| CHLOE | ✔

| 33 |

CHLOE

'Még nem tudom, hol is a cél,
És folyton ellenem dolgozik a szél.'

- Ez nem lehet igaz. - megtörten sétáltam vissza az irodába és huppantam le a kanapéra. - Ez nem lehet igaz.

Hiába kiabáltam Federico után és hiába rohantam utána, nem foglalkozott velem. De megértem. Becsaptam és most kételkedik mindenben. Lehet, hogy becsaptam de soha sem csaltam meg.
Szeretem Őt!

- Nyugodj meg. Minden helyre fog jönni. Kissé forrófejű de ha lehiggad akkor rájön, hogy elhamarkodottan következtetett. - érzem ahogy benyomódik mellettem a kanapé mert Seb leült rá.

- Köszönöm. - mondom csendesen a szemeibe nézve.

- Mit?

- Azt, hogy megnyugtatsz ha szükséges. Azt, hogy megtanítottál úszni. - elmosolyodik pont mint én - Azt, hogy mellém álltál mikor kellett. Nem félek Federicotól de jól esett a tudat, hogy ott vagy a hátam mögött. - vallom be neki teljesen őszintén

- Megmondtam már Chloe. Nem hagyom, hogy bajod essen. Ez minden helyzetre igaz. - simogatja meg az arcomat majd ismét rámosolygok míg Ő fürkészve figyel a szemeivel - Meg akarlak csókolni. - suttogja és lassan közelebb húzódik hozzám. Egy darabig én is húzódom felé de az utolsó pillanatban ráteszem a kezem a mellkasára, hogy megállítsam és szomorúan lehajtom a fejem. - Chloe semmi rosszat nem tettél. Tudom, hogy harcolsz önmagaddal de én itt leszek és várok rád ha az kell. Kellesz nekem Chloe és ezt nem fogom titkolni. - megfogja a mellkasán lévő kezem, felállunk mindketten, de én távozok az irodájából.

Igaza van.
Harcban állok mindenkivel.
Magammal és Angeloval a legfőképpen.
Másfelé húz az eszem és másfelé a szívem. Az eszem tudja, hogy Sebastiant szeretni annyival egyszerűbb lenne, de a szívem senki mást nem akar Federicon kivűl.
Angelo pedig nyilván repesne az örömtől ha csak egy halovány reményt látna arra, hogy érezhetek valamit Sebastian iránt. De Ő is tudja, hogy Federico mindig előrébb lesz nálam.

- Ezt nagyon elszúrtad. - rivall rám Elle mikor belépek a lakásba

- Tudom. Nem ezt akartam. Csak nem akartam visszautasítani Seb ajándékát, de tudtam, hogy Fede túl fogja reagálni. Így is lett.

- Gyere. Menjünk el egy csajos napra és beszéljük ki őket. - kacsint rám, én pedig egy kis noszogatás után beleegyezek.

Miután jártunk moziba, fodrásznál, körmösnél és minden hasonló helyen, elmentünk egy kicsit shoppingolni. Viszont állandóan olyan furcsa érzésem volt mintha követne valaki.

- Neked nincs furcsa érzésed? - kérdezem Elletől gyanakodva, ám ahogy rám néz az nem hagy nyugodni.

- Szóval te is érzed. Azt hittem én vagyok paranoiás de akkor ezekszerint nem.

- Ki kellenne deríteni valahogyan, hogy ki az és mit akar.

- A régi trükk? Ketten megyünk két felé? - kérdezi mire bólintok és szétválunk.

Nem szűnt meg a kellemetlen érzésem ami azt jelenti, hogy az a valaki engem követ és nem a barátnőmet.
Ki akarom deríteni, hogy ki az így kicselezem. Előre sietek, majd egy árnyékosabb részen visszafordulok lassan így aki követett az elém kerül.
Lassan Elle is mellém keveredik és együtt nézelődünk a tömegben mikor kiszúrom, hogy ki volt az. Egyszerre ejtjük ki a nevet ami nem engedi, hogy túl sok jóra számítsunk.

- Stefano... - Ő Angelo testőre. Ha Ő itt van és engem követ akkor Ang sincs messze. Ez a tény pedig már eleve feszélyez.

Stefano lassan megfordul és egyenesen ránk néz. Tudja, hogy tudjuk. Közelebb jön és vár. Vár arra, hogy mi mit fogunk lépni. Menekülünk vagy harcolunk. Persze csak átvitt értelemben.

- Stefano.

- Cameo. Aribelle. - Ő már csak ilyen. Teljes név és olasz. Nem a kegyelemről ismert, viszont a kegyetlenség megköveteli ezt a stílust.

- Hol van? - kérdezi Elle

- A lakásotokban. Gyertek velem.

- Nem akarok találkozni vele. - közlöm szemrebbenés nélkül vele ami cseppet sem lepi meg.

- Ez nem szabadon választható. Fontos dologról akar beszélni veled.

- Mindig így indul. Aztán mindig összeveszünk, majd valaki kibékít minket és minden megy tovább.

- Túl egyformák vagytok. - mondja Stefano miközben a kocsihoz kísér minket.

- Én majd inkább később megyek. - mondja Elle, én pedig könyörögve nézek rá, de Stefano csak bólogat, mert egyetért a barátnőm döntésével.

Puffogva kötöm be az övem Stef háta mögött és várom, hogy haza érjünk. Nem szólok hozzá és Ő sem erőlteti, hogy beszéljek. Nincs mit mondanunk egymásnak. Tudja, hogy milyen állapotban vagyok az ilyen beszélgetések előtt. És néha még utána is.

Mikor megáll a kocsi, kiszállok és bemegyek.

- Bácsikám. - veszem elő angyali énemet de ez Őt nem hatja meg. Átlát rajtam.

- Cameo. - de jól kezdődik. - Gondolom tudod miért vagyok itt.

- Fogalmam sincs.

- Azt hittem tudod, hogy azért jöttem mert érdekel a döntésed az esküvőről.

- Azt már kétszer is közöltem veled és biztos vagyok benne, hogy nem felejtetted el.

- Emlékszel mit mondtam neked  mikor az irodámba voltatok mind hárman? - furcsa él van a hangjában mikor ezt kérdezi.

- Mire gondolsz konkrétan?

- Arra, hogy azt mondtam, hogy minden döntésednek következménye van!

- Emlékszem.

- Nem akartam ezt, de nem hagysz más lehetőséget. - megáll előttem és mélyen a szemembe néz - Ha Federico miatt nem mész hozzá Sebastianhoz, akkor megöletem Federico-t és tiszta lesz az út az oltárig!

Hirtelen elfelejtek pislogni és csak nézek mintha még nem jutottak volna el hozzám a szavak. Pedig eljutottak. De még mennyire.

- Nem tennéd! - kiáltok fel mire Ő undokan elmosolyodik hisz nagyon jól tudja, hogy tudom azt, hogy mi mindenre képes a céljai elérése érdekében.

- A döntés a te kezedben van! - rám kacsint és olyan észrevétlenül távozik ahogyan érkezett.

Ám a kegyelem döfést nem Angelo adta. Nem! Azt Federicotól kaptam.

Fede♡ : Szeretlek Chloe! Beszéljük meg. Csak Téged akarlak!

Bementem a szobámba, becsaptam az ajtót, neki támasztottam a hátam és mire lecsúsztam az aljáig már folytak a könnyeim.

Nincs döntés.
Nincs választási lehetőség.
Nincs boldogság...

_______________________________________

Sziasztok Manócskák!

Arra gondoltam, hogy csinálnék nektek egy bónusz részt.
Ti tehetnétek fel komiban kérdéseket a szereplőknek, de akár az írónak is és a külön részben megkapnátok rá a válaszokat. Mit szóltok?

Kérdezhettek Domenicotól, Angelotól, Carlotól, Caterinatól, Camilatól, Diegotól, Federicotól, Sebasatiantól, Nicholastól, Elletől és természetesen Chloetól.

Ha benne vagytok akkor a kérdéseiteket nyugodtan írjátok meg kommentben és a következő részben hozom rá a válaszokat.

Puszi ❤

_______________________________________