| 30 |

3.8K 240 33
                                    

FEDERICO

'Nincs közöttünk levegő, szikráznak a villámok,
Te és én az éjszakában megfejtjük a világot.'













Luna minden szabadidőm lefoglalja. De nem bánom. Nagyon helyes lány. Már tudom Chloe miért kedveli annyira. Chloe is pont ilyen kedves és jóindulatú.

- Mondd, hogy érted. - kérem meg Luna-t miután századszor mondom el neki az anyagot ma délután.

- Egyszerűen nem fog az agyam. Ne haragudj. Totál le vagyok már fáradva. - sóhajtja panaszosan

- Megpróbálom máshogy. - közelebb húzódok hozzá és úgy kezdek el magyarázni.

Csak nagyon sokára tűnik fel, hogy Luna engem néz. Én is Őt nézem és érzékelem, hogy a feje egyre közelebb jön és megnyalja az alsó ajkát. Hirtelen megragadja a tarkóm és a számra nyomja a száját. Megcsókol de én nem csókolok vissza. Elhúzom a fejem és megfogva a karját lefejtem magamról.
Csak néz rám nagy, ijedt szemekkel majd mikor felállok és szedem össze a cuccom akkor szólal meg.

- Ne haragudj Federico. - szinte esedezik

- Nem haragszom. Összezavarodtál, nem baj. Ne tulajdonítsunk neki jelentőséget.

- Nem zavarodtam össze, mióta megláttalak azóta vonzódom hozzád. De te küldtél kétértelmü jeleket.

- Semmi ilyesmit nem tettem. - teljesen nyugodtan indulok az ajtó felé.

- De igen. Kedves voltál, jó fej és segítettél mindenben...

- Mert ez volt a feladatom. - vágom rá azonnal.

- Könyörgöm ne mondd el Chloe-nak. - fakad sírva.

- Nem mondom. De új tanárt kell keresned magadnak. - közlöm ellentmondást nem tűrő hangon és ott hagyom.

Nem hiszem el, hogy miért kell a nőknek megőrülniük a közelembe. Múltkor Linda, most Luna. Ha kapcsolatba vagyok miért veti hirtelen mindenki rám magát?
Ez felfoghatatlan.
Nekem csak Chloe kell.
Azt sem tudom, hogy elmondjam e neki. De valószínűleg nem fogom, mert nincs rá szükség, hogy túl reagálja.

Mikor valamelyik nap mikor beszéltem Nicholassal akkor Ő azt mondta, hogy Ő is keveset találkozik vagy beszél Chloeval. Csak akkor azt nem tudom, hogy mire megy el ennyi ideje. Az úszás annyira azért mégsem foglalhatja le, hogy senkire ne jusson ideje.

A rezgő telefonomat boldogan veszem elő de sajnos ez az érzés nem tart sokáig.

- Apa? - szólok bele és várom a választ

- Federico. Két napja próbállak utolérni. Mi van már veled?

- Semmi. Utolértél. Mondjad.

- Egy nagy üzlet van készülőben Mexico és LA között. De Sebastian eddig kétszer nem ért rá, egyszer pedig elcseszte az egészet már a kapcsolattartóval. - mérgelődik az apám, én pedig csak csodálkozok. Seb nem az a fajta aki elcsesz dolgokat. Ő mindent tökéletesen megold. Az meg, hogy nem ért rá szinte felfoghatatlan. - Neked kell intézkedned.

- Nekem? Mégis mikor?

- Igen, neked. Kb két hét múlva fut be az új kapcsolattartó. Akkor már biztosabbat tudok mondani de egyenlőre ennyit tudok. Tedd magad szabaddá és érj rá.

- Rendben.

- És Federico...

- Igen?

- Szeretném ha meglátogatnád Sebastiant és kiderítenéd, hogy mi van vele mostanság.

- El megyek hozzá most. Szia.

- Szia.

Mikor elköszön akkor újra elteszem a telefont és Sebastianhoz indulok a klubba, hogy kiderítsem mitől van megzavarodva. Ez annyira nem jellemző rá.
Mikor odaérek akkor látom, hogy új őr áll az ajtóban.

- Federico. - köszön majd én is neki

- A bátyám bent van?

- Természetesen.

- Ne engedjen be hozzá senkit csak ha feltétlenül szükséges.

- Értettem.

Mikor meglátom a bátyámat észreveszem rajta, hogy teljesen szét van csúszva. Kicsit olyan mintha túl sok lenne már neki mindenből. Rám néz majd összekulcsolja a kezeit maga előtt és elküld. De én nem vagyok könnyen lerázható típus.

Szóval most itt leszünk míg ki nem derítem, hogy mi is van a testvéremmel...

| CHLOE | ✔Where stories live. Discover now