Clarity {Teen Wolf fanfiction}

~18~

*Abban a pillanatban, a hullahűtőben állva, darabjaimra hullottam.*

Zokogva lerogytam. Nem. Nem! A fájdalom lyukat ütött a mellkasomban. Heather. A barátnőm halott. Nem létezik. Kérlek mondja valaki, hogy ez egy rémálom és mindjárt felébredek! Egy csomó emlék kergette egymást az agyamban Heatherről. Nem veszíthetjük el. Miért pont őt? Kétségbeesetten zokogtam. 

Megéreztem Stiles kezét a vállamon.

- Nagyon sajnálom. - suttogta.

Felnéztem rá. Alig láttam az arcát a könnyeimtől. A fájdalom összeszorította a szívemet. Láttam ahogy Stiles leül mellém, és magához ölelt. Átkaroltam és belefúrtam a fejem a pulcsijába. A hátamat simogatta, és nem zavarta, hogy úgy sírok, mintha meg nyúztak volna. Mert nagyjából úgy éreztem magam.

Heather az egyik legfontosabb ember volt az életemben. Képtelen vagyok elhinni hogy nincs többet.

Sikítottam, és szégyentelenül ordibáltam. Heather nem halhatott meg!! Nem ő! Bárki más, csak ne azokat akik fontosak nekem! Kérlek!!!

Megint az a harmadikos kislány voltam, aki egyedül ült otthon, mert a többiek nem akartak iskola után találkozni vele. Ugyanaz a lány, aki kínjában kiment a kertbe, leült az almafa alá és elsírta magát. Magányosnak és elveszettnek éreztem magam. Akkor hallottam meg egy hangot. A szomszédból jött, és elsőre azt hittem csupán képzelődöm.

- Miért sírsz? - ismételte meg a kérdést egy lány hang.

Megdörzsöltem a szemem, és felnéztem. A kerítés túloldalán egy szőke hajú lány állt, és aggódva pislogott felém.

- Csak... senki sem akar játszani velem. - szipogtam.

A lány eltűnt. Azt hittem magamra hagyott, de a következő pillanatban már ott állt előttem. A kaput sosem zártuk kulcsra délutánonként.

Leült mellém és nekidöntötte a hátát az almafának.

- Én szívesen játszom veled. - vonogatta a vállát. - Engem sem kedvelnek túlzottan a többiek.

Zavartan néztem rá.

- Heather vagyok. - mosolygott. - Mi lenne ha barátnők lennénk?

Ahogy ott ült mellettem, ahelyett, hogy a többi gyerekkel futkosott volna a játszótéren, tudtam, hogy barátnők leszünk.

- Az szuper lenne. - mosolyodtam el. - Rowena vagyok, de hívj Wennek.

Az emlék elmosódott. 

Hatodikosok voltunk, Carolyn szülinapját ünnepeltük hármasban. Ez volt az első "csajos bulink", és nagyon élveztük. A hangszóróból Katy Perry énekelt, mi pedig üvöltöttük vele a dalszöveget, és nevetve táncoltunk. Hajnalig fent voltunk, egészen addig, amíg Angela ránk nem parancsolt, hogy most már ideje lenne lefeküdni.

Kilencedikesek voltunk. A parkban ültünk az egyik padon, és miközben Heather kedvenc, színes gumicukrát eszegettük, kiveséztük az iskolát, az első hetet, a fiúkat. Minden annyira jó volt.

Heather még akkor is mellettem volt amikor már nem voltunk legeslegjobb barátnők. Ő inkább Jennel és Christyvel lógott, de ha történt valami, elsőként rohant oda hozzám, és elég gyakran kiültünk a parkba beszélgetni.

Egyik emléket a másik kergette az agyamban.

A tízedik szülinapom, az első házibuli amibe hárman elmentünk, amikor Carolyn nagymamája kórházba került, és mindannyian bent aludtunk a kórházban, hogy ott legyünk velük, amikor Heather szülei majdnem elváltak, és a rengeteg veszekedések közepette Heather inkább nálunk töltötte a délutánokat.