Clarity {Teen Wolf fanfiction}

~30~

*Hátradöntöttem a fejem, lehunytam a szemem, és abban a szent másodpercben el is aludtam.*

- Inkább nem is akarom tudni!

Az edző hangjára ébredtem. A szemem kipattant, de abban a pillanatban be is csuktam. Az erős fény égette a szemgolyómat. Nagyot fújtatva, közelebb fészkeltem magam a meleghez.

Várjunk csak...

Megint nagyra nyíltak a szemeim, elakadt a lélegzetem. Te jóságos atya úristen...

Stiles keze a derekamon volt, magához ölelt. A lehelletét éreztem a nyakamon. Minden testrészem lángra lobbant, mintha tényleg kigyulladtam volna tegnap éjjel a tűzben.

Éreztem az érintését, a haja csikizte a tarkómat. Ó édes Istenem!

Stilesszal összebújva aludtunk. Éreztem, ahogy az edző következő mondatára megmerevedik és mindketten egyszerre ültünk fel. Elhúzta a kezét, én meg arrébb csúsztam, hogy legyen köztünk hely.

Lángvörös lehetett az arcom.

Egyenesen egymás szemébe bámultunk. Az aranybarna szempárban érzelmek tömkelege kavargott. Hasonlóan éreztem magam.

Abban a pillanatban, egy iskolai buszban ülve, nem messze az öngyilkosok motelétől, rájöttem, hogy mi bajom volt végig. Szerelmes vagyok Stilesba. Szeretem.

A szívem sebesen vert, a vér a fülemben dobolt. Szeretem.

Szűz anyám.

- A meccs elmarad, szóval megyünk haza! - mondta éppen az edző.

Felkaptam a fejem. Lydiára és Allisonra néztem. Allison még aludt, de Lydia hatalmas, fáradt mosollyal nézett ránk.

- Izé... én asszem átülök Lydia mellé.

- Hm... oké. Persze. - mondta ő.

A hangjától kirázott a hideg és elöntött a melegség.

Felálltam, és remegő lábakkal átmentem a másik sorba, és levágtam magam Lydia mellé. Még mindig bizsergett a bőröm ott, ahol Stiles megérintett.

- Ki ne mondd! - intettem le Lydiát, rekedt hangon.

- Én megmondtam. - vigyorgott.

- Ahh. - forgattam a szemem. - Ez nem...

- De igen. - rázta a fejét. - Szereted. Szeret téged.

- Én szeretem. Ő nem. - javítottam ki.

- Ne legyél naív. - legyintett Lydia. - Ő is téged, csak még nem látod.

Vállat vontam, nem hittem, hogy igaza lehet. Stiles engem? Pont engem? Ugyan már.

Lydia hirtelen felugrott, és letépte az edző nyakából a sípot. Belefújt, és a tenyerébe meredt.

- Mi az? - hajoltam oda.

Még sokkolt a tény, hogy szerelmes vagyok Stilesba, zsongott a fejem.

- Sisakvirág.

Elképedve néztem a lila port a kezében. Felemelte és Stiles, Scott, meg Allison felé mutatta.

- Ezzel irányított titeket a Darach. - suttogta Lydia. - Valahányszor az edző megfújta a sípot...

- Belélegezték. Megmérgezte őket. - fejezte be Stiles.

A hazafelé úton végig a gondolataimba merültem. El sem hiszem,  hogy egy éjszaka alatt ennyit változhat valaki.