| CHLOE | ✔

| 4 |

FEDERICO

' Nem hazudok már jó ideje magamnak, bármikor hangosan köszönök a bajnak.'

Kapja be mindkettő!
Honnan tudott volna ennyi idő alatt megismerni a kiscsaj? Sehonnan. 
Rohadtul gyülőlöm az ítélkező embereket! Ő sem különb mint a többi. Csak Ő nem a jó oldalamon ítélkezik hanem a rosszon, de leszarom. Engem egy kis csitri rohadtul nem tud meghatni. 

A külvárosba, a klub felé veszem az irányt.

Miután az öcsém és az új legjobb barátja így felhúzták az agyam, úgy érzem kicsit ki kell szellőztetnem a fejemet. És erre bizony nincs más megoldás, mint lazulni egyet a klubban, következmények nélkül.
Már elég régóta ez a szokásom esténként ha felidegesít az élet, persze a halom italt, drog, és nők mellett.
Nem vagyok rá büszke de kétszínűsködni se fogok.
Végigmegyek a kivilágított téren, majd egy gyors körültekintés után bekanyarodok a sötét, szűk utcába. Hallom, ahogyan az ereszről leesnek az esőcseppek a pocsojába, amit még a délutáni vihar hagyott itt maga után.
Az utca végén már látom a led lámpákat, az ismerős helyiség ajtaja felett. Hallom a bukóra nyitott ablakokon keresztül kiszivárgó reppzenét.
Lassan kinyitom magam előtt az ajtót.
Amint meglát a nép ujjongásba kezdenek mind a fiúk, mind a lányok, akiket alig takar valami.
Miközben közelebb lépek az U alakú fotelhoz a sötétben, érzem ahogyan egy női kéz csúszik a mellkasomra, majd a tulajdonosa elhalad előttem. Valamelyik itt dolgozó kurva az. Most nincs rá szükségem így rá sem pillantva elhaladok mellette.

- Fede! Mi van haver, azt hittük már elvesztél! - mondja Jack a kanapén ülve, miközben valamelyik új lány foglal helyet az ölébe és igen csak össze vannak gabalyodva. A kezében italt tart, a másikban cigit.

Lehajtom a fejemről a kapucnit, majd leguggolok az alacsony kis asztalhoz és veszek a tömérdek cigarettából, amit felhasználok az itallal amivel időközben már kiszolgáltam magam.
Úgy érzem itt magam mintha haza érkeznék.

- Hol van John? - kérdezem, miközben körülnézek a szobában.

- Elment San Francisco-ba. Azt mondta, adjam át, hogy puszil. - kuncog, mire a szemeim összeszűkülnek. Egy dolog van amit az ítélkezésnél is jobban gyülőlök. Az az ha valaki tiszteletlen. 

- Velem te ne viccelődj Jack. Mondtam már, hogy fogd vissza magad! - morgom rá mérgesen.

- Nagyra tartod magad Fede. Ne felejtsd el, hogy ez itt nem a te tereped, ez itt nem a te asztalod. Itt nem te játszod a kis királyt hanem a bátyád.

Szavaira nem tudom kontrolálni magam, hirtelen átnyúlok az asztalon, majd elkapom a pólóját és magamhoz rántom. Az arca csak pár miniméterre van az enyémtől, amin már annyira látszódhat a dühöm, hogy egyből lelohad a magabiztossága.
Hatalmasat nyel, miközben mégjobban megszorítom a pólóját.

- El is felejted ki is vagy, Jack. Ne keverj össze magaddal. Én nem csak egy mezei drogdíler vagyok itt. Ne akarj az ellenségem lenni, különben azt is megbánod, hogy megszülettél. Megértetted? Mert bár lehet, hogy ez itt a bátyám asztala de attól még én is De Felice vagyok! Ezt sose felejtsd el!

Nem szól semmit, csak bámul a szemeimbe, amit hamar megunok.
Elengedem, közben reménykedek hogy megfogadja minden szavamat.
Ne húzzon velem újjat. Rettegjen! Pontosan úgy, ahogyan mindenki más ebben az átkozott lebujban!

Ez itt Sebastian területe de attól még az én nevem is ugyanúgy és ugyanannyit nyom a lattba mint az övé. 
Én vagyok az aki nem akarja, hogy ismerjék. Aki nem akarja, hogy tudják kicsoda. Aki nem akarja, hogy az emberek rájöjjenek közöm van a Cosa Nostrahoz.
De nem itt!
Itt abból van előnyöm ha tudják!
Így itt nincsenek titkaim!

- Nocsak ideért a  kis öcsém? - dobja vállamra a kezeit Seb mire én csak hátra hajtom a fejem és felnézek rá.

- Amint látod! - elkapja a székem karfáját és maga felé fordít, hogy szemtől szembe legyünk.

- És máris a bajt kevered?

- Nem tudom miről beszélsz. - fordulnék újra előre de visszatartja a székem mire szúrosan nézek a szemeibe.

- Ha hisztizni akarsz akkor van hozzá ennél jobb hely is. Ez itt nem óvoda! Ne itt gyerekeskedj Federico!

- Hagyj békén Seb! Menjél azt csináld amit szoktál. Nyalj apádnak! - fordulnék, de Ő megállít. Ismét.

- Mi a baj Federico?

- Semmi. Csak kurvára untatsz!

- Apánk bosszantott fel? Vagy Nicholas? Mi történt?

- Semmi. Apró hülyeség. Nicholas bosszantott fel azzal, hogy kétszínű... - folytatnám de félbeszakít.

- Gyere az irodába. Ne itt beszéljük meg.

- Felejtsd el! Hülyeség. Nem pazarlok rá több szót. - egy ujabb cigire gyújtok míg Ő egy darabig kutatva néz a szemimbe és távozik.

El leszek itt amíg rá nem jövök, hogy Nico meddig lesz elviselhetetlenül kétszínű.
Játtszhatja, hogy én vagyok a seggfej, de ettől még neki is van titkos oldala...

Egy fokkal sem jobb nálam! Ezt be is bizonyítom!