Clarity {Teen Wolf fanfiction}

~33~

* - Mindkettő az igazgatói irodába! Azonnal! - üvöltötte.*

Hihetetlen. Egy hónap alatt másodszorra ücsörögtem ugyanabban a székben, csak most nem azért mert megvertem valakit. Stiles megszorította a remegő kezem.

- Nyugi, Wen, minden rendben lesz.

Nagyot sóhajtottam.

- Remélem.

Mr.Froster gondterhelt arccal lépett be az ajtón, de amikor meglátta az ideges ábrázatomat, nem tudta elrejteni a megjelenő mosolyát. Leült velünk szemben, és megtámasztotta az állát, mint aki az anyuka esti meséjét készül meghallgatni.

- Nos, gyerekek. - kezdte. - Azt a hírt kaptam, hogy ti ketten együtt tartózkodtatok a mellékhelyiségben.

Bárcsak azt mondhatnám, hogy nem igaz! A legkevésbé sem akartam az igazgató előtt bármiről is beszélni, de nem tehettem mást.

A vészjelző villogott a fejemben.

- Hát izé... az a helyzet hogy éppen erről volt szó. - motyogtam megsemmisülten.

A diri szemei tágra nyíltak. Látszott, hogy nem egészen erre számított.

- Kérem ne rúgjon ki!

Az igazgató csak rázta a fejét, de hirtelen vigyorogni kezdett.

- Az ilyen személyes ügyeiket, legyenek szívesek ne a.. hm iskolai mosdóban elintézni.

Égett az arcom.

Szűz anyám! A diri azt hiszi lefeküdtem Stiles-szal.

Meglepetésemre az említett fiú egy szót sem szólt.

- Mr. Froster, kérem, nem arról van szó amire gondol!  - kezdtem el magyarázkodni. - Nem történt semmi, esküszöm!

Az igazgató felnevetett, én meg értetlenül pislogva visszazuhantam a székbe. Tanácstalanul Stiles-ra néztem, és meglepve vettem észre, hogy mosolyog. Zavartan néztem felváltva a két hímneműre. Mi folyik itt?

- Wen rosszul lett, én pedig bekísértem a mosdóba, nehogy elájuljon. - magyarázta meg Stiles.

- Elhiszem nektek. - nevetett még mindig Mr. Froster. - Menjetek órára. - legyezgetett el minket.

Stiles után kirohantam a szobából. A fiú csak nevetett az arckifejezésemen.

- Aranyos volt, ahogy kiakadtál.

- Aranyos volt a... mi? De hát én azt hittem... - dadogtam össze-vissza.

- Tudta hogy nem tettünk semmi "nem iskolába illőt." Csak kíváncsi volt mit fogunk reagálni.

Amikor látta ez mennyire letaglóz hangosan nevetni kezdett.

- Ti fiúk mind egyformák vagytok. - sóhajtottam lemondóan, de akaratlanul én is felnevettem.

~*~

A nap többi része eseménytelenül telt, azon kívül, hogy egész nap azon pörögtem mi lehet velem.

Fehéren izzó szemek, Christy, Lydia aztán meg Stiles-szal megint az igazgatói irodában. Hát igen, azelőtt biztos sosem kerültem volna ilyen helyzetekbe.

Suli után Stiles-szal átmentünk Corához és Peter-höz, aki azt ígérte elmond nekünk egy történetet.

Lehuppantam Cora mellé és az asztalra könyököltem. Stiles velünk szemben ült le, és kedvesen mosolygott rám.

Nem tudom mi változott meg köztünk a mosdós eset óta, de cseppet sem bántam. Visszamosolyogtam.

Miután Peter égnek emelt szemekkel közölte hogy utálja a tiniket, belekezdett a történetbe...

Tudom, ez irtóra rövid lett, de kárpótlásként, ma egy meglepetést is hoztam nektek :) Remélem tetszeni fog. Lapozzatok tovább ;)

❤️❤️❤️

~AnotherWerewolf~