Vakáció Jonas Módra

32. Fejezet (Auróra)

Az étel már nem gőzölgött tányérában, már nem árasztotta magából a korábbi ínycsiklandó illatot. Az étterem fényei elhalványultak. A konyhából kiszűrődő hangok halk morajlássá folytak össze. Teljesen belemerült saját gondolataiba:

Ha maradok, sosem érem utol a fiúkat. Hogyan jutok majd haza? Viszont, ha elmegyek, sosem szabadulnak meg a maffiától.

Miközben egyre csak a megoldást kereste, villájával az ételt kotorászta. Észre sem vette, hogy egyre több szál tésztát lökött le az abroszra.

Vajon ez a cikk segít majd rajtuk? Vagy csak menjek be a rendőrségre és jelentsem fel őket? Bár, ha ez lehetséges lenne, akkor már biztos megtették volna... Ó, Nick miért nem vagy most itt? - halkan felsóhajtott, majd eltűrte haját szeméből ­- Biztos lenne egy jó ötleted, amivel segíteni tudnék nekik és téged is utol érhetnélek.

Egyszer csak megjelent újra Mayleen. Tekintete azonnal a nő tányérjára suhant, majd mikor meglátta, hogy alig fogyott belőle pár falat összehúzta szemöldökét. Átszelte a köztük lévő távolságot, felkapta a tányért és az orrához húzva szagolgatni kezdte.

- Valami baj van vele? Tudtam én, hogy apa megint elsózta. Bocsánat mindjárt hozok egy másikat - hadarta el a lány szóhoz sem engedve Aurórát. Már indult is a konyha felé, mikor a nő megragadta karját. Mayleen összehúzta szemét és egy aprónyit eldöntötte jobbra fejét, miközben visszafordult az asztal felé.

- Az ételnek semmi baja nincs. Sőt nagyon ízlett köszönöm - javította ki Auróra még jobban összezavarva ezzel a kislányt. Időközben elengedte karját és tányérját is visszaszerezte, még sem evett belőle többet csak letette az asztalra.

- De akkor miért... - Auróra nem hagyta, hogy befejezze, mert azonnal közbeszólt.

- Mit tudsz egy bizonyos repülőgépszerencsétlenségről?

Mayleen egy szempillantás alatt lesápadt, kezeit fehér kötényének zsebeibe csúsztatta, míg szemével elkopott cipőjének orrát kezdte vizslatni. Auróra szinte hallotta, ahogy felgyorsult a lány szívverése. Érezte idegességét, de nem értette. Miért fél mindenki ennyire ettől a témától? Ez csak egy balesetnek beállított gyilkosság volt vagy nem? - gondolta magában, mígnem végül felállt és leültette a lányt a vele szemben lévő székre. Azt remélte talán ha megnyugszik képes lesz segíteni neki. Igaz még mindig nem döntötte el teljesen mit tegyen, de reggel hatig nem volt jobb ötlete. Annak ellenére, hogy nem rég majdnem lelőtték egy sikátorban újra fellángolt benne kíváncsisága és előbújta rejtekébe a riporter énje, amit még ő sem értett teljesen. De eldöntötte, hogy amíg itt van beleveti magát a sztoriba, és segít Mr. Wong családjának.

- Nem fog téged bántani senki. Ígérem! Csak meséld el légy szíves mi történt Mr. és Mrs. Lunggal! Vagy csak annyit, hogy mit tudsz róluk. Kik voltak ők? Van-e családjuk? Gyerekeik esetleg testvéreik? - faggatta tovább már a lány előtt guggolva.

- Apa megtiltotta, hogy erről beszéljünk az éttermen belül, mert hogy ezzel bevonzzuk a rossz szellemeket és idő előtt idecsalogatjuk ismét a behajtókat - mondta a lány lehajtva fejét. Hangja halk volt, néhol meg is remegett. Auróra bólintott, de nem akarta annyiban hagyni. Tudta, hogy Mayleen sokkal többet tud az ügyről, mint a reptér biztonsági őre.

- Rendben, akkor... - egy pillanatra megállt, mert egyetlen jó ötlete sem akadt. Az utca veszélyes, már tudom. A sikátor még rosszabb. Az otthonában végképp nem akar majd mesélni erről. Mi lenne, ha leírná? Áh, nem ez hülyeség - morfondírozott magában lehetőségeit latolgatva. - Nick, te mit tennél most? Milyen hihetetlen ötleted támadna? - tette fel magának végül a kérdést. Ahogy maga elé képzelte a férfi alakját, beléhasított a felismerés mennyire távol is vannak most egymástól, valamint hogy az énekes még mindig azt hiszi ott hagyta, mert nem szereti. Hirtelen erős harag gyúlt szívében minek éltetője Bella volt. Miközben Auróra elveszett gondolataiban, Mayleen arckifejezése megváltozott. Felemelte tekintetét, kihúzta kezét zsebéből, és megjelent szemében egy bátor csillogás. Egyik pillanatról a másikra eltűnt mellkasát szorító félelme és csak arra tudott gondolni, hogy ezzel segíthet a riporternek, hogy megmentse őket a maffia behajtóitól.