Clarity {Teen Wolf fanfiction}

~26~

*Allison megkönnyebbülten sóhajtott fel, és mi is beálltunk a parkolóba.*

Mire kiugrottunk a kocsiból már minden fiú kint állt a friss levegőn, és undorodva néztek a buszra. Kiszúrtam Wesleyt, és odamentem hozzá.

- Wen? - nyíltak nagyra a szemei. - Te hogy kerülsz ide?

Allison kocsijára mutattam.

- A lányokkal jöttem. Megnézzük a meccseteket. - improvizáltam.

Wesley átölelte a vállamat.

- Köszi, hugi.

Erőltetetten vigyorogtam.

- Hogyhogy megálltatok? - érdeklődtem.

- Jerald összehányta magát. - fintorgott Wesley.

Akkorára nyíltak a szemeim mint a telihold. Dunsztom sem volt ezt Stiles hogy csinálta, de inkább nem is akarom tudni. Mindenesetre ez eléggé ütősnek bizonyult ahhoz, hogy megálljanak.

Észrevettem, hogy Stiles és Allison Scottot támogatva a mosdók felé rohannak. Lydia a nyomukban.

- Nekem muszáj elmennem WCre. - bújtam ki a bátyám karja alól.

- Persze. - bólintott, és már fordult is a haverjai felé, én pedig spuriztam a mosdók irányába.

A férfi mosdóból szűrődtek ki a hangok, így oda rohantam be. Egyenesen Stiles hátának ütköztem, és amikor visszanyertem az egyensúlyom, folyamatosan szabadkozva, megláttam Scottot, és újra megdőltem.

A szám elé kaptam a kezem. A mellkasán a karmolás nyomából fekete lé folyt, összekenve a pólóját, és minden mást. Az arca sápadt volt, a szeme csukva, az arca csupa verejték, és látszólag alig kapott levegőt.

Allison vele szemben térdelt, az arca csupa aggodalom, és remegő kezekkel próbált befűzni egy cérnát egy tűbe. Lydia kirohant, én pedig ott maradtam Stilesszal.

A fiú megragadta a kezem, és mielőtt összeeshettem volna, kihúzott onnan, és maga felé fordított.

- Semmi baj. - próbált megnyugtatni.

- Rendbe fog jönni?

- Jó kezekben van. - biccentett. - Allison vigyáz rá.

Bólogattam. Igaz.

Még mindig bizonytalanul rámosolyogtam, ő pedig visszamosolygott.

Imádom a mosolyát. Most tényleg erre gondoltam?

Egy köhögés szakított ki a pillanatból, és oldalra fordulva felfedeztem, hogy a bátyám áll melettünk. Stiles elvette a kezét a vállamról, én pedig hátráltam egy lépést.

- Wes. - vigyorogtam vörös fejjel.

- Nem is mondtad hogy van barátod. - mosolygott Stilesra. - Wesley vagyok. Te vagy a seriff fia igaz?

Úgy elvörösödtem, hogy azt hittem meggyulladok. Wes azt hiszi, hogy Stiles és én járunk. A szívem őrülten vert a mellkasomban.

- Stiles. - rázta meg a kezét.

Mi a fene? Ez most... most ez mi? Mi történik? Zavartan kapkodtam a fejem, és dadogni kezdtem.

- Izé... mi nem járunk. Legalábbis én nem tudok róla, vagy ilyesmi... de amúgy miből gondoltad, mármint Stiles egy rendes, helyes srác én meg én vagyok...

Gyorsan beharaptam a számat, mielőtt még több minden kiesik rajta. Szűzanyám komolyan hangosan kimondtam, hogy Stiles helyes?

A fiú zavartan ácsorgott mellettem, Wes pedig értetlenül megrázta a fejét.

- Miért is ne lennél te jó nekem? - kérdezte Stiles.

- Én... - elhallgattam. Miért is? - Ez egy jó kérdés. Igazából nem tudom. Kevés vagyok.

- Nem vagy kevés! - vágta rá kissé dühösen Stiles.

Bevillant az, amikor az irodában azt mondta gyönyörű vagyok.

- Nem vagyok?

- Nem vagy. - bólintott, aztán elfordult.

Alig kaptam levegőt. Ez mit akar jelenteni? Mit jelent az, hogy nem vagyok kevés? Neki? Én érdeklem Stilest? Dehogy érdeklem. Ez hülyeség. Biztos félreértettem valamit útközben.

Wesleyre néztem, aki leesett állal bámult minket. Nem szólt semmit, csak motyogott valamit amiből egy kukkot sem értettem és ott hagyott minket.

Most, hogy kettesben maradtam Stilesszal, idegesen hintázni kezdtem a talpamon.

- Ömm... - szólalt meg Stiles, legalábbis azt hiszem azt akart, miközben a hajába túrt.

- Izé... - mondtam én, szintén próbálkozva, de semmi értelmes nem fogalamazódott meg bennem.

Egy érthető mondatot sem bírtam összerakni. A fejemben ezerféle szó kavargott, de a felének semmi valóságalapja nem volt.

Ő most...? Mi most...? Ez mégis mi a jó fene volt?

Lydia mentett meg a helyzettől, amikor is megtorpant előttünk. Először kérdőn felmért minket, a köztünk lévő egy méter távolságot, és a lángvörös fejemet, aztán végül csak ennyit mondott:

- Scott sokkal jobban van. Allison összevarrta a sebét. Elkezdett gyógyulni.

- Jaj, dejó! - mosolyogtam.

Stiles elment, hogy megnézze a haverját, Lydia pedig kihasználva az alkalmat, mellém lépett.

- Itt meg mi a fene történt? Úgy néztek ki mint akik valami igen tiltott dolgot csináltak. - ráncolta a szemöldökét, de nem tudta letörölni a vigyort a képéről.

Nagy vonalakban elhadartam neki mi történt, és megemlítettem azt is, ami az igazgatóiban történt. Lydia felvisított, aztán gyorsan betapasztotta a száját, de folyamazosan mosolygott.

- Tetszel neki.

- Dehogyis. - ráztam a fejem.

- Wen. - meredt rám unottan. - Megmentett. Ott maradt veled. Másnap meglátogatott, azt mondta gyönyörű vagy, állandóan vigyáz rád, és ma szó szerint közölte hogy járna veled! - összegezte a helyzetet.

Minden stimmelt, az utolsót leszámítva.

- Nem rémlik hogy ilyesmit mondott volna.

Lydia a szemeit forgatta.

- Azt mondta nem vagy kevés neki. Ez ugyanazt jelenti, csajszi, bejössz neki!

- Lydia ez kicsit szerintem...

- Hidd már el, Wen! - ragadta meg a vállamat és megrázott. - Van gyakorlatom a témában, és ismerem Stilest.

Zavartan vállat vontam. Volt valami a feltételezésben, de egyelőre nem akartam ezzel foglalkozni.

És nem mellesleg Scott abban a pillanatban jött ki a mosdóból, és hirtelen mindenki ordibálni kezdett.

2,56K és 325 csillag!! Nagyon szépen köszönöm!! El sem tudom mondani ez milyen sokat jelent nekem, köszönöm!!!😍😍😍😍❤️❤️❤️❤️

~AnotherWerewolf~