Clarity {Teen Wolf fanfiction}

~31~

Másnap suliba mentem. Amikor megálltam a szekrényem előtt és kezembe vettem egy rózsaszín pólót, úgy éreztem kiég a szemem. Inkább elővettem egy feketét, fekete nadrággal és bakanccsal.

Úgy jártam-keltem a suliban, mint egy rossz szellem.

Reggel Scott utánam kiabált, hogy kémián beszélni akar velem.

Bementem a terembe és leültem Scott és Stiles elé. Stiles mosolyogva köszönt, amitől a gyomrom összeszorult, és a szívem megugrott.

Szuper. Ugyanolyan klisé vagyok mint azok a sorozatszereplők akik elájulnak az imádott fiú közelében. Ms. Blake jött be az ajtón, és megállt az asztalnál.

- Jó reggelt, gyerekek. - mosolygott ránk. - Mint tudjuk Mr. Harris eltűnt... - gyorsan megrázta a fejét, és korrigálta a hibát, mintha nem lett volna egyébként is teljesen mindegy. - Vagyis, beteg.

Égnek emeltem a szemem. Feltűnőbb nem is lehetett volna.

Abban a pillanatban valami a hátamba fúródott. Megfordultam, azzal a lendülettel, hogy fejbe csapom azt, aki bököd, de akkor észrevettem Stilest, a kezében a tollával.

- Mi az? - suttogtam halkan.

- Tegnap éjjel meghalt két orvos. - suttogta.

- MICSODA?! - fakadtam ki, talán kicsit túl hangosan. A tanárnő kérdőn rám nézett, én pedig behúztam a nyakam. - Elnézést. - visszafordultam. - Miről van szó?

- Múlt éjjel a...

- Nem biztos hogy meghaltak. - szakította félbe Scott. - Eltűntek.

- Vagyis halottak. - vágta rá Stiles.

- Csak ketten? - suttogtam.

- Egyelőre igen. - vágta rá Stiles. - De nem tudni ki lesz a következő.

Elhúztam a számat. Stiles átnézett a vállam felett, és behúzta a nyakát. Megfordultam, és egyenesen Ms. Blakekel néztem farkasszemet.

- Rowena. Lehet, hogy ezt az órát nem én tartom nektek hivatalosan, de ez nem ok arra, hogy végigbeszéld a negyvenöt percet.

- Elnézést kérek. - motyogtam.

- Fontos ügy volt?

- Eléggé. - vágtam rá.

Ms. Blake mosolygott.

- Semmi baj, csak legközelebb ne beszélgessetek órán.

Zavartan visszamosolyogtam, és figyeltem, ahogy visszalibben a táblához. Hát izé... ez fura volt. Megfordultam. Scott a pad alá hajolt.

- Telefonál. - tátogta, a ki nem mondott kérdésre a választ Stiles.

- Most?

- Úgy néz ki. - vont vállat.

Előre fordultam, és jegyzetelni kezdtem.

Óra végén, Scott idegesen felugrott, megragadta a kezem, és húzni kezdett maga után. Behúzott az egyik folyosóra, ahol nem volt senki, és megvárta hogy Siles is utolérjen minket.

- Deatont elrabolták. Ő a harmadik. - mondta ki sápadtan.

Hasonlóan éreztem magam. Kedveltem a pasast, és az sem volt utolsó szempont, hogy ő volt az utolsó reményem, aki elmondhatja mi történik velem.

Most rémülten összenéztünk. Stiles vadul törte a fejét, Scott pedig hirtelen, mint aki megvilágosodott, elrohant.

Stiles rám meredt.