| CHLOE | ✔

| 41 |

CHLOE

'Te vagy az az érzés,
Mikor nincsen kérdés,
Hogy merre a helyem,
Hova húzna a testem.'

1 év, 4 sms, 2 összetört szív.

Ez a legpocsékabb átlag amit valaha láttam.

1 év telt el azóta, hogy elmentem.
Összesen 4 sms-t küldtem el.
Nicholas, Sebastian, Elle és Diego.
A 2 összetört szívet pedig szerintem nem kell részleteznem.

Mindenki tiszteletben tartotta a kérésemet és nem zaklattak. Ha akartak volna mind megtalálnak de Ők tudták, hogy haza jövök mihelyst lehetőségem van rá.
Most lett.
Aiden és Carlo arra bíztatott, hogy ismét beszéljek át mindent Angeloval és ne hagyjam magam. Így tettem.
Carloval együtt elrepültem New Yorkba ahol apával együtt leültünk Angeloval beszélni.

Ezúttal tényleg minden más volt...

- Miért nem hagyod, hogy boldoggá tegyelek? - járkál fel-alá Angelo

- Mert nem vagyok boldog. Talán annak tűnök? - nézek rá mérgesen

- Jobban tudom mi a legjobb neked.

- Mint én?

- Igen. - kiált rám Angelo

- Vegyél vissza a hangodból! - szól rá apa azonnal

- Fejezd be Angelo. - Carlo is rászólt, majd folytatta - Lassan 20 éves. Tudja, hogy mit akar és hogy kivel. Ne szólj bele az életébe és ne hozd meg helyette a döntéseit. Tökéletesen érett és felnőtt de ez nem azt jelenti, hogy az élete felett rendelkezhetsz. Nem kell belekényszeríteni egy házasságba amit nem akar. Attól mert a nővéreimnek jól sült el a dolog közel nem biztos, hogy ez Chloeval is így lenne. 

- Nem tudhatjuk amíg ki nem próbáltuk. - mondja a nagybátyám

- Elég volt Angelo. Ha Chloe nem akarja akkor nem lesz semmi. Tartsd már egy kicsit tiszteletben az unokahugodat. Ha így folytatod teljesen el fogod veszíteni. Ezt akarod? Erre számítasz? Rád sem ismerek esküszöm. Eddig bármit megtennél volna érte, most meg olyan mintha bármit megtennél ellene. - sóhajtja apa 

- Azért ne essünk túlzásokba. Imádtam eddig is, és imádni fogom ezután is. De attól még el kell kezdenie felelősséget vállalnia azért aki Ő. Valójában.

- Engem nem zavar a maffia. De egy elrendezett házasság már annál inkább. Angelo csak egyet ígérj meg nekem.

- És pedig? - kérdez vissza szemforgatva

- Ígérd meg, hogy nem kényszerítesz bele semmibe amit én nem akarok. Ígérd meg, hogy hagyod, hogy boldog legyek, akár még Federicoval is. De a legfontosabb, ígérd meg, hogy nem fogod bántani, soha sem azt, akivel szeretnék együtt lenni. - nézek rá könyörögve - Kérlek Angelo. Nekem ez fontos. 

- Nagyon szeretlek Chloe. Ugye tudod? - néz rám komolyan majd feláll, megkerüli az asztalt, elém sétál, megölel és ad egy puszit a hajamra. Úgy ölel magához ahogy már legalább két éve nem tette. 

- Ezt vehetem igennek? - nézek fel rá reménykedve mire Ő csak bólint egyet, én pedig még szorosabban ölelem magamhoz mint eddig.

Hát így történt az, hogy ismét Los Angelesben vagyok, és a régi lakásunk nappalijában állok. Nem változott semmi. Körülnéztem de nem volt itthon senki.

Tudom, hogy ma van Federico szülinapja de nem tudom mit tehetnék. Menjek oda? Egy év után csak állítsak oda? Arról nem is beszélve, hogy fogalmam sincs, hogy merre lehetnek.
Átsétálok a De Felice házhoz. Mikor látom, hogy zárva van a pótkulccsal beengedem magam. Itt sem változott sok minden. A hütőn pedig van egy cetli, egy címmel. Szerintem az a buli helyszíne.
Igazam van. A címre megyek és egy hatalmas bulival találom szembe magamat. Rengetegen vannak. Egy nagy kétszintes ház kertjében állok és úgy nézek befelé mintha tiltott lenne odamennem. Nem tudom mit tegyek. Bizonytalan vagyok. 
De ha nem kockáztatok és megyek oda akkor egész életemben azon rágódnék, hogy mi lett volna ha..

A tömegben sétálva mindenki engem bámul. Még ennyi ember között is  azonnal kiszúrom Federicot. Háttal áll nekem, mellette pedig a többiek. Nico, Seb, Elle, Chris, Theo, Leo, és Ő. 
Felé veszem az irányt és mikor a többiek meglátnak mind úgy néznek rám mintha kísértetet látnának. Senki sem hisz a szemének. 
Közvetlen Fede mögött megállok, megkocogtatom a vállát majd mikor hátrafordulva rám néz és enyhe sokkot kap csak egy mondatot mondok neki.

- Boldog Születésnapot Federico!