| CHLOE | ✔

| 2 | - Federico De Felice!

FEDERICO

' Én inkább meghalok, mint hogy álmok nélkül éljek.'

- Idén próbálj kevesebb bajt csinálni ha kérhetem. - tipikusan ilyen az apám, akinek soha, semmi nem elég jó.

- Ugyan miért? Úgyis mindig ki tudsz húzni a bajból! - szétnézek az üres szobában és rájövök mi hiányzik - A többiek hol vannak? - kérdezem enyhén bosszúsan.

- Nem felejtheted el, hogy ki vagy! Soha! Nem foglak állandóan megmenteni. - harsogja a jól ismert mondatokat.

- Hol vannak a többiek? - nézek rá unottan. 22 évesen már annyiszor hallottam ezt a szent beszédet, hogy csak unottan tudom fogadni.

- Az öcséd hamarosan itt lesz, a bátyád már a lakásában. A húgod pedig már a hotelben van anyáddal. Este utazunk el, nem reggel. Tudod mi a dolgod!

Persze, hogy tudom a dolgom. Azt tenni amit parancsolnak.
Ez a családunk!
A Cosa Nostra!
Vérbeli, eredeti, igazi - Olasz maffia.
Mi, fiúk, vagyunk olyan szerencsések, hogy ha csak kis ideig de megszabadulhatunk az apánktól. A húgunknak már nincs ilyen mázlija.

Ahogy a családom lelép valaki kopog az ajtón. Kinyitom és egy hosszú fekete hajú, már nagyon ismerős lány néz vissza rám.

- Szia bébi. - lépegetnek végig az ujjai a mellkasomon.

- Linda. Micsoda meglepetés.

- Lesz nagyobb is ha beengedsz.

- Valami biztos nagyobb lesz szóval gyere csak.- félre állok az ajtóból.

Hogy is kezdhetném máshogy az évet ha nem úgy, hogy megdugom a suli kurváját a nulladik napon.
Nem vagyok hibáztatható.
Ő kínálkozott fel, hát ki vagyok én, hogy visszautasítsam?

Kb 1 órával késöbb már felöltözve ülök az ablak párkányon mikor az öcsém betoppan.

- Hát a többiek? - kérdezi Nicholas. Vele a legközelebbi a kapcsolatunk. Olyan mintha ikrek lennénk csak több idő telt el a születésünk között. Egész pontosan 11 hónap. Ennyi a korkülönbség közöttünk.

A bàtyámmal, Sebastiannal, nem túl jó a kapcsolatunk. Csak 3 évvel idősebb mint én de olyan mintha 13-al lenne. Nagyon hasonlít apánkra. Követelőző, basáskodó, fölényeskedő és öntörvényű. Pont mint mindegyik De Felice!

A húgom pedig, Lina, egy angyal. 16 éves még csak, de már csodaszép. Kedves, figyelmes, szófogadó. A család szemefénye. A kicsi kincsünk.

- Leléptek! - válaszolok az öcsém kérdésre aki idő közben fel s alá tiprodik a szobában.

- Nem mondod?! Azt én is látom. De hova léptek le?

- Seb hazament a lakásába. Apád, anyád és a húgunk pedig este utaznak vissza Olaszba.

- Fantasztikus!- ennél szarkasztikusabban nem is mondhatta volna.

Cipő kopogás és nevetés hallatszódik be a folyósóról de mivel csuka az ajtó, így nem tudom, hogy ismerős sétál e erre.

Úgy gondolom - csak, hogy kicsit idegesítsem Nico-t - rágyújtok egy cigire.

- Tudod mennyire gyűlölöm ha idebent cigizel. - na mit mondtam?!

- Nyugi, végig az ablakban leszek és kifelé hamuzok.

- Megint szólni fognak érte...

- De Felice! Azonnal dobja el! - kiabál rám egy tanár majd tovább sétál, mire az öcsém 'na ugye, hogy megmondtam?' fejet vág.

Mikor kinézek az ablakon látom, hogy két lány éppen ott búcsúzkodik a családjától.
Milyen megható pillanat... Undorító! Nálunk ez sosem volt szokás.

Mikor lelépnek a hozzátartozók, a két szöszi nagyon vigyorog egymásra. Ezek már most rosszban sántikálnak. Felismerem az ilyesmit.

A cigim végére érve elnyomom az ablakon és a csikket kihajítom az ablakon... egyenesen az egyik szöszi pulcsijába.
Meglepődik, odanyúl, kiveszi majd felnéz, mire én rávigyorgok.

-Eszednél vagy? A nyakamba dobod a cigicsikkedet? Hülye tahó.- kiabál fel nekem mire kitör belőlem a nevetés. Tuti nem tudja még, hogy ki vagyok különben nem beszélne így velem hanem inkább örülne annak, hogy bármit 'kapott' tőlem.
Csak, hogy bosszantsam, még egy kacsintást is kiérdemel tőlem, ám mikor érdektelenül elfordul tőlem egy dühös pillantással nézek rá és bemegyek az ablakból.

- Jól hallottam, hogy egy csaj szólt vissza neked?

- Fogd be!

- Egyre kevésbé működnek a hódítási szokásaid? Lehet, hogy kopik a sármod?! - röhög hangosan az öcsém de gyorsan elhallgattatom.

- Ne légy naiv Nicholas! Nem fog kellenni egy hét se és ez a csaj is ágyamban lesz, anélkül, hogy tudná valójában ki vagyok...