| 39 |

3.7K 240 56
                                    

CHLOE

'Az utazás is egy ugyanolyan készség, mint bármi más. Kicsiben kell kezdeni, apránként belejönni, és csak aztán vállalkozni egyre nagyobb lépésekre.'












- Hol a francba vagy? - üvölt a fülembe a nagybátyám mérges hangja mikor Balin leszállok a repülőről.

- Eljöttem.

- Elmentél? Hova mentél el?

- Carlohoz, bár ez igazán nem rád tartozik.

- Miért? Utánad küldök valakit és hazahozatlak!

- Most komolyan kérdezed? Azért mert olyan dolgot akartál rám kényszeríteni amit én nem akartam. Ideküldhetsz bárkit de pontosan tudod te is, hogy Carlo és Aiden sosem engedné, hogy akaratom ellennére elhurcoljanak innen.

- Ennyire nem számít neked az élete?

- Tévedsz. Az Ő élete jobban számít az enyémnél is.

- Akkor?

- Téged foglak idézni. Egész pontosan azt mondtad, "hogyha Federico miatt nem mész hozzá Sebastianhoz akkor megöletem Federico-t és tiszta lesz az út az oltárig!'.

- Emlékszem. És?

- Nem azért nem megyek hozzá Sebastianhoz mert Federico az útban áll hanem azért mert elutaztam és nem megyek vissza csak amikor úgy érzem jónak.

- Nem ebben állapodtunk...

- Tartsd a szavad Angelo! - vágok a szavába - Nem bánthatod Federico-t. Emellett pedig ha mégis ez forogna a fejedben akkor csak szólok, hogy ha egy haja szála is meggörbül akkor a mi kapcsolatunknak örökre lőttek. Jobban szeretsz minthogy el akarnál veszteni. Tudom. Szóval szerintem vigyázz Federicora amíg még van egy unokahúgod aki kicsit is szeret téged.

- Nagyobb manipulátor vagy mint az anyád! - szól dühösen hiszen tudja, hogy ezt a csatát én nyertem

- Szia Angelo! - nem várom meg, hogy visszaköszönjön. Csak leteszem. És akkor kő esik le a szívemről, hogy esküszöm még a másik államban is hallani.

Húzom a csomagjaimat kifelé és ekkor látom, hogy egy fekete, sötétített autó parkol a kicsi reptér előtt.
Egy igen ismerős lány száll ki belőle. Csak nem tudom, honnan ismerhetem.

- Te vagy Chloe? - kérdezi és látszik, hogy csak pár évvel fiatalabb mint én.

- Igen. Te ki vagy? - kérdezek vissza mert még mindig zavar, hogy nem tudom honnan ismerős

- Amelia vagyok. Hívj csak Lianak. Aiden lánya vagyok. - nyújtja a kezét és el is fogadom. Sose felejtem el mikor Aiden beállított hozzánk és bejelentette, hogy van egy lánya akiről eddig senkisem tudott. Az első sokk után akkora volt az öröm, hogy azonnal magához vette - A tengerparti házban fogsz lakni?

- Igen. Ott szeretnék. Az az egyik legbiztonságosabb hely itt és a suli sem lesz túl messze.

- Ez igaz. Emellett pedig ha Carlo itthon van, együtt tudtok lenni.

- Igen. - mosolyodom el és beszállok a kocsiba.

Kedves lány. Aideen anya egyetlen férfi barátja. - Mikor lelépett apától akkor jött ide. Ezt persze nem töle tudom... elolvastam a naplóit. - Aiden kiskoromtól kezdve része az életemnek. Olyan mintha kettő Carlo lenne. Ezért olyan jó barátok mert szinte teljesen egyforma a gondolkodásuk és a természetük.

- Várnak már téged. - molyog rám Lia amit félénken viszonzok

- Én is nagyon szeretném már látni Őket.

- Meddig maradsz?

- Nem tudom. Ameddig jól esik. Amíg kicsit helyre nem sikerül tennem a dolgokat.

- Miért nem hagytad, hogy ezt a szüleid oldják meg helyetted?

- Mert ez az én ügyem volt Angeloval. Értelmetlen lett volna hagyni, hogy összevesszenek miatta apával.

- Igazad van.

Az út további része teljesen csendben telik. Ő nem kérdez, nekem pedig nincs mit mondanom. Mikor megérkezünk azonnal meglátom Carlot a ház előtt. Kiszállok és hozzá rohanok mire Ő az ölelésébe szorít.

- Csak, hogy ideértél. - hallok egy másik hangot

- Aiden. - mondom vidáman és Őt is átölelem. - Annyira hiányoztatok.

- Na most pedig meséld el szépen miért nem ölhetem meg Angelot. - kezdi mire én csak nevetek azon, hogy ennyire védelmező.

Még most is alig merem elhinni, hogy ennek már egy éve......

| CHLOE | ✔Where stories live. Discover now