Vakáció Jonas Módra

38. Fejezet (Nick)

A hullámokon egyensúlyozó hajók oldalán visszatükröződött a reklámtáblák szemet fájdító fénye. Nick zsebébe süllyesztette kezét, de nem sokkal később napszemüvegével együtt kihúzta. Egy laza csuklómozdulattal kinyitotta, majd orrárra tette. Alig volt rajta pár másodpercet mikor megérezte az első furcsálló tekintetet magán, amit egyre több követett. Először csak az egymásba kapaszkodó idős párok szúrták ki, de nem sokkal később már a fiatalabbaknak is feltűnt az énekes oda nem illő kinézete.

- Mit néznek eny... - fordult hátra Henry, de mikor meglátta Nicket torkán akadtak szavai. - Nick ez most ugye nem komoly? - kérdezte magára öltve szenvedő arcát, mihez még el is döntötte kissé fejét. Erre már a többiek is felfigyeltek.

- Nem tudom mi bajotok van vele. Zavarta a szemem a sok fény ennyi az egész - vonta meg vállát Nick elsétálva az őt bámulók mellett.

- Mi bajuk van azzal, hogy valaki napszemüveget hord este? - bújt elő rejtekéből a Hang. Az énekes vett egy mély lélegzetet, hogy biztosan ne mondjon semmit. Azt hitte sikerült leráznia kis potyautasát.

- Most komolyan hallgatással büntetsz csak mert létrehoztál?

- Várj mi? - mondta ki hangosan a férfi, miközben váratlanul megállt a sétány egyik korlátjánál. Tekintetét a fekete folyóra szegezte, de közben meglátta közeledő testvéreit.

- Úgy ám! Te vagy itt az egyetlen rossz. Ha nem cseszted volna el Aurórával, akkor én most nem idegesítenélek itt.

- Hagyj már békén! - utasította Nick a kelleténél hangosabban, mert Kevin és Joe pont meghallották.

- Nem is szóltunk hozzád. Nyugi már! - tárta szét kezét Joe miközben elsétált öccse háta mögött.

- Minden rendben van? - állt mellé Kevin, majd alkarjával megtámasztotta magát a hibátlan festésű kék korláton. Nick nem akart neki mondani semmit, hiszen úgy sem hitte volna el, hogy egy hang beszél hozzá, amit rajta kívül senki más nem hall. Inkább csak felsóhajtott, majd bólintott egyet és elfordulva bátyjától tovább állt. Testvére megértette a jelzéseket és az étteremig tartó úton nem szólt hozzá az énekeshez, ahogyan senki más sem kivéve a Hangot.

- Nyugodtan elmondhatod, hogy létezem. Szerintem senki nem nézne téged idiótának csak egy nagyon hangyányit - nevetett saját beszólásán Nick új társa. A férfi megforgatta szemét, majd lassította lépteit, hogy lemaradjon kicsit a többiektől.

- Te ezt élvezed?

Ahogy kimondta egyszerre érezte magát teljesen hülyének és őrültnek. Magamban beszélek egy idióta hanggal, ami sportot űz a szivatásomból. - gondolta mire hangos kacagás töltötte be elméjének minden szegletét.

- Sportot űzök? Ez jó - nevetett tovább.

- Szerintem ennyire nem volt vicces, de - elgondolkodott egy pillanatra - ha ezt hallottad, akkor a gondolataimmal is tudnék veled beszélni anélkül, hogy megszólalnék? - tette fel a nagy kérdést, mire hirtelen abbamaradt a nevetés.

- Ott a pont! De nagyon vicces volt látni, ahogy hülyét csinálsz magadból - kacagott fel újra a Hang. Olyan vidáman nevetett, hogy Nick sem bírta már tovább. Elképzelte saját magát, ahogy az utcán ácsorogva maga elé beszél. Először csak elvigyorodott de nem kellett sokáig várni, míg elröhögte magát. Bal kezével beletúrt hajába. Felgyorsította lépteit és beérve testvéreit megpróbált belekapcsolódni a beszélgetésbe, de még mielőtt közbe szólt volna leszögezte a legfontosabb szabályát aznap estére:

Ma élvezni fogom az estét bármi áron!

- De kérlek ne úgy, mint Shanghaiban. Mert annak Auróra lehet nem örülne annyira - tette hozzá a Hang mire Nicket elfogta bűntudata, de eszébe jutott az iménti fogadalma. Vett egy mély lélegzetet és megpróbált megfeledkezni arról a városról.