| CHLOE | ✔

| EPILÓGUS |

CHLOE

'Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap.'

- Ugye tudod, hogy még mindig meg gondolhatod magad? - kérdezi Diego mire Elle csak a szemeit forgatja

- Diego ne kezdd kérlek! Ez már nem épp a legalkalmasabb pillanat. Nem gondolod? - kérdezem mosolyogva az aggódó testvéremtől.

- Soha nincs túl késő. - kacsint és ott hagy a szobában mi pedig csak mosolyogva nézünk egymásra Elleel.

De ne rohanjunk ennyire előre....

- Ez most mit jelent? - kérdezem párás szemekkel Federicotól a csókunk után

- Mondd meg te. Mit szeretnél mit jelentsen? - kérdezi teljesen komolyan, én pedig kimondom ami először az eszembe jut.

- Azt, hogy minden onnan folytatódik ahol abba hagytuk. - jelentem ki határozottan és nézem ahogy elmosolyodik

- Akkor folytassuk onnan. Szerintem egész életem legrosszabb egy éve ez volt. Azért mert elhagytál. Többször nem akarom átélni ezt. Akkor sem ha meg akarnak ölni. Csak te legyél mellettem. Oké? - néz rám reménykedve, én pedig nem tudok semmit sem kinyögni csak bólintok mert jelenleg ez a legtöbb ami tőlem telik. 

Aztán eltelt egy év és Federico megkérte a kezemet. Kettesben. Természetesen Igen-t mondtam. Mindenféle kényszer hatás nélkül.

Angelo nem szólt többet a dolgaimba és elfogadta a döntéseimet. Elfogadta Federicot is. Mára már a két család egész jól kijön egymással anélkül is, hogy engem és Sebastiant egy kényszer házasságba kötöttek volna össze.  A szüleim is jó szemmel nézik az eljegyzésünket és szerencsére Fede szülei is. Carlo meg sem lepődött mikor igent mondtam hisz Ő tudta, hogy hogyan is érzek Federico iránt. Utána elkövettem azt a hibát, hogy bemutattam Őt Aidennek. Istenem az a beszélgetés... sose felejtem el.

- Szóval te vagy az az olasz gyerek? - kérdezi Aiden mikor belép az ajtón és nem fogadta el Federico felé nyújtott kezét.

- Igen. Federico De Felice vagyok. Te pedig Aiden ha jól sejtem.

- Pontosan. Aiden vagyok, aki nagyon jól ért ahhoz, hogy hogy kell nyomtalanul eltüntetni valakit a föld színéről úgy, hogy még a rokonai is elfelejtség a létezését. 

- Szerencsére ez rám nézve nem fegyegetés. - vigyorog Fede és a vállamnál fogva magához húz. 

- Miért gondolod ezt? 

- Mert soha nem tudnád bántani Chloet. És neki az lenne a legnagyobb fájdalom ha eltüntetnél a világról szóval nem ijedtem meg. 

- Akkor most jól figyelj. - mászik Aiden Fede arcába - Ha csak egyszer is könnycseppeket hullajt érted vagy miattad és nem a boldogságtól akkor nem fog érdekelni, hogy fáj e neki mert azt fogom tenni amit jónak látok. Világos voltam? - Fede csak bólint - Nálad már nem leszek olyan elnéző mint Domeniconál voltam. Ha csak egyszer is megbántod eltüntetlek . - mondja gyilkosan halkan Federiconak , majd átölel, ad egy puszit és távozik. 

Ez a jelenet azóta is megmosolyogtat.

- Min vigyorogsz? - ránt vissza Elle a jelenbe

- Azon mikor Aiden és Fede megismerkedtek.