*Totális képszakadás.*
Nem tudom mennyi ideig lehettem eszméletlen, de amikor magamhoz tértem, egyedül voltam egy kórházi szobában. Zavarodottan ültem fel.
A kezeimre meredtem, és nem akartam elhinni azt ami történt.
Meggyógyítottam Cora sebét. Mióta tudok én ilyeneket?
Leugrottam az ágyról, és akkor hirtelen a semmiből, ott termett Melissa.
- Jól vagy?
Zavartan néztem rá, és ő is zavartan nézett rám. Arra számított, hogy összeesek, de olyan stabilan álltam a lábamon, mintha egyáltalán nem ájultam volna el nemrég Stiles szobájában.
- Jól. Azt hiszem. - motyogtam. - Mi történt? Cora jól van? Hol van Stiles?
Melissa közelebb lépett, és kíváncsian fürkészett.
- Noah azt mondta elájultál. Stiles meg azt, hogy egy angyal vagy. Azt állítja látta ahogy meggyógyítottad Corát. - összeráncolt szemöldökkel fürkészett. - Te is vérfarkas vagy?
Hogy mi a ...
- Te tudsz róla?
- A fiam egy természetfeletti lény, persze, hogy tudok róla. - nevetett fel.
- Ó, értem. - bólogattam. - De egyébként nem, én nem vagyok vérfarkas. Azt nem tudom, hogy mi, de biztosan nem angyal. - vörösödtem el.
- Akkor ezt Stilesnak is mondd, mert teljesen meg van győződve róla. - mosolygott. - Bár, szerintem ezt nem csak erre értette.
Még jobban elvörösödtem.
- Nem érdeklem őt, hidd el. - ráztam a fejem vadul.
- Azért azt jobb ha tudod, hogy amióta behoztak el sem mozdult mellőled. Végig ott ült és fogta a kezed, és csak most ment ki mielőtt felébredtél.
Na most szédülök. A szívem őrülten vert a mellkasomban, és úgy éreztem mindjárt szárnyaim nőnek, és tényleg repülni fogok, mint egy angyal.
- Hát ez... kedves volt tőle. - mosolyogtam. Melissa vigyora elárulta, hogy pontosan tudja mi zajlik le bennem. - Cora?
- Allergiás tüneteket észlelek rajta. Mivel vérfarkas arra számítottam, hogy gyorsan meggyógyul de nem történik semmi. Azóta sem ébredt fel. Derek már úton van hozzá. - mondta halkan.
- Láthatnám?
- Most még ne menj be. Addig amíg rá nem jövünk mi okozta ezt nála. - rázta a fejét. - Rendben?
- Rendben. - bólintottam. - Viszont én jól vagyok, úgyhogy mennék is. - kihátráltam a szobából. - Köszönöm a segítséget!
- Rowena, várj! Még meg kell néznem hogy nincs-e agyrázkódásod! - kiabált utánam, de én csak futottam.
Akkor tűnt fel, hogy nincs rajtam a cipőm. Mezítláb rohantam végig a folyosón, és akkor megláttam Stilest és az apját.
Egymással szemben álltak, és farkasszemet néztek.
- Nem figyelsz rám, apa. - suttogta Stiles.
- De igenis figyelek! - üvöltött a seriff, mire összerezzentem. - Mindvégig figyeltem!
Az egész folyosó őket nézte. Stiles megsemmisülten állt az apjával szemben.
- Csak nem hiszed el... - suttogta halkan.
Melissa megállt mellettem, és a vállamra tette a kezét.
- Szerintem menj oda hozzá. - biccentett Stiles felé.
![](https://img.wattpad.com/cover/124755383-288-k396249.jpg)
YOU ARE READING
Clarity {Teen Wolf fanfiction}
FanfictionA félelemnél nincs aljasabb dolog. Ledönt a lábadról, nem hagyja, hogy menekülj. Hirtelen, a semmiből csap le rád, és amikor ott állsz földbe gyökerezett lábbal, és vadul dobogó szívvel, egyenesen a képedbe röhög. ✨2018.04.02. ~ #100 in fanfict...