| 1 | - Chloe Cameo Black!

11.9K 321 22
                                    

CHLOE

' Elcseréled-e apró szerepedet a háborúban, a főszerepért egy kalitkában?'




- Űdítő lesz ez a változatosság! - sóhajtom mosolyogva miközben az utolsó dobozt is ledobom a földre.

- Nekem mondod? Végre megszabadulunk Diego-tól. - nevet hangosan a barátnőm Aribelle, pont akkor mikor az emlegetett szamár belép az ajtón.

- Nem tetszik ez nekem. - morog az orra alatt Diego, de ahelyett, hogy szóvá tenném neki csak odalépek hozzá és átkarolom a derekát mire Ő átöleli a nyakamat.

- Nem megmondtam, hogy ne cseszegesd a nővéredet? - csapja nyakon apa mire hangos nevetésbe török ki.

Nem vagyunk testvérek! Unokatestvérek vagyunk, de mivel mindenki úgy kezel minket mintha tesók lennénk és mindenki ezt mondogatja, már nem javítjuk ki Őket.

Diego - egyébként Camila és Angelo közös gyereke és - csak két évvel fiatalabb mint én, így Ő most 17 éves.
Az én szüleim pedig azok akiket mindenki ismer New Yorkban. A volt Capo dei Capi, Domenico és a legidősebb Conti, Caterina.
Akik ezernyi megpróbáltatás ellenére is együtt maradtak, kitartottak és mindent túl éltek.
A legjobb barátnőm pedig - bármennyire hihetetlen is - de apa testőrének Vitto-nak a lánya. Sokáig hét pecsétes titok volt a létezése, de már nem az. Azóta legjobb barátnők vagyunk, hogy tudunk egymásról.

- De elgondolkodtál. - simogatja a hajamat még mindig az ölelésében Diego.

Apa mindig azt mondja, hogy mikor rám néz és Diegora akkor kicsit mindig úgy érzi, hogy visszarepült a múltba, ugyanis anya és az öccse, Carlo is pontosan így néztek ki együtt és így álltak egymáshoz mint mi. Anya ezen mindig csak mosolyog de soha nem tagadja.

- Azon gondolkodom, hogy milyen furcsa lesz ennyire távol tőletek.

- Még visszajöhetsz velünk húgi. - egyre erősebben szorít magához.

- Dehogy megy. Fogd be Diego! - hurrogja le barátnőm.

- Utállak Elle. - morcoskodik de azért mosolyog.

- Imádsz. Ezért utálod, hogy itt maradok.

Csak mosolygok magamban rajtuk. Ezek a napi kis civódások fognak a legjobban hiányozni.
De ez van ha az ember a világ másik felén kezd bele az egyetembe.
Előbb- utóbb el kell szakadni a családtól. Legalább ennyire.

Hogy én, hogy járhatok egyetemre és lehetek ennyire társasági lény ha a szüleim még nem így voltak nevelve? Egyszerű a válasz: Nem közvetlenül a Capo dei Capi-nak - azaz a maffia vezérnek - vagyok a lánya.
A Capo dei Capi, apa volt de Ő lemondott erről a címről és átadta az öccsének, Angelo-nak így, én 'csak' a Capo unokahúga vagyok.
Na persze, így sem sokkal jobb a helyzet de azért másabb.

Hogy lettem elengedve ilyen messze a családomtól ráadásul testőr nélkül?
Hatalmas veszekedések árán és úgy, hogy el kellett végeznem nekem is és Elle-nek is azt a kiképzést amit a fiúknak kell mikor bekerülnek a maffiába. A különbség annyi, hogy Ők 12 évesen kezdik nem 18 évesen.
Egy évig, minden nap, addig amíg bírtuk szusszal.
Ez volt az ára.
De a szabadságom ára, és eszembe sem volt lemondani róla.

- Lassan mennünk kell Hercegnőm! - könnybe lábadnak a szemeim mikor meghallom azt a becenevet amit mindig csak apa használhatott rám.

- Hiányozni fogtok!

- Látogassatok meg minket olyan gyakran ahogy csak tudtok. - ölel át apa, engem és Elle-t is.

- Úgy lesz, megígérjük. - kacsint rá Elle

- Na. Ezeksem jönnek haza már idén. - mondja apa szemforgatva mire csak szélesebb mosolygásba kezdek.

- De! Haza jönnek minden szünetben! - ezzel Diego kiérdemel egy újabb taslit.

- Nem uralkodhatsz rajtunk. - morgolódik Elle, mert neki is ez a gyenge pontja.

Kikísérjük apát és Diego-t, még egyszer szorosan megölelgetjük Őket, integetünk nekik és elmennek.
Összenézünk Elle-el és szélesen elvigyorodunk hiszen tudom, hogy mindketten pontosan ugyanarra gondolunk.

Nekünk végre megkezdődik a szabadságunk!

Hogy az örömöm ne lehessen felhőtlen, hirtelen valami forrót érzek a nyakamban és mikor odanyúlok egy cigicsikket veszek ki a pulcsimból.
Felnézek és látom, hogy egy srác dobta ki az emeletről.

- Eszednél vagy? A nyakamba dobod a cigicsikkedet? Hülye tahó. - szólok fel neki mire hangosan röhögni kezd de azért vet rám egy bosszús pillantást.

Azt hiszem megszereztem az első ellenségemet!

| CHLOE | ✔Where stories live. Discover now