Clarity {Teen Wolf fanfiction}

~41~

Amilyen halkan csak tudtam, levettem a cipőm, betettem a helyére, és kibújtam a kabátomból. Valahol mélyen abban reménykedtem hogy elkerülhetem ezt a veszekedést.

Hát, tévedtem.

Amikor megfordultam anya ott állt előttem, olyan tekintettel hogy attól még Derek is megfutamodna.

- Szia, anya. - húztam be a nyakam.

- Rowena Lucinda Walker...

- Rosszul kezdődik...

- Mégis merre jártál? Van fogalmad róla mennyire aggódtunk?! Carolyn nem tudta hol vagy, az igazgatóság nem vette fel a telefont mert valaki meghalt, te pedig kikapcsolod a mobilod?! - kezdett el üvölteni.

Felgyűlt bennem a harag.

- Te beszélsz az aggódásról anya? Komolyan? Ne már! - tártam ki a karom. - Ki hozott haza?

- Honnan kellene tudnom, nem ismerem a fiút!

- Hát pont ez az, anya! Pontosan erről beszélek! - legyeztem idegbetegen az ajtó felé. - Nem tudod ki az, mert sosem kérdezted! Fogalmad sincs miket szeretek, kik a barátaim, vagy hol szoktam tölteni a délutánjaimat! Annyira belefeledkeztetek a munkátokba hogy semmit sem vesztek észre! De ha már itt tartunk és végre kimondom ezeket, tudod fáj hogy hazudtatok nekem.

Amikor befejeztem úgy lihegtem mint egy maratont futott kutya. Azt hittem kigyullad a nappali. Vörösben láttam a világot, és csak fél szemmel érzékeltem hogy időközben apa is csatlakozott hozzánk, Wes pedig még mindig kabátban áll.

- Kislányom, ez... - kezdte volna anya.

- Tisztánlátó mi? - kiabáltam. - Mondd mikor akartátok elmondani azt az aprócska titkot hogy random rám törhetnek jövőképek és meggyógyíthatok valakit a puszta kezemmel?! Meddig akartál úgy tenni mintha teljesen normális gyerek lennék? Nem vagyok az anya! Soha nem is voltam, csak te, te csesztél szólni nekem! Az állatorvostól kellett megtudnom az igazat, mert te, aki elvileg az én féltő anyám vagy, eltitkoltad előlem!

- Wen, miről beszélsz? - tátogta Wesley.

Apa és anya megsemmisülten álltak velem szemben. Anya elsápadt, apa pedig rémülten a feleségére meredt.

- Szívem, elmentél te a fagyöngyért?

- Idén neked kellett menned. - vágta rá anya.

- Megbeszéltük hogy nem érek rá, és azt mondtad elmész helyettem!

- Elfelejtettem, én azt hittem nem jöhet ki rajta ilyen gyorsan, azt mondták kell neki egy év. - rázta a fejét kétségbeesetten anya.

- MI A FRANCRÓL BESZÉLTEK? - üvöltött hirtelen Wes.

Anyáék elhallgattak. Megfordultam és rámeredtem. Tudtam hogy a szemem fehéren izzik mint egy lámpa. Wes hátra hőkölt, anya pedig felszisszent.

- Klassz dolog, igaz anya?

- Kicsim. Kérlek halgass meg... - kezdte volna apa.

- Mi okotok volt ezt eltitkolni előlem?! - ordítottam, a szememből kibuggyantak a könnyek.

- Csak védeni akartunk! Értsd meg, túl ritka faj vagy, ha valaki rájött volna, akkor... - ayna rémülten kinyúlt felém, de hátra léptem.

- Védeni? - suttogtam. - Mondd mikor kérdezted meg utoljára hogy hogy vagyok? Egy barátnőm nevét mondd ki Carolynon kívül. Csak egyet!

Anya nem szólt semmit, némán nézett rám, a szeme csupa könny.

- Kinél voltam a múlt héten? Tudod te egyáltalán mi a kedvenc színem? Tudsz te bármit is rólam? - szipogtam.