| CHLOE | ✔

| 42 |

FEDERICO

'Megbocsátás valójában nem létezik. Csak az emberek gyorsan felejtenek.'

- Boldog születésnapot Federico... 

Csak állok és nézek. Nem tudok megszólalni sem. 
Eleve gyanús volt az egész szitu mikor mindenki egyszerre kezdett el rémülten a hátam mögé bámulni de erre azért még én sem számítottam.

- Mit akarsz? - kérdezem tőle nyersen mintha egyáltalán nem is érdekelne az, hogy itt van.

- Csak boldog szülinapot akartam kívánni. - süti le a szemét

- Megtetted. Akár mehetsz is! - szólok rá és az ajtó felé mutatok

- Federico! - kiállt fel egyszerre Nico és Seb

- Igaza van srácok. - néz az öcsémre és a bátyámra - Már itt sem vagyok. Sziasztok. - fordít hátat és távozik

- Chloe! - fut utána Elle és el is tünnek a hatalmas tömegben

Mikor visszafordulok a társaságunk felé mindenki dühösen néz rám. Kivéve Theo-t. Ő legalább az én pártomat fogja.

- Mi van? 

- Te nagyon hülye vagy. - sóhajtja Seb

- Miért is? Mert nem fogadtam tárt karokkal több mint egy év után? - szólok rá ingerülten - De tessék adva van a lehetőség, menj és vígasztald meg. 

- Tudod, hogy semmit nem akarok Chloe-tól. 

- Most nagyon nagy hülyeséget csináltál. - az öcsém is dühös. Hurrá!

- Fejezzétek már be! - szól rájuk Theo - A kiscsaj eltűnik egy évre aztán megjelenik itt mintha mi sem történt volna. Mit kellett volna tennie? Addig smárolnia vele amig lélegzik? Chloe itt hagyta. Csak úgy. Egyik napról a másikra. Kepesszen ha kell neki Federico. Ennyi. Neked pedig - mutat Sebre - Nincs szavazati jogod ebben a helyzetben. 

- Fogalmatok sincs semmiről. Nem azért lépett le mert annyira leakart és totál hülye vagy ha ezt gondolod. - fakad ki Nico és ott hagy minket

Csak nézek utána és most fogom fel igazán a szavait. Ezekszerint Nicholas tudta végig, hogy Chloe miért lépett le. Tudta, csak nem mondta el. Milyen testvér az ilyen?
Viszont ha valami kiváltotta Chloe távozását az mostmár úgyis mindegy nem? Már mit sem változtat a dolgokon. Hazudott így is úgy is. Ez olyan mint a megcsalás. Aki egyszer megteszi megfogja mégegyszer. 
Egy lány rohan felénk és mikor elém ér teljes erőből pofon vág. Mikor jobban megnézem látom, hogy Luna az.

- Mi az isten bajod van neked? - szólok rá

- Megígérted, hogy nem mondod el Chloenak a csókot. - mondja és úgy néz rám, hogy ha szemmel ölni lehetne már többször itt estem volna össze holtan

- Nem mondtam neki semmit. 

- Valahonnan megtudta. Mit gondolsz ez honnan van? - mutat az arcára ahol már jól kivehető egy vörös tenyér nyom.

- Nem érdekel. 

Kisétálok a saját bulimból csak azért, hogy gondolkodhassak. 
Ha Chloe megtudta a csókot akkor mit érezhet most? Összetört? Fáj neki? De hiszen Ő hagyott itt. Lehet, hogy már semmit sem érez és Luna is csak azért kapta a pofont mert nem akarta szégyenben hagyni magát Chloe. Nem is kellene, hogy ez érdekeljen engem. Miért foglalkozok vele? Nem akart tőlem semmit. Elhagyott. Egyetlen szó nélkül lelépett és sem magyarázatot nem adott és lehetőséget sem adott arra, hogy elbúcsúzzak. 

Miért foglalkozok ezzel?
Miért érdekel, hogy mit miért tesz?

Nem akarom, hogy érdekeljen Chloe....