| CHLOE | ✔

| 27 |

CHLOE

'Nem az a fő, hogy örökké élsz-e. A trükk az, hogy önmagad maradj, örökké.'

Már visszaértünk a suliba. Furcsa úgy itt lenni, hogy tudom, hogy most már mindeki, mindent tud rólam.
Egyedül Niconak mondok el mindent. Még Elle-el sem vagyok ilyen őszinte mert félek, hogy kikotyogja Logannek aki ismét a De Felice-k alá akar tenni.

-Mit fogsz csinálni? - kérdezi Nico egy közös kávézás alkalmával.

- Fogalmam sincs. Nem akarom Sebastiant megsérteni azzal, hogy visszaadom az ajándékát. De tudom, hogyha Fede megtudja, hogy öt percnél hosszabb időt töltök Sebbel akkor kiakad. Nem tudok mit csinálni, hogy mindenkinek jó legyen.

Karácsonyi ajándékként Fedetől egy gyönyőrű nyakláncot kaptam. Nicotól a hozzáillő karkötőt. Seb pedig nem adott tárgyilagos ajándékot hanem bérletet vett az uszodába kettőnknek. Meg akar tanítani úszni. Előre rettegek, viszont van olyan helyzet mikor még jól jöhet ez a tudás.

- Szerintem mondd meg Federiconak, hogy úszni tanulsz. Csak ne mondd meg, hogy Sebbel. Ő féltékeny lenne, te ideges, és az egész többet ártana mint használna.

- Igazad lehet. Sőt... igazad van.

- Nekem mikor nincs? - kérdezi nagyképűen mire csak elvigyorodok.

- Te fogsz falazni. Tudod, hogy úgysem akarok semmit Sebtől. Szóval nem lesz gond.

- Remélem. Fede kinyír ha mégis lesz köztetek valami.

- Szeretem a bátyádat! - szólok rá mérgesen

- Na de melyiket? - kezd el vihogni mert jól fejbe vágom a muffinommal.

Nicoval egy kicsit mindig ki tudok kapcsolni a minden napokból. Nagyon rövid idő alatt, nagyon jó barátommá vált.

Mikor haza sétálva az ajtajuk előtt elköszönnék tőle akkor az gyorsan kicsapódik, egy kéz kapja el a csuklómat, ránt vissza és egy édes illattal körbe vett pasi tapad az ajkaimra.
Nem akarom és nem is tudom elengedni annyira jól esik a közelsége.

- Hova ilyen sietős Angyalom? - vigyorog rám miközben a nyakamban lévő medállal játszik.

- Beiratkoztam egy úszó tanfolyamra és ma van az első óra.

- Kivel? - kérdezi gyanakodva

- Egyedül. - Tiszta szívből gyülölök hazudni neki.

-  De aztán vigyázz magadra. Szükségem lesz még rád. - húzogatta perverzen a szemöldökeit.

- Igen és mire? - simultam hozzá mégjobban

- Srácok. Ne itt már jó. Te amugy nem fogsz elkésni? - elégedetlenkedett Nico

Egy utolsó csók után elindultam Sebhez. A klubba. Majd onnan együtt tovább megyünk. 

A múltkori beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy minden kidobónál van egy lista és, hogy felíratott rá, hogy bármikor nyugodtan jöhessek-mehessek ott is. A kidobók akiket eredetileg félelmetesnek gondoltam, kiderült, hogy nem is olyan félelmetesek. Legalábbis Matt egyáltalán nem az... sőt inkább egy szeretgetni való mackóra emlékeztet. Nehezen szokta meg a tényt, hogy én is a 'fehér listára' kerültem - így mondják mikor valakinek szabad bejárása van - de most már feldolgozta és mindig vigyorog mikor meglát. 

- Szia Matt. - most is úgy vigyorog mintha megnyerte volna a főnyereményt.

- Szia Chloe. Rég láttalak.

- Hát ha minden igaz akkor mostmár naponta fogsz látni. - kacsintottam rá. 

Matt igazából nagyon közel áll Sebhez így ismeri a helyzetünket. Tudja, hogy Seb és köztem nincs semmi de szerelmes vagyok Federicoba. Sőt Matt azt is tudja, hogy ki vagyok. Mármint azt, hogy közöm van a Capohoz. 

- Te soha nem vagy szabin?

- De igen. 3 hét múlva ott leszek szóval új kidobót kap majd a hely, egy hétig szóval próbálj majd meg ne bajba keveredni velük. - mindig azt hiszi, hogy bajba keveredek.

- Olyannak ismersz? 

- Pontosan olyannak. - jön egy hang a hátam mögül és mikor megfordulok Sebbel találom szemben magamat aki a falnak van támaszkodva és mosolyogva figyel. - Azt hittem már ide sem érsz. 

- Feltartottak. - mondom jelentőségteljesen, hogy tudja, az öccsével voltam mielőtt ideértem volna.

- Melyik?

- Mindkettő. 

- Szóval még Nicholashoz is képes vagy közelebb kerülni mint hozzám, csak azért mert ennyire dacolsz a nagybátyáddal.

- Sebastian... - sóhajtom fáradtan és beülök a kocsijába.

Érzem, hogy hosszú egy hónapnak nézünk elébe ha minden délutánunk így fog eltelni...