Clarity {Teen Wolf fanfiction}

~15~

* - Te meg ki a frász vagy? - szólalt meg. Ez is jól kezdődik.*

Stiles megállt mellettem, és kihúzta magát. Aranyos volt, ahogy védeni próbált, de köszönöm, megy ez nekem is.

- Rowena Walker vagyok. - mutatkoztam be. Úgy éreztem a legjobb az lesz, ha ezzel indítok. - Az előző teliholdkor megtámadott egy alfa az erdőben. - kezdtem bele az agyonismételgetett történetbe. - És a...

- Hát ha van annyi eszed, hogy éjjel az erdőben járkálsz, akkor nem is csodálkozom. - meredt rám lesajnálóan.

Jesszusom, de seggfej! Kezdtem megérteni miért figyelmeztetett Stiles előre.

- Nem önszántamból mászkáltam az erdőben késő este. - elővettem a legunottabb hangnemet amit használni tudok. - Megkarmolt az alfa. És Scott megkért, hogy a következő teliholdat inkább vele töltsem, mert ha esetleg átváltozok és ezt egymagamban teszem, lehet kinyírok valakit és akkor nektek kell elsimítani az ügyet.

Derek összeszorította az állkapcsát. Ezzel sikerült felhúznom. Tudta hogy igazam van, ezért nem is kötött belém, de láttam rajta, hogy nem fogja lenyelni a békát.

- De nem maradhat itt akkor sem. Ez az én lakásom. - nézett most Stilesra.

- Amit megosztasz másokkal is. - mutatott Isaacre. - Ugyan már, Derek, mégis mit árthat ő neked?

Nem tudtam eldönteni hogy ezen meg kellene sértődnöm, vagy örüljek neki, így egyiket sem tettem.

- A tervbe is be akarod avatni? - morogta Derek.

- Wen most már tud rólatok. És mivel mind itt leszünk, így tudunk segíteni neki.

- Véletlenül sem akarlak titeket megzavarni. - szólaltam meg. - De én is itt vagyok. Díjaznám ha nem úgy beszélnétek rólam, mintha itt sem lennék.

Stiles bűntudatosan nézett rám, de tudtam, ha mondana valamit, arra kérne, hogy maradjak csendben és hagyjam, hogy megoldja helyettem. Volt egy olyan megérzésem, hogy ha megint megszólalok a végén a srác nekem ugrik.

Derek szeme villámokat szórt. De nem kaptam el a fejem. Akármennyire is azt hitte hogy megijeszt, nem féltem tőle. Hirtelen vörösre váltott a szeme, mire akaratlanul hátráltam egy lépést. Francba. Ez egy alfa.

Igyekeztem kizárni a fejemből a rémképeket arról az éjszakáról, de ezekről a szemekről akaratlanul is eszembe jutott minden. Stiles látta rajtam hogy ez betette nálam a kaput.

- Derek! - szólt rá ingerülten.

- Mi van? - meredt most a srácra.

Jelentőségteljesen felém intett a fejével, jelezve, hogy ezzel nem segít.

Derek dühösen vállat vont. Visszavonom amit korábban gondoltam. Nem tűnt érettnek, csak egy nagyra nőtt gyereknek, aki nyerni akar.

- Beavatjuk a tervbe. - szólalt meg Isaac, a védelmemre kelve. - Nem árt ha még valaki tud arról, amire készülünk. Ha becsúszik valami gikszer, Wen még mindig tud segítséget hívni.

Derek nyitotta a száját, hogy tiltakozzon, aztán be is csukta. Ez ellen nem volt érve. Felmordult és rám nézett.

- Bocs hogy bunkó voltam. - szűrte a fogai között.

Megráztam a fejem. Nem tudtam volna úgy megszólalni, hogy ne remegjen a hangom.

Nemsokára Scott is befutott, és megismerkedtem Derek nagybátyjával Peterrel. Az arrogancia családi vonás lehet. A pasas ugyanolyan undok és nagyképű mint a rokona.