| CHLOE | ✔

| 6 |

FEDERICO

' Mindenkit csak a felszín vakít el, de hidd el, amit hallasz, nem megjátszott, csupáncsak inger.'

Mikor sétálok keresztül az iskolán, gyorsan a kezembe veszem a telefonomat és bekapcsolom rajta a netet. Azonnal hallom ahogy záporoznak rá az értesítékek.
Van egy közös csoportunk a fiúkkal -  akiket a barátaimnak tartok - és oda érkezett egy fénykép meg milliónyi kérdés és felvetés.
Megnyitom a beszélgetést, kinagyítom a képet és az öcsém bárgyú vigyorával találom szembe magam.
Vigyorog mert Chloe éppen puszit adva neki húzódik el tőle.
Ezek már ennyire jóban vannak?
Az öcsém nem az a típusú ember aki ennyire közel engedne valakit magához ilyen gyorsan. Ezen azért eléggé meglepődök. Gyorsan elolvasom az üzeneteket is.

Leo: Mi baja az öcsédnek? 😱

Theo: Jah, tesó, még sose láttam így mosolyogni. Mi van vele? 😂

Chris: A csaj után le se lehetett törölni a vigyort a képéről.😉

Leo: Miért? Ki a kiscsaj? 🤨

Én: Chloe. A szomszédunk volt a szálláson.

Theo: Meg volt, mi Fede? 😎

Leo: Neki ki nem volt még meg? 🤔

Chris: Ha meg lett volna akkor Nico nem bírná ennyire.🙊

Én: Nem volt meg. Nem is kell. Totál fura csaj.

Chris: Szóval elbasztad vele.🙃😂

Én: Nem Ő az egyetlen aki meghódításra vár! 😉

Theo: Csapassad tesó! 😂😎✌

Nevetve süllyesztem a telefonom a farzsebembe és sétálok tovább órára. Éppen belépek a terembe mikor az ajtóban lefagyok az öcsém vigyorgó fejét nézve az ablak melletti sorban.
De annyira meglepődök, hogy meg sem mozdulok ezért hátulról belém rohan valaki mire szószerint beesünk a helyiségbe mindketten.

- Ne haragudj. - hallom meg az ismerős hangot feltápászkodás közben.

Megfordulok és egyenesen Elle-el találom szembe magam.

- Semmi gond. - mondom neki majd helyet foglalunk Nico mellett.

Ő egész órán csak a telefonját nyomkodja és úgy mosolyog mintha muszáj volna.
Vajon Chloe-val beszél?

Próbálok belelesni a telefonjába de folyton úgy fordul, hogy ne lássam. Meg különben sem akarok feltűnő lenni.

Rosszul indult a megismerkedésünk az már egyszer biztos, de akkor sem kellett volna azonnal ennyire leírnia.
Általában azok az emberek ennyire ítélkezők akik rejtegetnek valamit. Vajon Chloe mit rejtegethet?
Az a baj, hogy senki nem kiváncsi az 'álarc' mögött lévő Federicora. Mindenkinek a rosszfiú kell, a sekélyes, a hódító. A valódi személyiségem eddig soha,senkinek nem tetszett és nem is kellett. Pedig a valóság és az akit eljátszok nagyon más. És mióta csak megláttam Chloe-t, felismertem a jeleket. Ő is álarc mögé bújik. Kíváncsivá tesz a viselkedésével, nem tagadom. De ha az öcsém Őt akarja legjobb barátnak akkor nem állok közéjük.
A testvérem fontosabb mint akármelyik csaj a világon.

Mikor vége az előadásnak Nico már száguld is kifelé a teremből. Csakhogy én hamar utolérem és faggatni kezdem.

- Összejöttél Chloe-val?

- Nem! - vágja rá habozás nélkül.

- Akkor mi az a puszis kép?

- Melyik hülye haverod fotózott le?

- Miből gondolod, hogy az én haverom volt? Meg különben is már mindenki tud róla. Fent van a suli insta oldalán is. Úgy terjed mint a futótűz.

- Senkinek nincs jobb dolga?

- Az eredeti kérdésre válaszolj!

- Nem tartozom magyarázattal! - sétál el tőlem.

Az én családomba mindenki ennyire önfejű volt mindig is?! - pusztán költői kérdés. Persze, hogy az volt.

A könyvtár elött elsétálva látom, hogy Chloe odabent tanul. Egy pillanatig elgondolkodom rajta, hogy bemegyek és rászólok, hogy hagyja békén az öcsémet de mikor épp nézem, egy pillanatra Ő is felém fordul, összeakad a tekintetünk és csak nézünk mélyen a másik szemébe. Óvatosan félmosolyora húzom a számat amit Ő is viszonoz de ez a mosoly hamar elhagyja a tökéletes ajkait és már csak undorodva tekint rám aminek az okát hamarosan meg is tudom.

- Mit nézel ennyire bébi? - fordítja az arcomat magafelé az államnál fogva Linda.

- Úgy tűnik most már téged.- minden szarkazmusom beleteszem.

- Talán nem akarsz?

- Most épp nem annyira.

- Okézsoké Bébi. Hétvégén találkozunk a bulin. - ad egy csókot amit nem viszonzok és lelép.

Visszafordulok a könyvtár felé, hogy még egyszer megnézhessem magamnak.
Van benne valami ismerős, de nem tudnám megmondani, hogy micsoda.
Mintha valahonnan ismerném...

Azonban mikor visszafordulva Őt keresem a tekintetemmel, már nincs sehol...