| 13 |

4.7K 255 48
                                    

CHLOE

'Előttem nincsenek már hamis képek.
Tudom azt, hogy ki vagyok, és ez a lényeg.'










Hátat fordított és ott hagyott.

Teljesen érdektelenül fogadta azt, hogy bocsánatot kértem. Jó, nyilván nem akartam, hogy a nyakamba boruljon de akkor is.
Örültem volna neki, ha legalább annyit mond, hogy megbocsájt vagy, hogy ismerkedjünk össze, de nem. Nincs ilyen szerencsém.
Tudom, hogy a bunkóságom miatt büntet... a kérdés csak az, hogy meddig.

- Elle! - kiabálok be a lakásba mikor megérkezem de semmi válasz.

A konyhába lépek és egy cetlit találok a hűtön miszerint Logannel elmentek ebédelni. Ezekszerint csak nem esett olyan nagyot Logan reggel , hogy véglegesen kiessen Elle ágyából.
Legalább Ők klasszul egymásra találtak. Örülök nekik.
A telefonom csipogása zavarja meg az idilli csendet.

Luna: Egy kis vásárlás? Lenne miről beszélgetnünk. 🤨😁

Én: Egy óra múlva a plázánál! 😊


Ha már a telefonom úgyis a kezemben van akkor felhívom Diego-t, hogy mi újság vele mióta hazaért.

- Szia tesó! - köszön boldogan a telefonban.

- Szia. Mizujs otthon? Mi volt mikor hazaértél?

- Igazából mikor hazaértem anya és Caterina örültek, Domenico csak annyit mondott, hogy legközelebb örülne ha figyelmeztetném, míg apa még mindig azon nevetett amit mondtál neki... hogy paprikás. - ezen én is elnevetem magam. - És képzeld el megkaptam a tetoválásomat... - ujjong a telefonba de teljesen lefagyok. - Chloe? Ott vagy még?

- Igen. Itt.

- Tudom, hogy te nem örülsz neki de én nagyon. Kérlek örülj velem.

- Ennek sohasem fogok. Ne haragudj. Szia. - és anélkül, hogy megvártam volna, hogy visszaköszönjön  rányomtam a telefont.

Leroskadom a kanapéra és az előttem heverő üres lapot és a ceruzát nézem. Nem tudatosan de a tetovàlást kezdem rajzolgatni...
Angelo vezette be a közös tetoválást mikor Capo lett. Mindenki tiltakozott ellenne mert rengeteg hátul ütője van. De hát Őt mikor érdekelte bárki véleménye?! Soha.
Így mindenki aki a Capo közvetlen családjához tartozik tetoválást kapott. Egy tör ami át van szúrva egy vércseppes rózsán. A tör jelképezi, hogy kik vagyunk és mi az életutunk. A rózsa pedig a halhatatlanság szimbóluma, de ez egy átszúrt rózsa. Így ez emlékeztet minket arra, hogy mi sem vagyok sérthetetlenek. A vércseppek pedig... szerintem azt nem kell magyaráznom.

- Te miért rajzolgatod a tetoválást? - kérdezi Elle mellettem ülve

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

- Te miért rajzolgatod a tetoválást? - kérdezi Elle mellettem ülve.

Annyira elmerengtem, hogy észre sem vettem, hogy haza jött és, hogy már ennyi az idő.
Rohannom kell találkozni Luna-val így felugrom és már sietek is az ajtóhoz.

- Mert Diego ma kapta a sajátját. - mondom Ellenek miközben a cipőm húzom fel.

- De menő! - Nos, igen. Elle mindig is szívesen cserélt volna velem. Őt jobban vonzza ez az életvitel mint engem. - De ez gyönyörű lett. Bekereteztetem és a szobámba viszem. Nem baj? - kérdezi én pedig nemet intek a fejemmel. Ha már tetoválást nem kaphatott - mert nem családtag - akkor legalább képe had legyen róla.

Gyorsan elköszönök tőle és már rohanok is el. Az utat a plázáig futva teszem meg és mire odaérek teljesen ki vagyok fulladva. De Lunat legalább elsőre megtalálom.

- Szia. Futottál? - kérdezi lehajolva mert, hogy én a térdeimen támaszkodva próbálok levegőhöz jutni. - Kár volt ennyire sietni. Megvártalak volna.

- Szia. Aha. Oké. Most már mindegy. - lihegem és úgy érzem végre újra kapok levegőt. Nem tudom mi lehet velem mert nem szoktam ennyire elfáradni.

- Mehet a menet? - csapja össze a tenyereit és mihelyst bólintok már húz is magával a maratoni bevásárló körútjára.

3 órával, 20 szatyorral és vagy 40 ruhával később VÉGRE hazaindulhatok.
Na nem mintha annyira utálnék vásárolni, de Lunahoz három ember is kevés lenne olyan tempót diktál.

Otthon a házba lépve azonban nem várt ismerős fogad, aki nem jó hírekkel érkezett hozzám...

| CHLOE | ✔Where stories live. Discover now