Vakáció Jonas Módra

53. Fejezet

Egy hónap múlva

Kora őszi sugarak ragyogták be a majdnem teljesen üres nappalit, amit végül összenyitottak a konyhával, hogy kevésbé legyen zegzugos a ház. Auróra kezében nehéz dobozokkal manőverezett a szűk folyosón, ami a két hálószobához és a ház egyetlen mosdójához vezetett.

- Nick, most komolyan szivatsz? Az van erre írva, hogy konyha, te meg beküldtél a stúdiódba - tette le nagy nehezen a kartont a nő, mikor kiért a nappaliba. Tovább mondta volna még a magáét, ha barátja ott maradt volna, ahol eredetileg hagyta, de az énekes már a hátsó udvarra vezető kő lépcsőn ücsörgött. Auróra lassan kiment a terasz oldalra tolható üveg ajtaján. Pár lépéssel átszelte a kővel lerakott hátsó teret, majd leült barátja mellé. Hosszú percekig nem szóltak egy szót sem. Mindketten elmerengve élvezték a másik jelenlétét. A Nap meleg nyalábjait arcukon. A lágy őszi szél simogatását bőrükön.

- Jobban vagy? - törte meg végül a kellemes csendet a nő. Nick úgy kapta rá tekintetét, mintha eddig észre sem vette volna barátnőjét.

- Persze. Kutya bajom - mosolyodott el, majd visszanézett az udvar egy távolabbi pontjára.

- Biztos? - mérte végig a férfit Auróra, mire ő felnevetett.

- Lassan rosszabb leszel, mint a családom.

Még mielőtt bármiféle válasz érkezhetett volna Nick megemelte barátnője állát és közelebb húzva magához megcsókolta. Ajkaik szenvedélyesen egymáshoz tapadtak. Bőrük egyre forróbbá, lélegzetük szaporábbá vált. Egyszer csak a férfi keze Auróra derekára csúszott. Egyetlen erős mozdulattal ölébe ültette és a lehető legközelebb húzta magához. A nő kezét barátja nyaka köré fonta. Nick apró, heves csókokkal hintette be bőrét, majd egy váratlan pillanatban elengedte Auróra derekát és gyors mozdulatokkal csikálni kezdte oldalát. Barátnője ijedten sikkantott egyet. Azonnal szabadulni próbált, de barátja nem engedte. Sőt egyszer szorosabban tartotta. Az egész udvart hangos nevetés töltötte be.

- Nick... - nevette Auróra a férfi karjai közt kapálózva. - Hagyd abba!

Hirtelen abba maradt a csikálás, és a nő fellélegezhetett, de barátja továbbra sem engedte ki fogságából. Magához vonta és egy gyors, de annál forróbb csókot nyomott szájára.

- Szeretlek - suttogta Auróra rádőlve mellkasára.

- Én is téged.

Nick hátra dőlt a hideg kövön, de amint letette fejét halk léptekre lett figyelmes. Érezte, ahogy barátnője felegyenesedve leszáll róla, és hangosan elkiáltja magát:

- Gino! Hát te? - kérdezte a barnás, fekete kutyát. Felét kezei közé zárva simogatta meg a jószágot, aki minduntalan nyalogatni akarta. Mikor Nick is ülőhelyzetbe tornázta magát a nő elengedte a kutyust, aki azonnal gazdájához szaladt. Farkát hevesen csóválta, nyelve kilógott szájából megvillantva fehér agyar szerű fogait. Barna szemében játékosság és szeretet csillogott miközben megpróbálta leteríteni az énekest.

- Szia, pajti! - üdvözölte mosolyogva Nick is, majd fülét simogatva magához ölelte.

Nem sokkal a kutya érkezése után Joe és Kevin is megjelent az udvarban kezükben egy-egy barna dobozzal.

- Ezeket hova tegyük? - kérdezte Joe át kukucskálva saját csomagja felett. Auróra azonnal felállt, megigazította ruháját, majd elolvasta a filccel felfirkantott feliratot.

- Ezt a stúdióba, itt bemész majd lesz egy kis folyosó balra és ott a második ajtó szintén balra. A másikat meg hagyd csak itt Kevin, mert az ide ki kell majd - irányította el a fiúkat. - Köszi.