| CHLOE | ✔

| 44 |

FEDERICO

'Vigyázz, mit csinálsz, mert soha senki nem az, akinek látni akarod.'

- Lassabban mert nem értem. - szólok rá az öcsémre aki sikeresen elrángatott a szülinapi bulimról és azóta kb levegővétel nélkül hadar a telefonba nekem, hogy menjek oda Chloe lakására. Természetesen már úton vagyok.

- Haza kísértem a lányokat mire Logan már itt várta Chloe-t abban a reményben, hogy ha téged nem tudott bántani akkor majd Őt fogja.

- Megölöm. - morgom dühösen a telefonba

- Már nem lesz rá szükség. Azért jössz, hogy segíts takarítani.

- Takarítani?

- Aha. Egy holttestet. Meghalt és el kell tüntetni.

- Fantasztikus. - és rátettem a telefont

Egy napja sincs, hogy hazaért de már bajba keveredik. Erről nem Ő tehet de akkor is valahogy folyton bevonzza a bajt.

Mikor belépek az ajtón valahogy nem akarom elhinni amit látok. Logan a földön fekszik egy kés van a kezében amit szorongat. Elle a kanapén ül, kissé sokkos állapotban ami érthető, tekintve, hogy azért csak a pasija volt neki azaz valamennyire csak szerette ezt az őrültet. Az öcsém épp akkor ér be egy fekete zsákkal és ásóval a kezében, nekem pedig akaratlanul is az az első gondolatom, hogy honnan a francból szerzett ásót. Chloe szintén a kanapén ül Elle-el szemben és csak néz a semmibe. Szerintem még nem fogta fel, hogy miatta halt meg valaki.

- Arra az ásóra nem lesz szükség. - telefonját a farzsebébe süllyeszti és úgy néz végig rajtunk mint az őrülteken.

- Te mit keresel itt? - kérdezem meglepődve

- Szerinted? Jöttem, hogy megmentsem a helyzetet. Erre rajtatok kivül mindenki számított. Elképzelni nem tudom, hogy ti, hogy hogy nem, de mindegy is. Dobjátok be Chloe kocsijába. - erre már végre az említett is felkapja a fejét.

- Mi? Miért az enyémbe? Az én kocsimba akarsz szállítani egy hullát? Megőrültél? - tényleg baromira kikészült, azt se tudja mit csináljon

- Nyugi van.

- Ne nyugtatgass engem. 

- Miért mi baja lesz a kocsidnak? 

- Nem a kocsimnak lesz baja hanem nekem, hogy tudom, hogy mi volt a kocsimban.

- Chloe az isten szerelmére. - lép hozzá közelebb de én gyorsan megakadályozom a kitörni készülő katasztrófát és közéjük állok majd Chloe felé fordulok és mélyen a szemébe nézek

- Angyalom - használom a becenevét amit most szinte fáj kimondani hisz több mint egy évig nem mondhattam ám látom, hogy Őt lenyugtatja. Ahogy engem az, hogy az arcát simogathatom a kézfejemmel - Nem lesz semmi gond. 

- Megígéred? - néz rám hatalmas szemekkel és suttogva kérdezi meg 

- Megígérem. - nem tudok ellenállni és adok egy puszit a homlokára majd távozunk

- Ezt tanítsd meg nekem is. - mondja Diego miközben pakolunk be a csomagtartóba

- Egyszerű. Ne légy seggfej. 

- Most nem is voltam az. Ő van túlságosan kikészülve.

- Szerinted ok nélkül? - kérdezek vissza élesen mire csak elcsendesedik végre.

Diego irányításával egy hatalmas elhagyatott gyárterületre érkezünk, ahol a pincefelé vezényel minket. Kocsit letesszük és gyalog megyünk tovább. Szerencsére nem kell sokat menni egy hullával a kezünkben. Diego kicsap elöttünk egy ajtót és mutat, hogy fektessük be a nyitott ajtón belül lévő asztalra. Zavartan nézünk rá de tesszük amit kér. Majd mikor becsapja az ajtót és hátrébb sétál, felkapcsol egy kapcsolót és hatalmas tűz lesz az ajtón belül.

- Te elhamvasztod? - nézünk rá döbbenten az öcsémmel

- Mert elásni sokkal praktikusabb lett volna mi? - kérdez vissza cinikusan

- Honnan ismersz te ilyen helyeket és ilyen megoldásokat? - kérdezem gyanakodva mire Ő csak vállrándítva felel

- Az a dolgom, hogy ilyeneket tudjak.- rám néz és fogva tartja a tekintetem - Elvégre is... Black vagyok.

Nem mondja ki de hallom a mögöttes tartalmat. 

Black... Pont annyira mint Chloe.