| CHLOE | ✔

| 9 |

CHLOE

'Többé nem fogadok szót így élem az életem, hogy a gyertyát minden hétvégén két végén égetem.'

Nem lehetek eléggé hálás Nicholasnak amiért haza hozta az öcsémet.
Nem mondta meg hol voltak. Sőt igazàból semmit sem mondott.
Nem akart viccelődni, nem akart beszélgetni.
Csak egy valamit akart... minél előbb lelépni.
Félek, hogy Diego esetleg kikotyogott valamit. De mikor erre rákérdeztem nála, hevesen tiltakozott. Én pedig bízom benne. Elküldtem aludni és bár én is végig forgolódtam az éjszakát de azért örültem, hogy velünk van.

- Mész holnap valahova? - kérdezem másnap reggel Elle-t.

- Terveztem, hogy megnézem az első tanévnyitó bulit ami lesz itt. És te?

- Veled megyek. - mondom ki azt amit hallanni akart és ezzel egyből felcsillantom a szemeit.

Nem sűrűn járok bulizni. Nem vágyok rá mert pontosan tudom, hogy mivel járnak az effajta bulik. De mikor Elle könyörög érte és én nemet mondok akkor egy kicsit mindig rosszul esik Őt visszautasítanom.

Amikor órára indulok, Luna jön velem szembe a folyóson és vár meg.

- Szia. Hogy vagy? Milyen az új lakás?

- Szia. Jól és te? Fantasztikus. Már most imádom, és a kolesz?

- Olyan mint az összes többi a világon. De én szeretem. - mondja mosolyogva.

Gyorsan lezavarjuk ezt a napot is. Csak az a furcsaság benne, hogy nem értem egyik De Felice-t sem.
Nicholassal egyszer futottunk össze. Adott egy puszit az arcomra meg egy kávét nyomott a kezembe, megbeszéltük, hogy jól vagyunk és lelépett. Ő nem szokott így viselkedni.
Federico... Őt akárhol láttam, mindig olyan tekintettel nézett rám mintha vagy meg akarna fejteni vagy épp mintha gyilkos düh tombolna benne, irántam.

Most kivételesen tényleg alig vàrtam, hogy bulizni menjünk. Elegem volt abból, hogy akárhova megyek vagy bármilyen hírt is hallok a De Felice név így is visszaköszön benne.

Diego úgy döntött egy nappal korábban haza utazik. Így Elle és én reggel kivittük a reptérre.
Hiányozni fog. Most, hogy itt volt kicsit olyan volt mint régen,mikor még otthon laktam.
Viszont így könnyebben fogunk tudni a bulira készülni. Ennyi az előnye csak.

Este már mindketten indulásra készek vagyunk mikor gyorsan visszaszaladok a kulcsomért, hogy ha esetleg külön érkeznénk haza akkor is betudjak jönni.
Eléggé kicsíptük magunkat.
Elle egy flitteres, puderszínű miniszoknyát vett fel és egy fekete trikót ami szinte az egész hátát làttatni engedte. Na meg egy olyan magassarkút, hogy azon gondolkodtam, hogy nem lesz tériszonyos benne.
Én pedig egy bordó miniszoknyát, keresztpántós ujjatlan bodyval és a kedvenc conversemmel. Én már örökre sportcipős lány maradok.

Így indultunk el és persze telefonnal a kezünkben, hogy GPS-el odataláljunk a tőlünk 5 utcára lévő helyszínre. Már meg sem lepődtem magunkon.

- Nézd ott van Luna. Bemutatlak neki. - mosolygok Elle-re és már húzom is magam után.

Többen is füttyögnek körülöttünk de mivel még mindig nem vagyunk kutyák így pont nem foglalkozunk velük.

- Luna? - kiabálom túl a zenét és szerencsére meghallja.

- Chloe!- ölel át gyorsan és ebből arra következtetek, hogy a kezében tartott piros műanyag pohárban nem víz van.

- Ő itt a legjobb barátnőm Elle, akiről már meséltem.

- Szia. Luna vagyok, Chloe barátnője. - mosolyog Ellere majd ölelkeznek és maguk után húznak a tömegbe.

A konyhába érkezünk meg elsőre ahol minden piros pohárba volt kitöltve valami narancssárga ital.
Luna bíztatott, hogy húzóra igyam így ezt tettem. Hülyeség volt. Vodka narancs volt. 90% vodka és 10% narancs.

- Sörpongozzunk...

- Chloe! - hallom a nevem az asztal túl oldaláról és mire odanézek már aki szólt, előttem is termett.

- Nico. - mosolygok rá.

- Egy sörpong? Elle lehetne Fede-vel, te pedig velem.

- Benne vagyok. - nem félek hisz Nico jól tud célozni.

A játék lényege az, hogy az ellenfél poharait eltüntessük: amelyikbe betalálunk, annak a tartalmát Elle vagy Fede meg kell, hogy igya, majd a poharat elteszik az útból. Az nyer, akinek hamarabb sikerül kidobnia a másik csapat poharait. Ennyi.

- Chloe vigyázz mert a poharakba nem sör van hanem whiskey. Tisztán!

- Jókor mondod... - és az első labda be is talált. - Te iszod meg! - mondom neki mire Ő lehúzza és hagyja, hogy én dobjak. Betalálok de nem Fede issza meg hanem Elle.

- Tudom mit művelsz! - vigyorog rám Nico de én értetlenül nézek rá. - Eltereled a figyelmét. Fede tökéletesen céloz, de az ahogy hajoldozol előre hátra és ràlát...khmm... mindenre, az el vonja a figyelmét.

- Beképzeled Nico. - mondom de közben vigyorgok hisz tökéletesen igaza van.

Fede öt vagy hat dobást hibázott el miattam de megérte.

- Nyertünk! - kap fel Nico és pörget meg a levegőben.

- Csak két pohárral szóval nem nagy dícsőség. - mondom, rettegve attól, hogy elejt, de nevetve.

- Ha nyersz, nyersz! Mindegy mennyivel. - ad egy puszit es ott hagy.

Elle-hez indulnék de egy rántást érzek a karomon és mire észbe kapok már a sarokba, a falhoz vagyok szorítva.

- Miért kellett ezt? - morog az arcomba de olyan közel van hozzàm, hogy érzem a kemény testéből áradó hőt.

- Nem tudom miről beszélsz. - alig hangosabb a hangom a suttogásnál.

- Tényleg nem? - nyomja hozzám az altestét és a nadrágján keresztül is tökéletesen kirajzolódik az erekciója.

- Tényleg nem! - suttogom a szájába amit időközben közelebb hozott hozzám.

- Akkor elmondom mi az amit szándékosan tettél. Szándékosan lehajoltál azokért az átkozott poharakért így tökéletesen láttam mindent. Itt. - húzza el a felsőm a melleimről miközben a szájával egy ösvényt vezet feléjük a nyakamtól indulva. - És mikor megfordultál azért, hogy levedd a cipőd, holott nem is magassarkúban vagy akkor pedig ez volt az arcomba tolva. - markol rá a fenekemre és még közelebb ránt magához. - De egész végig nem akartam semmi mást csak azt, hogy ne az öcsém mellett ácsorogj! - és rányomja az ajkait az enyémekre.

Beleszerettem a csókjába!

Még soha senki nem csókolt meg úgy ahogyan most Fede! Érzem rajta, hogy kíván és érzem, hogy mennyire vágyik rám.

Ez az a fajta csók ami kétséget sem hagy afelől, hogy Ő szeretne-e tőlem valamit.

A heves csókot egy lágyabb és gyengédebb váltja fel. Az ajkaink lassan mozognak egymáson és a nyelve sem jár már olyan heves táncot az enyémmel.

A kezeimet szép lassan elhúzom a tarkójáról és végig simítok a mellkasán míg Ő a fenekemnél fogva enyhén elemel a földtől. Imádok mindent amit tesz velem.

Szinte beleszédülök az érzésbe.

Lassan elszakadunk egymástól, a homlokát az enyémnek dönti és halkan, szinte suttogva szólal meg...

- Annyira szeretném ha holnap emlékeznél erre...