer ő szált ki majd át jött az én oldalamra és kinyitotta nekem az ajtót. Én elől sétáltam ő meg utánam. Nem mertem fel nézni. Amíg haladtunk a suli ajtaja felé végig a földet néztem és mégis tudtam, hogy bámulnak. Ha az udvaron rossz volt akkor bent kibírhatatlan. Mindenki félre állt az utamból mintha leprás lennék, és mindenki össze súgott a hátam mögött. Cam fel zárkózott mellém és nyúlt volna a kezem után de elrántottam. Biztos nem akarná, hogy arról is pletykáljanak, hogy mi van köztünk.
Tényleg a termünkig kísért. Ha belépek ezen az ajtón akkor már nem tud megvédeni. Ott majd nem bújhatok a háta mögé.
- Csak egy SMS és itt vagyok. - ezzel megfordult és el ment. Talán megharagudott mert nem engedtem, hogy megfogja a kezem.
Nem volt más választásom mint bemenni. Csendben a helyemre mentem és vártam, hogy végre megjöjjön a tanár és el kezdje az órát. De amilyen szerencsém van még egy negyed óra csengetésig. Egy ideig mindenki felém nézegetett de senki nem szólt hozzám, majd meg érkezett Jenna. Alig beszéltünk pár szót az elmúlt két év alatt de most rám mosolygott és leült mellém.
- Jól van a baba? - kérdezte.
- Szerencsére igen. - halványan rá mosolyogtam.
- De jó. - lelkesült fel. - És te, hogy vagy? - rengetegszer kérdezték ezt tőlem az elmúlt héten. Most viszont valahogy mégis másnak éreztem a kérdést.
- Jól lennék ha nem kellett volna ide vissza jönnöm.
- Ki akarna azok után vissza jönni? - elkezdte elő venni a füzeteit. Csak bámultam rá.
- Amúgy nem bánod ha melletted ülök ? - meglepett a kérdése.
- Nem, csak nyugodtan. - hatalmas mosoly terült el az arcán.
- Köszi. - vissza mosolyogtam rá és el kezdtünk dumálni.
Sziasztok!! 😍
Hú végre rá tudtam venni magam és írtam egy részt. Egyáltalán nem ilyennek terveztem de így jött össze. El se akarom hinni már 2k+!!! 😀 Imádlak titeket!! 😍😍😍 Ígérem sietek a következővel. 😊
Puszi. 😘
C. ❤