| CHLOE | ✔

| 10 |

FEDERICO

'Azt hittem, már az élet nem tartogat semmi jót, de végszóra megjöttél, és megmutattad, nem ennyi volt.'

Istenem mit tettem!

Megcsókoltam Chloe-t... de egyszerűen beleőrültem volna ha nem tehetem meg.

Sörpongozás közben végig azon volt, hogy elterelje a figyelmem és szégyenemre sikerült is neki párszor. Nico kb a harmadik eset után rájött, hogy miben mesterkedik de egyáltalán nem zavarta. Arról pedig már nem is beszélek, hogy szószerint elöntött a féltékenység mikor megláttam az öcsémet, ahogy ölelgeti és megnevetteti.
Játék közben tökéletes rálátásom volt Chloe melleire és a kerek fenekére. Én is férfi vagyok, Ő pedig a tűzzel játszott. Persze, hogy nem bírtam tovább.

Mikor végig símitott a mellkasomon azt hittem ott helyben megdugom. Nem sok hiányzott hozzá, de erőt vettem magamon.
De az a csók!
Sok lányt csókoltam már meg. Többet mint amennyit megtudnék számolni, de ez amit Chloe-val éreztem ez annyira más volt.
Hirtelen volt. Elragadott a szenvedély mindkettőnket. Heves volt de mindketten akartuk. Aztán mikor lelassítottunk akkor az olyan volt... olyan mint egy hazaérkezés.
Mintha a számnak mindig is Chloe száján lett volna a helye.

Hogy hol a hiba? Ott, hogy Ő részeg volt.

- Annyira szeretném ha holnap emlékeznél erre. - sóhajtottam, adtam egy puszit a homlokára és ott hagytam de azért még szemmel tartottam az este további részében. Tényleg erre vágytam. Ezt akartam. Nem akartam, hogy holnapra elfelejtse ezt ami közöttünk történt. Azt akartam, hogy emlékezzen erre. Emlékezzen rám!

Mikor Elle és Ő hazaindultak akkor kicsit felengedtem mert tudtam, ha hazaérnek már nem kell mellőle elhajtanom a fiúkat és rá sem kell úgy odafigyelnem mintha bármelyik pillanatban baja eshetne.

- Nico kurvára ki fog borulni. - mondja Theo mikor odaérek a kis csapatunkhoz.

- Nem fogja megtudni. - mondom határozottan.

- Nem csak mi láttuk. Előbb - utóbb valaki elmondja neki. - vág sajnàlkozó képet Chris.

- Nico-t majd én intézem. - mondom és figyelmeztetò pillantást vetek rájuk, hogy tartsák a szájukat.

- Mit intézel rajtam? - kérdezi az emlegetett, aki a hátam mögött áll.

- Csókolóztunk Chloe-val. - bököm ki egyenesen. Mit szépítgessem a tényt?

- Láttam én is. Nem érdekel. Ő a barátom. Ha veled akarja elcseszni az első évét a suliban akkor tegye.

- Miből gondolod, hogy csak az első évét? Vagy épp miért ne lehetne tartós?

- Komolyan Fede? A 'komoly kapcsolat' szónak még a jelentését sem ismered. - néz rám amolyan 'nekem nem kell magad bemutatnod' fejjel.

- Lényegtelen. De jobb ha tudsz róla, hogy ha akar tőlem valamit nem fogom elhajtani.

- Ő csak a barátom szóval nem szólhatok bele az életébe és nem is fogok. - azzal hátat fordít nekem és elsétál.

Csak nézek a fiúkra akik mosolyognak az értetlen fejem láttán de nem mondanak semmit.

Egy órával később már haldoklik a buli. Mindenki vagy az emeleten dug a ma esti partnerével vagy taccs részegen feszik valahol szóval nem látom értelmét miért kellenne maradnom.

Haza felé veszem az irányt de a gondolataim még mindig Chloe és Diego körül forognak.

Nem létezik, hogy a beavatás szerinti kiképzés, amit akkor kap egy fiú ha éretté válik arra, hogy a maffia életvitelét képviselje, az kitudodjon és olyan is ismerje ezeket a mozdulatokat akinek semmi köze ehhez az élethez.
Ebből pedig mi következik?
Hogy Diego-nak köze van ehhez az élethez... ahogyan akkor a 'nővérének' is.

De Chloe egyáltalán nem úgy néz ki mint aki bármit is tudna arról a másik világról. Mert igen. Az egy teljesen más világ. Más törvényekkel, célokkal és döntésekkel. Chloe pedig ahhoz túl tiszta és túl ártatlan.

Összevagyok zavarodva.
Az ellentétes jelek teljesen más-más érzéseket váltanak ki belőlem.

Ezen gondolkodva alszom el és reménykedek benne, hogy az álmaim hoznak számomra egy kis megvilágosodást...