~2~

1.9K 100 1
                                    

Amint becsuktam magam mögött Carolyn szobájának az ajtaját, a barátnőm a nyakamba ugrott.

-Jaj de örülök neked Rowena!-lelkesedett.-Figyelj, annyi mindenről kell mesélnem. Azt sem tudom hol kezdjem.-hadonászott lelkesen, elkapta a karom és a két puff felé húzott.

-Talán kezdd az elején.-nevettem el magam, és leültem a kék szőrös párnára.

Felsóhajtottam. Olyan nagyon kényelmes.

Carolyn úgy figyelte az arcomat mint valami szkenner. Újra meg újra végig nézett rajtam.

-Wesley?-kérdezte végül.

Elhúztam a számat. Carolyn anélkül is tudta mi a bajom hogy megszólaltam volna. Túl jól ismer.

-Wesley.-bólintottam.

-Francba.-összegezte a helyzetet.-Már megint kivel jelent meg?

-Nem tudom.-sóhajtottam.-Nem láttam még a csajt sose. Valamilyen utcasarkon szedhette össze.-sóhajtottam és a tenyerembe temettem az arcom.-Utálom, hogy Wes ilyen hülye.

-Megyek és kinyírom!-ugrott fel Carolyn vörös arccal, és meg is indult az ajtó felé.

Elkaptam a karját és visszahúztam a puffra. A barátnőm nem csak poénkodott. Carolyn képes lett volna egyenesen a házunkig rohanni csak hogy behúzhasson a bátyámnak.

-Hagyd, Carolyn.-ráztam a fejem szomorúan.-Már megpróbáltam.

-Haragszom a bátyádra. Neki kellene a felelősségteljes nagytestvérnek lennie, nem neked.-adott hangot a gondolatainak.

Az én fejemben is hasonló dolgok kavarogtak. Hiába Wesley az idősebb egy évvel, néha egy három éves kisbabával egyenlő.

Megráztam a fejem, nem akartam ezzel tovább foglalkozni. Egyelőre nem.

-Hagyjuk.-intettem gyorsan.-Inkább meséld el mitől vagy így feldobva.-végignéztem a dühtől vöröslő fején.-Illetve... voltál feldobva.

Carolyn erőt vett magán, és rácsapott a számítógépére. Felvillant a képernyő.

-Munka! Nyári munka!-mutogatott mosolyogva az oldalra.

-Az erdőben?-ráncoltam a homlokom.

Önkénteseket keresnek a védett területre, hogy összeírják mennyi állat található arrafelé.

-Ott, bizony!-mosolygott Carolyn.-Valamit csinálnod kell hogy ne golyózz be, Rowena. Ez, a legjobb amit tehetsz. Dolgozol, hogy kiűzd a fejedből Wesley gondjait.

Carolynnak igaza volt. Tökéletes figyelem elterelés lett volna.

-Egy hét van vissza a nyárból.-néztem rá.

-De ezt tegnap tették ki.-bökött a képernyőre.-Megyek én is, csak holnap nem. Tudod, a nagyihoz megyünk.

-Tudom, de ezt el tudod intézni ilyen gyorsan?-néztem furán.

Azért annyira Carolyn sem szuperhős hogy ennyi papírt összeszedjen egy nap alatt.

-Háát.-nyújtotta el a szót.

Vigyorgott, de szinte könyörgött a tekintetével hogy ne utáljam. Már elintézte. Azelőtt hogy megbeszéltük volna. Mert ismer, és tudta hogy erre van szükségem. Nem tudtam eldönteni hogy haragudjak rá, vagy megköszönjem.

Végül vállat vontam.

-Hánykor kezdek?

-Délután egykor.-vigyorgott.-Egy nap és én is megyek. Beacon Hillsben ez a legjobb hely ahova anélkül mehetünk hogy összefutnánk a bátyád numeráival.

-Igazad van.-bólogattam, és sebesen pörgött az agyam.

Megoldás. Nem kell minden este Wesleyt bámulnom mert Carolynéknál aludnék. Ráadásul csinálnánk valami hasznosat.

-Jól hangzik.-mosolyodtam el.

Carolyn felsikoltott felugrott és megszorongatott. Mosolyogva viszonoztam a lelkes ölelését.

Este nem igazán tudtam aludni, a gondolataim sebesen pörögtek. Wesley, a szüleim, Carolyn, az iskola. Nemsokára harmadikos leszek, ez azért eléggé nagy szám. Oldalra fordultam, ahol a barátnőm szuszogott. Felálltam, és vigyázva, nehogy felébresszem, kimentem az erkélyre, és a csendes, sötét utcát bámultam. A gyenge szél belekapott a hajamba és az arcomba fújtam. A fülem mögé tűrtem, és rákönyököltem a korlátra. Szeretek idekint lenni éjjel. Minden olyan békés, és nyugodt. Innen a házunkat sem látom, tehát amiatt sem kell aggódnom hogy esetleg olyat látok az ablakban amitől egy életre kiég a szemem. Wesley jóképű gyerek, nem véletlenül buknak rá ennyien. A fekete haj + kék szem mindig jó párosítás. Ellenben nekem sötétbarna hajam, szürke szemeim, és rengeteg szeplőm van. Hát igen, mindig is Wesley volt a szerencsés a családban.

A jegyei jók, vagyis inkább elmennek, sosem bukott, és általában a tanárok is kedvelték. Talán ez az, amiért anyáék nem veszik észre mennyire megváltozott. Ugyanis Wesley sem volt ám mindig ilyen. Régebben, valamikor kilencedikes korában, egy igazi kis stréber fiú volt, és bár a kinézete akkor is tarolt a lányoknál, belsőleg leginkább egy kisfiú volt még, ártatlan. Manapság az ártatlan pont az a jelző amit semmilyen helyzetben nem használhatok a bátyámra.

Kivettem az összecsukhatós széket a fal mellől, és leültem. Tiszta volt az égbolt, így tökéletesen ráláttam a csillagokra. Mindig is érdekeltek a természettel kapcsolatos dolgok. A legtöbb korombeli sikítva menekülne a dokumentumfilmek elől, én viszont bármikor szívesen megnézem őket, pláne ha a bolygókról szólnak.

Ráhajtottam a fejem a kezemre, és lehunytam a szemem.

Vicces, de annak ellenére hogy este hűvös volt, nekem sikerült bealudnom az erkélyen. Carolyn reggel talált rám, én pedig zavartan pislogtam ki az álmosságot a szememből.

-Tényleg itt aludtál kint?-csodálkozott Carolyn.

-Nagyon úgy fest.-dörzsölgettem a szemem, hogy kitisztuljon a látásom.

-Meg is fázhattál volna!-mérgelődött a barátnőm.

-Tisztára mintha anyukádat hallanám.-böktem oldalba mosolyogva.

-Végülis ő az anyám. Nem meglepő ha hasonlítok rá, nem?-vigyorgott.

Felnevettem. Angela rendes asszony volt, és Carolyn tényleg nagyon sok mindenben az anyukájára ütött. Például az örökös aggódásban is. Természetesen aggódni szinte már előírás, de ők néha már túlzásba is viszik.

-Mikor indultok?-érdeklődtem, miközben visszamentünk a szobába.

-Nemsokára.-válaszolt.-Ne haragudj, én nem akarlak kitenni a házból vagy ilyesmi, de...-zavartan egyik lábáról a másikra állt.-Nincs kulcsod, és... anya bezárja a lakást, tudod...

-Tudom.-nevettem el magam.-Ne görcsölj.-löktem meg mosolyogva, és felkapva a ruhámat elszaladtam a fürdőbe.

Sziasztok!! Úristen, ezer bocsánat annak aki elolvasta a második fejezetként kirakott részt ezelőtt, nem figyeltem, és ezt elbénáztam, kihagytam egy teljes fejezetet! Most korrigáltam a hibát. Remélem azért elnézitek nekem, és tetszeni fog.

~AnotherWerewolf~

Clarity {Teen Wolf fanfiction}Where stories live. Discover now