| 18 |

4.9K 282 39
                                    

FEDERICO

' Nem kell nekem rabszolga, de annál jobban társ,
Azt hiszem, hogy megvan, érzem, nem vitás...'






Mikor reggel felébredek már sokkal jobban érzem magam. Legalábbis majdnem. Ugyanis van egy testrészem ami nagyon tiltakozik az ellen, hogy ott maradjon ahol van és ne a mellettem alvó Chloe-val ismerkedjen. 
Óvatosan simogatni kezdem az arcát és csak nézem. 
Ismét rájövök arra amit már eddig is tudtam. Gyönyörű. Ahogyan a szőke haja elterül a párnán és az illatát érzem mindenhol. Annyira ártatlan mint egy angyal.
Viszont nagyon ügyesen tud hazudni és ez kissé aggaszt. 
Tudom, hogy azt a képet nem a netről szedte. De szemrebbenés nélkül ezt hazudta. Ha nem tudtam volna, hogy micsoda kép is az lehet még hittem volna is neki. De ismertem a tetoválás eredetét. Olyanja csak azoknak volt akik a Capo közvetlen családtagjai voltak. 
De aggodalomra semmi okom hisz egyik lányon sem láttam eddig semmit. Pedig Chloe-t sűrűn néztem és mindenhol de mégsem láttam sehol rajta még csak tetoválást sem, nem hogy ilyet.

Megrebbenek a pillái mert ébredezik, én pedig mosolyogva nézek rá mikor kinyitja azokat a szép szemeit. 

- Jó korán fent vagy. - suttogja nekem és a párnába dugja a fejét mire csak átfordulok a hátamra és a mellkasomra húzom.

- Korán kelő vagyok. Mit csinálsz ma?

- Bemegyek órára. És te?

- Én nem. Szerintem elintézek pár ügyet Sebbel és utána otthon leszek. Találkozunk ma?

- Persze. 

- És holnap?

- Holnap nem érek rá mert Elle-el beszéltünk meg közös programot de holnapután a tied vagyok újra.

- Mindig az enyém vagy. Az csak mellékes, hogy engedem, hogy mással is legyél.

- Hé, uralkodó uraság. Azért túlzásokba ne ess.

- Nem esek. Tényeket közlök. Öltözz és menjünk reggelizni.

- Akkor menj ki!

- Ne már. Nem nézhetem?

- De nem ám. Sicc. 

- Nem macska vagyok. - puffogok de azért kisétálok mert érzem nekem sem tenne most jót ha végig kellene néznem ahogyan átöltözik.

Míg várok rá, főzök egy kávét majd hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó.

- Mi is kérünk kávét. - kiabál be a konyhába Elle.

- Hogyan? - kérdezem és a nappaliba lépek ahol nem várt meglepetés fogad.

Elle meglepődik rajtam. Én meglepődök Loganen. Logan pedig meglepődik azon, hogy meg vagyok lepődve.

- Nem tudtam, hogy te is itt vagy. Szia Federico. Ő itt a... - látom keresi a megfelelő szót .

- A barátja. De mi már ismerjük egymást. Igaz Fede?

- Igaz Logan. - morgom majd a szoba felé fordulok ahonnan Chloe lép ki.

- Sziasztok. - köszön de feltűnően kerüli Logan tekintetét.

- Szia Chloe. - köszön vissza Elle és megöleli, majd Chloe hozzámlép. Fél kézzel átölelem és magamhoz húzom.

- Jó reggelt királylány. - mondja vigyorogva Logan mire Chloe nem reagál semmit. Furcsa a viselkedése, de az életemre is megesküszöm, hogyha bántani merte Chloe-t akkor biztos, hogy megölöm ezt a rohadékot.

Mindenki kiszolgálja magát kávéval majd az asztalhoz ülünk és a lányok beszélgetni kezdenek, csak Logan közbeszól.

- Egyébként mikor jöttetek össze? A múltkor még azthittem te nem akarsz olyan lány lenni Chloe. - vigyorog Logan mire erős késztetést kezdek érezni arra, hogy elverjem.

- Milyen lány? - kérdezek vissza mérgesen.

- Fede.. - fogja meg Chloe a kezem, hogy lenyugtasson de hatástalan hiszen Logan közben diadalittasan pillant a szemembe.

- Olyan aki pár éjszaka után azt hiszi, hogy meg tud változtatni. - vigyorog a rohadék.

- Engem senki nem tud megváltoztatni. - állok fel, Chloe mögé sétálok és megfogom a vállait - Majd én megváltozok ha akarok de csakis olyanért akiért érdemes. És Chloe pont olyan valaki. - adok egy puszit a hajára, mire Ő elmosolyodik, Elle pedig felsóhajt. - Mehetünk reggelizni?

- Igen csak bemegyek a telefonomért meg a táskámért.

- A táskád nálam van mindjárt adom. - azzal a két lány feláll az asztaltól és bemennek a szobába.

Logant nézem de az Ő képén még mindig a letörölhetetlen vigyor ül. Nem tudom minek örül ennyire de szerintem már nem sokáig tartja magában.

- Örülök, hogy túlélted a tegnapi esetet.

- Honnan tudsz róla? - nagyon meglepődök de rendezem az arc vonásaimat, hogy Ő ezt ne vegye észre rajtam.

- Hát nem mesélte?

- Ki és mit?

- Chloe. Szívességet tettünk egymásnak.

- Miféle szívességet?

- Én megmondtam, hogy tud téged megmenteni, Ő pedig nekem tesz majd egy szívességet. Valamit valamiért.

Nem bírom tovább... felállok és a pulcsijánál fogva magamhoz rántom és úgy morgok rá.

- Esküszöm ha bántani mered, kicsinállak. - a képembe röhög.

- Ugyanmár Federico. Te is tudod, hogy van ez. Az üzlet az üzlet. Megállapodtunk így teljesítenie kell a ráeső részt. De ne aggódj nem olyan kis mimóza mint hiszed.

- Hogy érted ezt? - engem el úgy, hogy kicsit hátrébb lököm.

- Nem teszek neked akkora szívességet, hogy elmondom. Hagyom, hogy magadtól jöjj rá. Biztos katarktikus élmény lesz. - röhög és ott hagy.

Chloe odaér hozzám, rám mosolyog és elindul... miközben az én fejemben a rosszabbnál rosszabb gondolatok keringenek.

| CHLOE | ✔Where stories live. Discover now