Vakáció Jonas Módra

14. Fejezet

-Niiick! – ugrott nyakába rég nem látott barátja. Andrea dús haját a férfi arcába fújta a szél, miközben betöltötte a levegőt kellemes parfümjével. Az illat hatására eszébe jutottak azok a hetek, amiket itt töltött. Szorosan magához ölelve tartotta.

- Mi a baj? Olyan öngyilkos fejet vágsz. – tolta el magától Andrea, hogy jobban szemügyre vehesse barátját. Nick valóban nem érezte magát olyan tökéletesen. A vita óta nemhogy megkönnyebbült volna, csak még idegesebb lett. Szerette Aurórát, még sem érzett megbánást azért, amit a fejéhez vágott. Sokkal jobban utálta magát azért, hogy kiabált vele és elriasztotta magától. Esélyt sem látott a közeljövőben arra, hogy kibéküljenek.

- Majd elmondom, de előtte inkább mesélj! Milyen volt az elmúlt két év mióta nem találkoztunk? – kérdezte egy gyenge mosolyt magára erőltetve. Sikerült visszabillentenie a beszélgetést az eredeti kerékvágásba, de érezte, hogy Andrea még vissza fog térni erre a témára is. Őszintén nem bánta, ha egy kicsit rá is irányul figyelme. Abban a helyzetben jól esett volna valakinek kibeszélnie magából mindent. Még ő sem tudta eldönteni mit is érez pontosan, de ismerte magát annyira, hogyha elkezdni valakinek mondani, akkor szépen darabokként összeáll a fejében a teljes kép. Pontosan erre volt szüksége. Rálátásra.

- Hogy teljesen korrekt legyek hiányoztál. – mondta, mire Nick arcára végre egy igazi mosoly ült ki. – Igen pontosan ez hiányzott. A mosolyod. – folytatta, mire a férfi felhorkantott.

- Rám keresel a neten és máris szembe találod magad temérdeknyi olyan képpel, ahol mosolygok.

- De nem is tudják az emberek, hogy egy kamera lencséje nem tudja át adni ezt. – mutatott végig a fiún, majd újra arcát kezdte tanulmányozni. – Ne már, hogy elpirultál. Sosem láttalak zavarba jönni. – torpant meg az utcán egy pillanatra Andrea mikor meglátta barátja zavart viselkedését. – Valami nagyon nem stimmel veled. – jutott a végkövetkeztetésre.

- Figyelj, nem pirultam el oké? – szögezte le határozottan, de arca csak egyre vörösebb lett miközben beszélt, mert tudta, hogy a nőnek igaza volt. – És amúgy meg semmi bajom nincs azon kívül, hogy egy kellemes vitán vagyok túl az állítólagos életem szerelmével.

- Olyan aranyos vagy mikor magyarázkodsz. – ábrándozott el a nő, de amint rájött, mi is volt a második állítás elkomorult tekintete. – Várj! MI!? Összekaptál Aurórával? Ne már pedig annyira szurkoltam nektek.

- Ez van. Eddig is volt köztünk egy kis feszültség, de nem mondtuk ki. Most jött el a pillanat, mikor végre... - nem tudta tovább mondani, mert hangja megcsuklott félbeszakítva a mondatot.

- Kiteregettétek a szennyest gondolom. – egészítette ki, mikor észrevette Nick hűvös tekintetét. A pillanat hevében átölelte a férfit. Nick enyhe tiltakozás jeleit mutatta, de végül megadta magát és visszaölelt.

Még magának sem akarta bevallani, de nagyon régen nem érezte ilyen jól magát valaki karjai közt. Hiányzott neki a nő és Auróra egyáltalán nem olyan volt, mint egy barát. Őt már kezdetektől fogva úgy látta, mint egy lányt, akit el akar csábítani és maga mellett akar tudni. De Andrea teljesen más volt. Ő a legjobb barátai közé tartozott. Soha többé nem tudott volna ennél többre gondolni vele kapcsolatban. Kipróbálták milyen lenne, ha járnának, de nem jött össze hosszú távon. A nagy távolság miatt is, meg mert Andrea pont egy házasság előtti szakításon volt túl, mikor megismerte Nicket és később kiderült, hogy még mindig a másik férfit szereti. Ezért is maradtak inkább csak barátok. De egyikőjük sem bánta. Azóta Andrea összeházasodott párjával és igyekszik tökéletes lányt találni Nick mellé is.

- Mi lenne, ha lemennénk a partra? Ismerek egy nagyon szép helyet. Garantálom, hogy tetszeni fog. – ajánlotta fel a remek lehetőséget, amibe bűn lett volna nem belemenni.