Clarity {Teen Wolf fanfiction}

~11~

A nyár utolsó pár napja teljesen normálisan telt. Carolynnal elmentünk bevásárolni a sulira szükséges füzeteket, tollakat, sétálgattunk a városban, beszélgettünk. A "medvés" esetet szándékosan kerülgettem, és ha ez fel is tűnt Carolynnak, nem mutatta ki. Átlagosan viselkedtünk, és talán most erre volt a legnagyobb szükségem.

Volt azonban egy eset, amikor Stiles ismét majdnem szívrohamot okozott. A suli előtti napon is bemászott az ablakomon, és meglepett, amit egy sikítással jutalmaztam. Mivel a kezemben volt a telefonom, azt vágtam hozzá. Marhára megijesztett, de akkor is azért jött hogy megnézze hogy vagyok. Dühömben ráparancsoltam hogy legközelebb inkább csak hívjon fel, és láttam rajta hogy ezzel csalódást okoztam neki. Valójában akkor jöttem rá hogy hibáztam, amikor már elment, és nem volt erőm felhívni és bocsánatot kérni, pedig igazán mardosott a bűntudat.

Aztán elkezdődött az iskola. Minden teljesen normális volt, nem történt semmi. Julian szellemként járta a suli folyosóit. Szeptember elsejére már mindenki tudott Bob tragikus haláláról, és ahogy azt Deaton megjósolta, a polgármester lezárta az erdő területét, így mostmár tilos a bemenetel.

Nem mertem odamenni, és elmondani Juliannek hogy tudom mi történt. Az orvosok is medvére hivatkoztak, a holttest darabjai alapján, így amikor azt mondtam ugyanaz a medve karmolt meg, senki sem kételkedett a dolog igazságában. Az embereket, főleg Bob évfolyamát nagyon megviselte az eset. Annyira fájt a szívem a srácért, és Julianért is, hogy azt hittem belegebedek. De nem tehettem semmit. Utáltam ennyire gyengének tűnni. A temetésére sem mehettünk el, a családja ugyanis kikérte a holttestét a hullaházból, de zártkörű esemény volt, csak közeli rokonok és barátok mehettek el. Pedig bocsánatot akartam kérni. Azóta is nyomta a mellkasomat a bűntudat. Talán ha abban a percben nem a telefonom kijelzőjével vagyok elfoglalva, Bob még ma is élne, és talán épp velem beszélgetne a folyosón, az emberek pedig nem járkálnának úgy a folyosókon mintha a szelleme itt kísértene közöttünk.

Az első három hétben mindenki erről beszélt, aztán átléptek felette, tudomásul vették, és újabb pletykálni való után néztek. Csak pár diák maradt, aki ugyanolyan vörösre sírt szemekkel jött suliba mint az első pár napban. Októberben már Julian sem jött. A szüleivel együtt másik városba költöztek.

Scott és Stiles a baráti körükkel maradtak. Néha láttuk egymást a folyosón, intettünk, de mentünk is tovább. Bevallom ez kifejezetten fájt, habár az is igaz hogy én kértem őket erre. Néha abban a reményben nyitottam be a szobámba, hogy Stiles megint ott trónol az ágyamon, és pimasz vigyorral mered rám. Az új telefonomat, amit aputól kaptam az eltört helyett, sokkal gyakrabban ellenőriztem mint azelőtt, abban a reményben hogy valamelyik fiútól kaptam egy üzenetet, mondjuk egy vérszomjas Kanimáról, és segíthetek nekik. De nem érkezett üzenet. Betartották amire kértem őket. Belátom hülyeség volt, hirtelen hoztam meg azt a döntést, de már nem visszakozhattam.

Eltelt egy kis idő, megint minden normális volt. Iskolába mentünk, tanultunk, ettünk, aludtunk. Heather, az egyik nagyon közeli barátnőm meghívott a pénteki születésnapjára. Carolyn ennek örömére, csütörtökön iskola után elrángatott magával a plázába, hogy egy bulisabb ruha után nézzünk. Két órányi kutatás után megtalálta amit szeretett volna. Nekem pedig a kezembe nyomott egy lángvörös felsőt, és egy fekete szoknyát, mondván, hogy ebben majd leveszem a lábáról a fiúkat. A szoknya azonban iszonyúan rövid volt, így egyből elvetettem az ötletét, hogy én abban jelenek meg a bulin. Így végül csak a piros felsőt vettem meg, bevallom az tényleg pazarul néz ki, és nem is állt olyan rosszul.

Másnap suli után átmentem Carolynhoz, aki begöndörítette a hajam, és egy kis sminket is kent a képemre, mivel állítása szerint az a buli életünk fordulópontja lesz, így muszáj jól festenünk. Persze arról halvány fogalmam sincs hogy miért is olyan rohadtul sorsfordító az a buli, de ezt nem árulta el, hiába faggattam. Fél órával később, Carolyn kocsijából bámultunk át Heatherék házára, ahonnan kiszűrődött a szülinapi party zenéje.