| CHLOE | ✔

| 11 |

CHLOE

' Tenyeredbe simult az arcom, míg kettőnkre borult az éj leple,
Meghaltam abban az érintésben és csókod keltett életre.'

Reggel egy jó kis fejfájással ébredtem. De ez csupán a kisebbik gond volt ugyanis az emlékeim is mind meg voltak.

Most komolyan kellettem magam Federiconak?
Istenem, ennél mélyebbre már nem süllyedhetek...

De Nico is mit gondolt mikor hagyta. Nico, te átkozott!
Na jó azért nem!

- Jézusom! - hallom Elle sikolyát a szobájából így azonnal odarohanok.

Ám mikor belépek az ajtón, elkap a nevetőgörcs. Nem tehetek róla de annyira nevetek, hogy a könnyem is kicsordul és majd meghalok a vihogásba.
Az ajtón belépve egy igen egyszerű látvány tárult elém.
Elle az ágyon ül és a fehér takarója maga elé van kapva, míg egy srác épp a földön jajjveszékel és simogatja a saját seggét ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy a barátnőm kilökte maga mellől az ágyból mikor felébredt és nem számított rá, hogy van mellette valaki.

- Ne ott röhögj, segíts már! - sipítozik Elle

- Mibe? - kacagok és törölgetem a szemem. - Te vagy a gyilkoló gép, szóval én itt nem segíthetek. Sajnálom. - lépek ki az ajtón.

- Chloe! - nézek vissza a földön ücsörgő srácra aki ugyanaz a fiú aki ideadta nekem a szórólapot a buliról.

- Öööö.... ti ismeritek egymást? - kérdi Elle

- Nem. Csak tőle kaptam a szórólapot a bulira.

- Logan vagyok. Sziasztok csajok. - áll fel és így már teljes 'pompályában' làthatjuk. - Szex pizsik.

Hirtelen kilépek az ajtón és becsapom magam után.
Én egy nagyon rövid naci meg fehér trikó párosításban alszok de Elle nem járt ilyen jól. Ő mesztelenül alszik. Bár ahogy láttam, itt , nem sok alvás volt.

Mikor egy órával késöbb sms-t írok Nicholasnak még akkor is ezen kuncogok magamban.

Én: Reggeli és kávé? Meghívlak. 😊

Nico: 5 perc és ott vagyok. Gyere ki a ház elé. *képzelj ide egy másnapos emoji-t*.

Ezekszerint Ő sincs jobban mint én. Legalábbis ennek tudom be azt a furcsa kérését, hogy találkozzunk a ház előtt. Sose szokott kihívni de nem baj. Ez a legkevesebb.

Mosolyogva ugrándozok le a lépcsőn és várom, hogy Nico megérkezzen.

- Szia Chloe. - fordulok meg és nézek szembe az ismerős hang tulajdonosával.

- Jó reggelt Federico! - rögtön lelohadt a jó kedvem és indultam volna vissza a lépcsőn de megfogta a csuklómat

- Csak egy reggeli Chloe. Beszéljünk. - kérte, én pedig nem próbáltam ismét nemet mondani neki.

- Honnan tudtad, hogy lent vagyok?

- Nálam volt Nico telefonja mert Ő eléggé kiütötte magát tegnap. - erre csak elmosolyodok de hirtelen eszembe jut, hogy én is így jártam.

- Federico... - sejtheti mit akarok mondani mert nem engedi, hogy befejezzem.

- Előbb reggelizzünk meg utána beszélgetünk. Rendben? - kérdezi mire csak bólintok.

Az utat a kávezóig csendben tesszük meg. Nincs mit mondanunk egymásnak.
Mikor odaérünk ajtót nyit nekem és előre enged.

- Sziasztok. Mit adhatok? - kérdezi a pincér.

- Szia. Egy mogyoróvajas muffint kérek és egy vanilíás latte-t. Köszönöm. - mosolygok kedvesen a srácra.

- Neked mit hozhatok? - kérdezi Federico felé fordulva aki pislogás nélkül, tanulmányozva néz engem.

- Egy epres muffint és egy espresso-t. Köszi. - sorolja el úgy, hogy nem fordítja el a tekintetét rólam.

- Mindjárt hozom.

Mikor lelép a srác azonnal letámadom.

- Mit bámulsz ennyire?

- Te mindenkivel flörtölsz? - kérdezi és olyan mintha kissé mérges lenne.

- Micsoda? Nem is flörtöltem! Csak elmondtam mit kérek.

- Mosolyogva.

- Ugyanis nem leszek bunkó vele hiszen Ő is emberből van. Neki is jól esik a kedvesség. Főleg mikor már hajnal óta dolgozik. Kedves voltam. Ez minden.

- Ha te mondod. - làtszik rajta a kétkedés.

- Federico beszéljünk egyenesen. Mondd mit akarsz!

- Nem értelek. A pincérrel flörtölsz, az öcsémet hűlyíted, és velem smárolsz. Mit művelsz a férfiakkal Chloe? - ha nem ebben a helyzetben hangzik el a kérdés, esküszöm még nevettem is volna rajta.

- A pincérrel nem flörtöltem csak kedves voltam. Az öcséd a barátom. Ebben semmi hűlyítés sincs. Ami viszont a csókot illeti...

- Azt ne merd mondani, hogy hiba volt! Nem volt hiba. Mindketten akartuk. Semmi hiba nem volt benne.

- Nem akarok és nem is leszek az aktuális ágymelegítőd. Többre tartom magam annál minthogy beálljak a háremedbe. - mondom dühösen mire Ő még mérgesebben szól hozzám.

- Nem is ismersz engem Chloe! Egyáltalán. Ítélkezel pedig azt sem tudod, hogy ki vagyok. Csak az alapján ítélsz amit pletykákból hallottál rólam. De itt lett volna a lehetőséged rá, hogy megismerj. - mikor szólnék csak feltartja a kezét jelezve, hogy nem érdekli a mondandóm és folytatja. -  Elszalasztottad. Szia. - feláll és távozik.

Igaza van.
Ítélkeztem ahelyett, hogy megismertem volna. És hazudtam is volna ha azt mondom, hogy a csók hiba volt.
Tudom, hogy nem volt az.
Hogy honnan tudom?

Onnan, hogy még soha nem éreztem annyira elevennek magam mint akkor.
Még soha nem dobogott úgy a szívem mint az Ő csókja közben.

Federico csókja tett élővé!