Clarity {Teen Wolf fanfiction}

~19~

*-Jó napot!-ez a hang ismerős volt.-Allison vagyok, ő meg itt Lydia. Rowenához jöttünk.*

Anya egy pillanatig nem szólt semmit.

- Örülni fog hogy meglátogatjátok. - hallottam a hangján hogy mosolyog. - Gyertek csak be.

Teljes törzzsel megfordultam a fotelben. Allison és Lydia eljöttek a suliból miattam? A két lány becsörtetett a nappaliba. Lydia lehuppant mellém a karfára, Allison pedig leguggolt velem szemben.

- Hallottuk mi történt. - suttogta együttérzőn. - Borzasztóan sajnálom! - a térdemre tette a kezét. - Hihetetlen hogy egyesek mikre képesek!

Tudtam, hogy azért fogalmaz ilyen óvatosan, mert anya ott áll az ajtóban. Most mindhárman rá néztünk. Vette a lapot.

- Én megyek is. Mostmár jó kezekben vagy. - mosolygott ránk. - Ha baj van hívj.

Azzal elment. Hármasban maradtunk.

- Köszönöm hogy eljöttetek, de a sulit tényleg nem kellett volna miattam kihagynotok. - ráztam a fejem.

Lydia felém fordult.

- A délelőtti órákon ott voltunk. - közölte tárgyilagosan. - De a te lelki épséged fontosabb annál, mint amiről az edző magyaráz közgazdaságtanon. - óvatosan elmosolyodott. - Meg hát az sem mellékes, hogy Stiles kábé percenként kért minket hogy nézzünk rád.

Zavartan elkaptam a fejem. Tudtam mire gondol Lydia, de semmi ilyesmiről nem volt szó. Stiles csak aggódott, mert ő is ismerte Heathert. Bevallom ez egy gyenge érv volt, de más nem jutott eszembe, és az amire Lydia gondolt meg sem közelítette a valóságot. Hiszen Stiles éppen Lydiáért van oda.

- Ne gondolj semmire. - figyelmeztettem. - Stilesnak te tetszel.

Felhorkant, és legyintett mint akit szórakoztat a dolog.

- Láttam amit láttam.

Allison kedvesen mosolygott.

- Ennyire nem szaladnék előre, de abban Lydiának is igaza van hogy Stiles nagyon aggódik érted.

Vállat vontam. Ez ellen nem volt érvem, és legbelül sikítani tudtam volna a boldogságtól, hogy a srácot érdekli mi van velem.

- Ki tudja? - dőlt hátra Lydia. - A végén ti lesztek a következő álompár.

- Na erre nem vennék mérget. - vágtam rá, mire Lydia felnevetett.

Segítségkérően Allisonra néztem, de ő csak mosolyogva rázta a fejét.

Annyira hálás voltam hogy átjöttek. Mindketten. Lehet hogy részben csak Stiles unszolására, de végül nálunk kötöttek ki.

Lydia végignézett rajtam. A kócos hajamon, a vörösre sírt szemeimen, és a kis kacsákkal tarkított pizsamámon. Leugrott a karfáról, megragadta a kezem és húzni kezdett.

- Mire készülsz? - kérdezte szemöldökráncolva Allison.

- Gyászolni csinosan is lehet. - nézett felváltva kettőnkre Lydia.

Mivel Allison hasonlóan dühösen meredt rá mint én, vállat vont.

- Lydia!

- Tudod hogy nem úgy gondoltam. - forgatta meg a tökéletesre festett szemeit, és rám nézett. - Őszinte részvétem a barátnőd miatt. Tudom min mész keresztül, de ezzel is segíteni szeretnék. Kezdünk valamit veled, és elugrunk a plázába. Hidd el, segíteni fog.

Allisonra, aztán a vállamat szorongató, lelkesen vigyorgó Lydiára néztem. Tálcán kínálták fel nekem a barátságukat, és egy lehetőséget arra hogy kicsit megint normális legyek.