| 14 |

4.6K 252 40
                                    

FEDERICO

'Úgy tégy másokkal, mint magaddal tennéd, minden csupán éles tükör, ez a mi leckénk.'









- Mi történt? - kérdezem Nicktől mikor belépek a lakásba.

- Beszéltél Linaval? - pont olyan gondterhelt az arca mint nekem.

- Igen.

- Apánk beszélt a Capoval.

- Tudom.

- Túl nyugodt vagy. 

- Mit idegeskedjek? Előbb- utóbb úgyis kiderül mi volt amit beszéltek. Ha akkora baj lenne akkor apánk nem hagyta volna, hogy Lina elmondja, hanem Ő hívta volna össze a családot. 

- Igazad lehet.

- Elmegyek Sebhez. 

- Szóval akkor mégsem vagy annyira nyugodt.

- De! Az vagyok. - mondom és már csapom is be magamután az ajtót.

A kávézó előtt elsétálva eszembe jutnak Chloe szavai. 
Előítéletes volt de nem tehet róla. Azt akarom, hogy megismerje az igazi Federico-t. De hogyan, hogy ha lehetőséget sem adok rá? Hogyan ismerjen meg engem ha azt sem tudja, hogy valójában ki vagyok és honnan? 
Azt akarom, hogy ismerjen. És ha megismert akkor is az enyém maradjon. Nem akarom elijeszteni magamtól. Ahhoz Ő nekem túl fontos.
Nem tudom, hogy mikor azt meg pláne nem tudom, hogy hogyan de Chloe fontos lett nekem. Még soha nem akartam, hogy ennyire megismerjen valaki és még soha nem akartam senkit ennyire megismerni.
Olyan mintha több közös lenne bennünk mint hinnénk. Pedig ránnézésre mi vagyunk a tűz és víz. Mégis olyan mintha sokszor mikor a szemébe néznek, tudnám, hogy miket gondol és miket érez... mert én is ugyanígy érzek. 
Hülyeség az egész... Nem is tudom miért ezen gondolkodom.

- Fede. - kiabál után egy lány a kávézóból kilépve. A hang felé fordulok még akkor is ha semmi kedvem társalogni vele.

- Linda. Micsoda kellemes meglepetés. 

- Igyál meg velem egy kávét, gyere. Rég beszéltünk. A bulin sem futottunk össze.

- Ne haragudj de sietek. 

- Csak egy kávé. Kérlek. - néz rám könyörgő tekintettel, én pedig beleegyezem. 

Mikor belépünk a kávézóba, a pincér mérges szemekkel méreget. Bizonyára azért mert Chloe-tól elfutottam, de most egy 'híres' lánnyal lépek be. 

Kikérem azt amit Chloe-val is ittam.

- A kurva életbe! - kiáltok fel mikor az ölembe önti a kávét.

- Elnézést. Mindjárt hozok másikat. Elnézést, nem szándékos volt. - ooh dehogynem! 

Linda elém tolja a saját kávéját mert ugyanolyat kért mint én így amit  a pincér kihoz új kávét azt már Ő issza. 
Egész jól elbeszélgetünk egymással. Kiderül, hogy több is van benne annál minthogy csak kurvának tekintem. Nagyon rendes és kedves, viszont rosszul létre hivatkozva felállok és sietnék el mert Sebhez indultam de valami megakadályoz benne.
Felállok és az ajtóhoz megyek. Rosszul érzem magam tényleg, reménykedem, hogy a friss levegő majd jót tesz. De mikor kilépek akkor sem vagyok jobban.
Zúg a fejem és szédülök. Izzad a tenyerem. Homályos a látásom és mindent nagyon lassúnak érzek magam körül.

Lassan sétálnék tovább de amikor egy lépést teszek előre hirtelen teljesen meginogok ezért meg kell kapaszkodnom és leülnöm a lépcsőre. 

Mi történik velem? 

- Most majd megtanulod, hogy nem cserélhetsz le egy új kis jövevényre! - hallom az ismerős hangot a fülembe suttogni és tudom, hogy Linda az.

- Miről beszélsz? Te meg vagy őrülve. - mondom és rántanám ki a karomat a kezei közül de teljesen erőtlen vagyok.

A testrészeim nem engedelmeskednek az agyam parancsának. Le vagyok gyengülve és már alig látok. Szerintem a szívem is sokkal lassabban dobog mint kellene.

Nagyon nem tetszik ez nekem.

Linda valamit beletett a kávémba , de annyira szerencsétlen, hogy még túl is adagolta.

Szinte érzékelem ahogyan szép lassan elvesztem az eszméletemet...

| CHLOE | ✔Where stories live. Discover now