| 7 |

5K 260 33
                                    

CHLOE

'Bújj hozzám, fogjad a kezem,
életem végén is ott leszek veled'





- Meglepetés! - ugrik rám az ismerős hang tulajdonosa mikor belépek az ajtón. Annyira magam alá kerültem mikor eljöttem a könyvtárból. Azt hittem, hogy egy kicsit Federico is másmilyen. Nem olyan mint amilyennek lefestették. De tévedtem. Minden pletyka igaz ami róla kering.
De szerencsére a bosszúságom nem tart sokáig.

- Úristen! Te mit keresel itt? - sikítok fel örömömben.

- Gondoltam megleplek. - ölelget össze-vissza.

Kicsapódik az ajtó és Elle ront be rajta egy konyhakéssel teljesen mérges fejjel és gyilkos tekintettel.

- Mi volt ez a hatalmas sikítás? - ám mikor meglátja kit ölelgetek, még a szája is tátva marad. - Diego? - látom forognak a fogaskerekek a fejében hisz nem tudhatja Ő sem mit is keres itt valójában.

- De meglepődtetek! Ennyire furcsa, hogy itt vagyok?

- Igen! - vágjuk rá azonnal és egyszerre Elle-el.

- Diego mit keresel itt? De komolyan! - kérdezem tőle komolyan, elhúzódva az öleléséből.

- Elegem lett. Untam apát. Sőt még Domenico-t is. Annyira sokat várnak el tőlem. Elegem van ezért úgy gondoltam eljövök hétvégére.

- Nem tudnak róla, hogy itt vagy mi? - kérdezi vigyorogva Elle.

Diego szólásra nyitja a száját de a telefonom csörgése félbeszakítja.
Imádok olyan csengőhangokat beállítani ami jellemzi a hivó felet így Angelo-é, AC/DC - High Way to hell c. száma.

- Angelo. - szólok bele a legeslegkedvesebb hangomon.

- Ez most kurvára nem válik be Cameo. - Ajjaj, csak akkor hív így ha tényleg dühös. - Ott van?

- Igen itt van. És marad is. Majd vasárnap megy haza.

- Ezt nem te döntöd el!

- Nem engedem haza amíg ilyen... - keresem a megfelelő szót- ilyen paprikás vagy!

- Paprikás? - szerintem nem akarattal de kitőrt belöle a nevetés. Olyan sokáig és olyan jót nevet, hogy még én is elmosolyodom - Jól van Kincsem, maradjon. De hétfőn a sulira itt legyen. És igazoltassa le magának ezt a két nap hiànyzást.

- Rendben. Ott lesz. Szia Angelo.

- Szia Chloe. - és lenyugodott. Nevet váltott nekem.

- Na mit mondott?

- Maradhatsz vasárnapig.

- Ez az! - és újra átölel. - mutasd meg a várost!

- Gyerünk! - kaptam fel a kulcs csomóm és kézen fogva húztam kifelé.

A lépcsőn húztam lefelé és annyira nevettünk egymáson, hogy semmi másra nem figyeltünk oda. Hátra néztem rá, míg szemből neki mentem valakinek.

- Mi van? Nektek ez a szokásotok? - morog az orra alatt Federico

- Bocsánat. - már húztam volna tovább Diego-t de Federico elkapta a csuklóm és visszarántott.

- Délelött még az öcsémet puszilgatod, most meg mással sétálgatsz kézen fogva? - néz rám bosszúsan.

- Semmi közöd az életemhez. - azzal kirántom a kezem a szorításából és elsétálok onnan Diego-val.

Nem hozza szóba mert tudja, hogy nem akarok róla beszélni. De ez nem azt jelenti, hogy végig magában fogja tartani. Oh dehogy. Csak késlelteti. Megnyugtat, hogy aztán dupla ilyen idegessé tegyen.

- Most hova?

- Elviszlek a plázàba. - erre elkapja a kezem és megállásra kényszerít.

- Plázába? Pasi vagyok Chloe. Nem fogok plázába menni. És te sem. Gyerünk csináljunk valami... izgalmasat.

- Izgalmasat?

- Azt! - gondolkodom hova is vihetném mire azonnal eszembe jut a tökéletes ötlet.

- Irány a kalandpark. - vigyorgok rá és Ő is helyeslően bólogat.

Mikor odaértünk, sorba álltunk jegyekért és amint beléptünk indult is a verseny.
Pár óra elteltével annyira ki voltam, hogy feladtam. Pedig jó passzban voltam.
Minden akadályon legyőztem. Bár lehet egy kicsit hagyott nyerni.
De így viszont Ő nyert, hogy én feladtam.

- Gyere lustaság. Menjünk haza. - mondja majd fél kézzel magához húz.

- Nem vagyok lustaság...

- Csak szar formában vagy.

- Na köszi.

- Ugyan màr, csak ugratlak. Induljunk.

Megindulunk haza és mikor már a mi utcánkban járunk, nem bírja tovább.

- Viszont azt tudom, hogy ennél jobb az erőléted.- céloz arra, hogy nem foglalkoztam Federicoval.

- Hagyjuk.

- Simán lenyomtad volna Chloe. Minimum egyszer. De elképzelni nem tudom, hogy mer valaki szembefordulni a Capo dei Capi unokahúgával.

- Nem tudja. - motyogom.

- Tessék?

- Nem tudja. - mondom hangosabban és tudom, hogy ezúttal meghallotta mert elkerekedtek a szemei.

- Hogy mi van? - szinte kiabál

- Csss. Halkabban! - szólok rá csendben de erélyesen.

- Te teljesen megőrültél?! Így semmi védelem alatt nem állsz. És semmi tekintélyed. Te is tudod, mekkora hatalom és védelem van a Black név mögött mihelyst tudják kihez kötni...

- De én nem ezt akarom. Én nem akarok védelmet, hatalmat és a névből is elegem van.

- Elle tud erről?

- Igen. - szomorodok el

- De nem ért egyet veled?! Helyes. Legalább valakinek ekkora távolságból is megmaradt a józan esze!

Elegem lesz a kioktatásból így berohanok a házba. Majd jön Ő is ha lenyugodott. Nem féltem. Meg tudja védeni magát.

Csak nehogy olyannak mondjon el fontos dolgokat akinek nem lenne szabad....

| CHLOE | ✔Where stories live. Discover now