| CHLOE | ✔

45

CHLOE

'Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.'

- Ez most mit jelentett? - néz rám Elle és próbál magához térni

- Hogy érzed magad? - nem érdekel most Fede és a köztem lévő helyzet ha a barátnőm aki már szinte a testvérem így érzi magát 

- Megleszek. Tudom, hogy rettenetes ember volt. Tudom, hogy mire volt képes. Várható volt, hogy előbb utóbb ez történik vele de nem gondoltam volna, hogy a szemem láttára. Diegonak pedig örülök, hogy a legjobbkor volt a legjobb helyen. Viszont ugye tudod, hogy ok nélkül támadtad most le? 

- Tudom és szarul is érzem magam miatta. Ti ketten vagytok akik mindig, minden helyzetben mellettem álltatok. Nem akartam megbántani csak nem tudtam hirtelen én sem mit kezdeni a szituval. Ő itt, Logan halott, Fede meg simogatja az arcom. Összezavarodtam. 

- Mint mindannyian most egy kicsit. 

Halljuk amint leparkol egy autó a ház előtt, én pedig Ellere hallgatva azonnal kirohanok a bejárati ajtón és Diego nyakába vetem magam. Épp annyi ideje van, hogy becsukja a kocsi ajtót mielőtt mindketten neki esnénk, de elkap és átölel. 

- Ne haragudj. - motyogom a vállába miközben erősen szorítom magamhoz

- Te se rám. Nagyon szeretlek. 

- Én is téged. - elhúzódok tőle, egymásra nézünk és kitör belölünk a nevetés. 

- Ugye, hogy igazam volt? - mondja a hátam mögött Fede Diegora nézve

- Miben? - kérdezem 

- Azt mondta, hogy nem akart megbántani, mire én azt feleltem, hogy imádjátok egymást és hogy ha lenyugodtatok akkor úgy is megbeszélitek mert ti nem tudtok haragban lenni. De Ő egész visszaúton csak idegeskedett, pedig mondtam, hogy nem kellene. - mosolyodik el a végén és úgy néz bennünket.

Azthiszem alaposan volt időm átgondolni mindent és meghozhattam a saját döntéseimet így már van miről beszélnünk Federicoval. Kérdőn ránézek és mintha tudná, hogy mit akarok csak bólint egyet és megindul a lakásba pont akkor mikor Elle kijön.

- Mi kicsit lelépünk. - menti meg a helyzetet Nico és viszi el magával Elle-t és Diegot.

A házba lépve látom, hogy Fede a szobámba ment és ott ül az ágyam előtti széken így én már csak az ágyra ülhetek 

- Beszélnünk kellene.

- Szerintem is. - néz rám áthatóan majd felteszi azt a kérdést amit tudtam, hogy egyszer felfog - Miért léptél le? 

- Erről nem beszélhetek és szerintem ez most mellékes....

- Mellékes? Ez a mellékes? Ez a legfontosabb információ és jobb ha felkészülsz rá, hogy addig sehova nem megyek amig meg nem mondod! Elegem van a titkokból és a hazugságokból. Beszélj Chloe mert ha nem akkor ideges leszek és ha az leszek akkor előfordulhat, hogy úgy sétálok ki ebből a szobából, hogy soha többé nem fogsz még csak hallani sem rólam.

- Federico. Kérlek.

- Mire Chloe? A titkok tették tönkre a kapcsolatukat. Új lappal akarsz kezdeni és új alapra építkezni? De úgy, hogy közben azonnal titkokkal indítasz? Ez kissé ellentmondásos nem gondolod? Kezdjünk tiszta lappal. Beszélj.

- Federico én csak egy kis nyugalmat akartam. Egy kis távolságot mindentől...

- Miért hazudsz? 

- Nem...

- Csak ez a két járható út van? Titkok vagy hazugságok? Tőlem meg őszinteséget vársz? Utolsó lehetőség Chloe. Miért utaztál el?

- Mert ha nem teszem akkor abba valaki belehalt volna... szó szerint! - suttogom és nem merek ránézni.

Felállt a székből elém sétált, a mutató ujjával az állam alá nyúlt és felemelte a fejem majd a száját az enyémre tapasztotta. 
Nagyon hiányzott a csókja. 

Csak kár, hogy nem tudom ez most mit is jelent...