| 21 |

4.7K 270 69
                                    

CHLOE

' Szívem a tiéd, nem múló látomás.
Lelkem tűzben ég, te vagy a végállomás!'











Fede nem hazudott mikor azt mondta, hogy három napig ki sem enged a szobából.
Végig együtt voltunk és... hát dugtunk mint a nyulak. Nem bírtunk betelni egymással.
Viszont tegnap este elköszönt és már nem nálam aludt mert megérkezett a családja. Én pedig ma délelőtt helyett holnap reggel szállok repülőre mert Luna nem megy haza és elég magányos így meglepem a mai csajos nappal. Azaz vásárlás, mozi, beszélgetések.

- És? Milyen a suli legnépszerübb pasijával járni? - kérdezi vigyorogva mozi után a kávézóban ülve.

- Én nem így tekintek rá. - vigyorgok

- Most egy hétig nem találkoztok?

- Igen mert Ő itt lesz a családjával, én meg holnap haza utazom New Yorkba.

Nem is tettünk több szót erről csak vásárolgattunk és jól éreztük magunkat egymás társaságában. Csak úgy elrepült az idő és Ő sem volt magányos.

- Köszönöm, hogy velem töltötted a mai napodat.

- Nincsmit. Nagyon jó volt.

- Igen. Vigyázz magadra és ne felejts el üzizni mikor visszajöttél.

- Szilveszterkor együtt bulizunk ne félj.

- Helyes. Szia.

Integetek neki majd haza sétálok.
Belépek az ajtón és a fürdő felé veszem az irányt, hogy elrendezzem magam, majd lefekszem.
Egyszerűen nem tudok aludni mert folyamatosan jár az agyam.
Amennyire beleszerettem Federicoba azt hiszem itt lenne az ideje, hogy őszinte legyek vele.
A tetoválást se takargathatom örökké alapozóval meg miegymással.
Ha tényleg szeret akkor úgyis szeretne ahogy vagyok nem? Hogy ez is a hozzám tartozó csomagnak a része. Félek. Félek mert ha őszinte leszek és elveszítem akkor tudom, hogy az eléggé padlóra küldene.
De nem tudok változtatni a származásomon és nem is akarok.

Reggel úgy kelek mint egy zombi mert végig gondolkodtam az éjszakát. Reményeim szerint a gépen tudok majd aludni valamennyit.
Írunk pár sms-t Lunaval de semmi olyan ami lekötne. Elle-t nem keresem és Diego-t sem hisz úgyis nem sokára otthon leszek. Federico és Nicholas pedig majd keresnek ha tudnak. Nem zavarom Őket mert nem tudom mikor, milyen közös programon vannak.

Bejelentik, hogy megkezdték a beszállást New Yorki gépre. Én is felszállok, kényelmesen elhelyezkedem és amint a levegőbe érünk azonnal elalszom.

○○○○○○○○○○○○○○○○○○○○○○○○○○○○○

Leszálláskor már délután van így ha azt nézem akkor jó sokat aludtam, de legalább kipihentem magam.
Összeszedem a csomagjaimat és indulok kifelé ahol a megszokott, sötétített ablakú, fekete autó előtt ott áll Vitto. Mikor meglátom szélesen elmosolyodom, hozzá sétálok és átölelem. Amit Ő olyan erősen viszonoz, hogy félek tőle, összetör.

- Te is hiányoztál nekem. - mondja mire elnevetem magam és beszállok a hátsó ülésre. Vitto utálja ha mellette valaki olyan ül aki nem testőr. Így jobban biztonságban érez.

- És még csak nem is évekig voltam távol. - vigyorgok mire szúrósan néz rám, jelezve, hogy ez az ötlet meg se forduljon a fejembe. - Többiek?

- A többiek érdekelnek vagy csak Diego? - már Ő is mosolyog.

- Diego a legjobban, utána apa, anya, Carlo, Camila és Angelo. Ez a sorrendem.

- Diego egy bajkeverő. Az volt mindig is. Nem úgy mint te. A szüleid sokat utazgatnak és még mindig imádják egymást. Carloról nem tudok csak annyit, hogy Aidennel van valahol a világ végén. Camila jól van. Újabb siker könyv a láthatárom mert megint ír. Angelo pedig változatlan. Egy parancsnok mint mindig. - sorolja a családtagjaimat amit én csak vigyorogva hallgatok.

- Nem haza megyünk? - kérdezem meglepve mikor látom merre kanyarodik.

- A birtokra megyünk. - itt valami gond van.

A birtok egy hatalmas kastény a város szélén egy erdő közepén. Alkalmakkor használjuk illetve nagy bejelentéseknél. Nem tudom Angelo mit akar de ha oda hív akkor mindig ideges vagyok.

- Próbálj megnyugodni. - mondja Vitto de látom rajta Ő már tudja mi készül.

Az út további fél órája csendben telik. Nincs mit mondanunk egymásnak és mindketten idegesek vagyunk.
Vitto leállítja a kocsit a ház előtt és látom, hogy még vagy 4 autó van itt a mieinken kivül. Biztos új testőrök.

- Az ebédlőben várnak!- mondja Vitto sajnálkozva és az utamra enged.

Csendben lépkedek befelé. Az ajtóban ledobom a csomagjaimat és megpróbálom nem túl aggódni a helyzetet.

- Megjöttem! - kiabálok be.

- Chloe! - kiabál vissza Diego aki pont ekkor szalad le az emeletről és ugrik a nyakamba, mire hangos nevetésben török ki. - Annyira hiányoztál!

- Te is nekem. - bújok hozzá szorosan.

- Chloe! - kerül elő az ebédlőből Angelo mosolyogva amitől halálra rémülök. - Gyere van egy meglepetésem! - ad egy puszit a hajamra és tolni kezd az ebédlő fele.

- Micsoda? - kérdezek vissza gyanakodva.

- Megtaláltam számodra a tökéletes... - megfogja a két vállamat és betol maga előtt az ajtón - Férjet!

Hitetlenül ránézek majd mosolyogva előre int a fejével és én teljesen làtószögemmel az ebédlő felé fordulok.

Ám amit ott látok az nagyobb sokkot okoz mint az amit Angelo mondott....

| CHLOE | ✔Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon