Clarity {Teen Wolf fanfiction}

~25~

Egy újabb hét telt el, életem egyik legsűrűbb napja után.

Verekedés, igazgatói iroda, egy hulla, a szertáras eset, Aiden és Ethan, és végezetül két halott tanár.

Mit ne mondjak, olyan iszonyúan hosszú és tartalmas napom sosem volt előtte.

Viszont abban az egy hétben, leszámítva azt, hogy a rendőrség mellé mostmár iderendelték az FBI-t is segítségnek, és mindenhol egyenruhás emberek rohangálnak, a szüleim pánikolnak, Wesley pedig újrakezdte a hülyeségeit, minden normálisnak tűnt.

Suliba mentem, Carolynnal voltam, vagy éppen a srácokkal.

Allison áthívott hozzájuk, és náluk töltöttem egy délutánt. Megismertem az apukáját, aki egy kedves férfinek tűnik.

Allison elárulta hogy a családja évezredek óta vadássza a természetfeletti lényeket, így ő és az apja is vadász.

Ki gondolta volna hogy Beacon Hills ilyen érdekes egy kisváros? Hogy ennyi minden történik?

Régen fogadni mertem volna arra, hogy ez amerika legunalmasabb területe.

Tévedtem.

És a hétvége sem egészen úgy alakult ahogy terveztük.

Scott kitalálta, hogy megkeresi az alfa falkát és egyesével köti fel őket. Isaac persze nem hagyta volna, hogy egyedül menjen. De Derek és Cora is velük tartott.

A támadás, csak úgy mint amire számítani lehetett, kudarc volt. Derek meghalt, Scott megsérült, Cora összeomlott, Isaac meg bedühödött. Derek halála nem viselt meg különösebben, mivel nem ismertem túl jól, és tegyük hozzá, hogy nem voltunk oda egymásért, de azért nagyon sajnáltam. Vasárnap átmentem Corához, és hiába tiltakozott a társaságom ellen, ott maradtam vele.

Pontosan tudtam milyen érzés látni valakit holtan, akit egyébként nagyon szeretsz. Azt is, hogy ilyenkor nem egyedüllétre van szükség, hanem egy barátra. Mivel az Corának, itt Beacon Hillsben még nincs, vállaltam a szerepet. Egész nap idegesítettem, míg végül megköszönte, hogy átmentem.

Cora kemény lány, nem hagyja magát, akaratos és őszinte. De jó szíve van, és szándékosan nem ártana senkinek sem. Kifejezetten megkedveltem.

Most hétfő van, és én Allison mögött ülök a kocsijában, az anyósülésen Lydia, és igyekszünk feltűnésmentesen követni egy hatalmas, sárga iskolai buszt.

A lacrosse csapat tagjai, az edzővel együtt, meccsre indultak, de tekintve hogy Scott még mindig eléggé rossz bőrben volt, és Ethan is a buszban van, jobbnak láttuk ha mi is megyünk.

Igazság szerint az egész Allison ötlete volt, és megkérdezett lenne-e kedvem kocsikázni egyet, én pedig belementem.

Wesley is a buszban van, szóval nagy gáz nem lehet, vagy ha mégis, őt hívhatom.

Éppen dugóban vánszorogtunk, Carolyn pedig a negyvenedik SMS-ét küldte két perc alatt. Eredetileg ő is jött volna. Igaz az megnehezítette volna a dolgunkat kissé, de ő a legjobb barátnőm, nem akartam otthon hagyni. De Angela nem engedte el, mondván, le van maradva a tanulásban, és félti is, a rengeteg gyilkosság miatt.

Meg tudom érteni.

Lydia is éppen a telefonját nyomkodta, Allison pedig dühösen ráhajolt a kormányra.

- Ezt nem hiszem el! Honnan került ide ennyi autó pont ma?!

- Nyugi, Ally. - intette le Lydia. - Ők sem haladnak gyorsabban. - mutatott a lacrosse-osok buszára.