Clarity {Teen Wolf fanfiction}

~27~

*És nem mellesleg Scott abban a pillanatban jött ki a mosdóból, és hirtelen mindenki ordibálni kezdett.*

Mi is odamentünk a többiekhez, és elképedve vettem tudomásul, hogy a két verekedő Isaac és Ethan.

Nem tudom mi történhetett, de volt egy tippem. Scott rá parancsolt Isaacre, aki erre zavartan elengedte Ethant, akinek az egész szája csupa vér volt.

Isaac nem volt hajlandó semmit sem mondani, így hagytuk a témát.

Csak, hogy teljes legyen a napunk, az edző közölte, hogy a meccset áttették holnapra, úgyhogy keresünk egy motelt. Allison úgy döntött, hogy a kocsit itt hagyjuk, mivel a benzin jócskán kifogyott, és inkább a fiúkkal megyünk tovább.

Felmásztam a kiszellőzött buszba, és leültem Lydia mellé. Allison Scott mellett ücsörgött, és épp belemerültek a beszélgetésbe. Scott sokkal jobb bőrben volt, és ez jó hír. Végre egy jó dolog.

Stiles hirtelen arrébb tolt, és miközben én értetlenül meredtem rá, bepréselte magát mellém. Ezzel szegény Lydiát az ablaknak nyomtuk, aki már épp készült tiltakozni, de hirtelen becsukta a száját, és vadul vigyorogva elővette a telefonját. Zavartan Stilesra kaptam a fejem aki engem nézett. Igyekeztem elmosolyodni, mármint úgy, hogy ne úgy nézzek ki mint egy pszichopata. A közelségétől megugrott a szívverésem.

Scott kíváncsian hátrafordult, gondolom hallotta, hogy mindjárt kiesik a szívem a helyéről, de amint felmért minket mosolyogva visszafordult.

Mit mosolyog ezen mindenki?

Csak én vagyok teljesen hülye?

Valószínűleg...

- Hogy vagy? - kérdezte halkan.

- Izé... jól? - kérdeztem vissza, gyorsan megráztam a fejem. - Megvagyok, köszi.

- Most, hogy már tudjuk ki... - habozott, de végül befejezte a mondatot - ...ölte meg Heathert... ugye nem akarsz utána menni?

- Most, hogy mondod... - csináltam úgy aki gondolkozik rajta.

- Mi? Ne! Wen, nem ötleteket akartam adni. - röhögött fel, és én is felnevettem. - De ha mégis eszedbe jutna nyomozni a Darach után, kérlek szólj nekem. Nem akarom, hogy egyedül csináld.

Kinyitottam a szám, aztán be is csuktam. Stiles megint aggódott értem. Ó te jóságos...

- Rendben. Ha Sherlock Holmes-osat van kedvem játszani rögtön neked szólok, Dr. Wattson! - löktem oldalba nevetve, mire ő is elnevette magát.

Istenem, de szép szemei vannak!

Jaj, Wen...

Stiles átült egy másik székbe, így arrébb csusszantam, hogy Lydia se préselődjön össze. Nem mellesleg a vörös hajú barátnőm most akkora mosollyal nézett rám, mintha a grand kanyon nyílt volna meg az arcán.

- Ne nézz már így. - próbáltam meg valahogy elérni, hogy ne vigyorogjon.

- Miért ne? - kérdezett vissza. - Aggódik érted! Ez annyira cuki!

- Halkabban. - pisszegtem le. - A végén meghallja.

- Hallja is meg. vont vállat mosolyogva. - Legalább végre megembereli magát és lépni fog.

- Lydia!

- Ugyan Wen! Mindketten tudjuk, hogy egyszer együtt lesztek. - mutatott megint Stilesra.

- Csak te tudod. - ráztam a fejem.

- Hé, Allison!

A lány és Scott is megfordultak. Banyek.